Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1923. július 22. : Munkácson üléseztek a kárpátorosz földműves pártok: a Köztársasági Agrárpárt, a Földműves Szövetség, a Munkapárt, az Autonóm Földműves Párt, a Néppárt. Tárgy: annak a megállapodásnak a jóváhagyása, melyet a pártok a cseh agrárpárttal kötöttek egy új egységes ruszin földműves párt megalakítása céljából. Kimondták az egységes földműves párt, a Kárpátorosz Köztársasági Földműves Párt megalakulását. Elnök: Kaminszki József, ügyvezető: Petrigalla Péter. Megállapodtak annak a határozatnak a szövegében, amit a párt ruszinszkói helyzetére vonatkozóan tárgyalási alapul Antonín Švehla miniszterelnök elé kívánnak terjeszteni. ->1923. augusztus 1.– Ungváron megtartotta első közgyűlését a Ruszinszkói Ügyvédek Szövetsége. Elnök: Szentgyörgyi Adolf. (Az államfordulat előtt a terület ügyvédei a máramarosi ügyvédi kamarához tartoztak. Máramarossziget elcsatolásával a prágai igazságügy-minisztérium a kárpátaljai ügyvédeket a turócszentmártoni kamara fennhatósága alá utalta.)

1923. május 6. : A Ruszinszkói Magyar Pártok Szövetsége szervezésében „Magyar Nemzeti Kongresszus” volt Munkácson. Az eseményen képviseltette magát a Zipser Deutsche Partei, a ruszinszkói „svábok” szervezete, a szlovákiai magyarok részéről Petrogalli Oszkár, a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztője, az Ellenzéki Pártok losonci Központi Irodájának igazgatója, Sziklay Ferenc „szlovenszkói és ruszinszkói kultúrreferens”. A kongresszuson Korláth Endre többek között kijelentette: a) nem ruszin, hanem ruszinszkói autonómiára van szükség; b) a zsidóság magyarellenes, amikor elszakadni kíván tőle. A határozatból: „Meg vagyunk győződve arról, hogy e területen a ruszin nép szimpátiájával találkozó politikának helyes utat csak az a ruszin politikai pártvezér találta és találhatja meg, aki az egész őslakossággal összefogva küzd e terület részére a békeszerződésben is biztosított, nem ruszin, hanem ruszinszkói autonómia megvalósításáért, amelyet mi is az első perctől zászlónkra írtunk, amelyért őszinte meggyőződéssel küzdünk és fogunk küzdeni a jövőben is, éspedig nem a prágai kormány által ránk szabott irredenta érzésből kifolyólag, hanem őszinte hittel az iránt, hogy e terület népének kulturális és gazdasági fejlődését csakis e terület megbízottaiból alakított Sojm viheti a megvalósulás felé.” – Nagybereznán Ruszin–Szlovák Kör alakult. Elnök: Kosvanec Jaroslav.

1923. április : Ismeretlen tettesek lerombolták a dolhai Rákóczi-emlékművet. – Átadták a forgalomnak a Latorca új (podheringi) vashídját. – A Munkácsi Kaszinó közgyűlésén elhatározták, hogy a kaszinó 5 ezer kötetes könyvtárát „az egész magyar társadalom számára hozzáférhetővé teszik”, „kölcsönkönyvtárrá” alakítják.

1923. április 17. : A Kárpátaljai Református Egyházkerület első püspökévé választották meg Bertók Béla munkácsi lelkészt, beregi esperest. Egyházkerületi főgondnok lett György Endre. Egyházi főjegyző: Sütő Áron. Világi főjegyző: Komáromy Lajos. ->1923. június 7.Egyidejűleg megalakult a kárpátaljai Ungi Református Egyházmegye (13 település tartozik hozzá: Ungvár, Nagydobrony, Eszeny, Csongor, Szalóka, Kisdobrony, Tiszaágtelek, Kisgejőc, Nagygejőc, Korláthelmec, Tiszaásvány, Minaj, Ungtarnóc). Esperes: Komjáthy Gábor ungvári lelkész. Gondnok: Egry Ferenc.