Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1926. július : Korláth Endre a parlamentben interpellált „az 1919. évi román betöréssel okozott károk megtérítése” tárgyában. (A régió egy része 1919–1920-ban román megszállás alatt volt.) – Az Országos Keresztényszocialista Párt eperjesi helyi szervezetének ülésén Szüllő Géza országos elnök méltatta annak a politikai fontosságát, hogy a Magyar Nemzeti Párt kivált a kormányt támogató pártok szövetségéből, amely által lehetővé válik, hogy a szlovenszkói és a kárpátaljai ellenzéki pártok egymással szövetségben lépjenek fel a parlamentben. – Polgár Károly lett a kárpátaljai színikerület új igazgatója. ->1932. június. – Munkácson megalakult a Kadima Zsidó Sportklub. Elnökök: Fried Sándor és Halmos Dezső.

1926. július 1. : Podkarpatszka Ruszban életbe lépett a tartományi rendszer („nagyzsupa” lett). Székhely: Munkács. ->1928. július 1.– A képviselőház első olvasatban elfogadta a közigazgatási reformról szóló törvényjavaslatot. A Magyar Nemzeti Párt a törvényjavaslat ellen szavazott. – A parlament jóváhagyta az ún. Lex Dérert (állampolgársági törvény). Az 1.§ kimondja: „Azoknak a volt magyar állampolgároknak, akik 1919. január 1-je előtt legalább négy évig laktak megszakítás nélkül Szlovenszkó vagy Ruszinszkó valamely községében […] igényük van a csehszlovák állampolgárság megadására, ha az említett négy év eltelte óta a kérvény beadásáig megszakítás nélkül a ma Csehszlovákiához tartozó területen bírnak lakóhellyel.” A törvény szavazásra bocsátása előtt a Magyar Nemzeti Párt tiltakozását jelentette be arra hivatkozva, hogy „a trianoni béke első szakasza az állampolgársági jogot úgy adja meg a Csehszlovák Köztársaság fennhatósága alá került volt magyar állampolgároknak, hogy ahhoz a Csehszlovák Köztársaság engedélye nem szükséges”.

1926. június 10. : Kárpátalja parlamenti képviselői egységesen állást foglaltak a terület nagyzsupává alakítása ellen, mert az az autonómia megadásának újabb elodázását jelenti. „Mindaddig, amíg életbe nem lép Ruszinszkó autonómiája, amíg nem hívják össze az autonóm szojmot és nem állapítják meg a végleges határokat, nemcsak idő előttinek, hanem törvényellenesnek is tartjuk a mai megyei szervezet megváltoztatását. Mert a békeszerződés és a Csehszlovák Köztársaság alkotmánytörvénye harmadik és negyedik paragrafusa és a Podkarpatská Rus generális statútumai értelmében a helyi közigazgatás ügye kizárólag a szojm hatáskörébe tartozik. Ennek következtében csakis a szojmnak van joga határozni a megyék szervezete és a megyei határok és székhelyek megváltoztatása tárgyában, mert a megyei szervezet elsősorban helyi közigazgatásnak tekinthető.” A minisztertanácshoz benyújtott tiltakozást aláírták: Volosin Avgusztin, Gagatko Andrij, Kurtyák Iván, Gáti József, Králik Frantisek, Szedorják Nikolaj, Korláth Endre, Mondok Iván, Stefán Avgusztin, Jaromír Nečas.

1926. június 1. : Küldöttség jelent meg Zseltvay János ungi zsupánnál, és átnyújtotta a következő memorandumot (részlet): „Zsupán úr! Az Ön által feloszlatott Ungvár városi képviselőtestületben – a cseh nemzetiszocialista és a szociáldemokrata pártok kivételével – képviselve volt pártok megbízásából jelentünk meg, hogy ezek közös egyetértésben hozott határozatát átadva kérjük Zsupán urat, miszerint a Zsupán úr által ezelőtt 20 hónappal feloszlatott képviselőtestületet ugyancsak disretionális joga alapján, de egyúttal a még érvényben levő törvények betartása okából is, újra egybehívni méltóztassék.” A hivatkozott törvény: „1886.évi XXII. tc. 61.§.” Zseltvay válasza: a feloszlatás nem a hivatkozott, hanem csehszlovák kormányrendelet adta jog alapján történt; „a képviselőtestület összehívására sajnos pozitív ígéretet nem tehetek, mert az előbb jelzett törvény […] a képviselőtestület összehívását nem utalja a hatáskörömbe.” ->1928. október 17.