Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

14 találat

1984. február : A Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportja az ország politikai vezetőihez címzett levelében tiltakozik az iskolaügyi törvény tervezete ellen. Levelét megküldi többek között Gustáv Husák köztársasági elnöknek, a CSKP KB főtitkárának, Alois Indrának, a Szövetségi Gyűlés elnökének, Lubomír Štrougal szövetségi miniszterelnöknek, Viliam Šalgovičnak, az SZNT elnökének, Peter Colotka szlovák miniszterelnöknek, Juraj Buša szlovák oktatásügyi miniszternek, Jozef Lenártnak, az SZLKP első titkárának, a Nemzetiségi Titkárságnak és a Csemadok KB-nak. A Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportja felhívásának hatására országos méretű tiltakozási akció kezdődik, amely során közel tízezren tiltakoznak a nemzetiségi iskolák oktatási nyelvének megváltoztatását lehetővé tévő iskolatörvény tervezete ellen. A tiltakozás szimbólumává Zonctorony község válik, amelynek csaknem egész lakossága aláírja a tiltakozási ívet. A szlovák kormány 4. sz. határozatával az SZNT alelnökévé választott Ján Gregor helyett Július Hanus miniszterelnök-helyettest nevezi ki a kormány Nemzetiségi Tanácsának új elnökévé. A 28 tagú testület titkára Sziegl Ferenc, a Nemzetiségi Titkárság vezetője; magyar tagjai: Boda Pál, Fábry István, Ferencz Dezső, Nagy Kázmér, Harasztiné Mészáros Erzsébet, Szamos László, Sidó Zoltán, Agócs Vilmos, Varga Ernő és Nyáry István.

1981. június 17. : A Szövetségi Gyűlés alakuló ülésén a Népi Kamara elnökévé ismét Václav Dávidot, a Nemzetek Kamarája elnökévé Dalibor Hanest, Szövetségi Gyűlés elnökévé Alois Indrát választják. A Nemzetek Kamarája Elnökségében helyet kap Mrva Irén, a Szövetségi Gyűlés Elnökségében Nemcsko Ilona és Fekete József, akit megválasztanak a Népi Kamara Mandátumvizsgáló és Mentelmi Bizottságának elnökévé is. Gustáv Husák köztársasági elnök kinevezi az új szövetségi kormányt. Miniszterelnök továbbra is Lubomír Štrougal, a kormánytagja többek között Josef Korčák, Peter Colotka, Karol Laco és Matej Lúčan miniszterelnök-helyettesek, Bohuslav Chňoupek külügyminiszter, Martin Dzúr nemzetvédelmi miniszter és Jaromír Obzina belügyminiszter.

1979. január 5. : A Csehszlovákiai Magyar Nemzetiség Jogvédő Bizottsága az ország politikai vezetőihez intézett levelében tiltakozik a magyar iskolák nyelvi átépítését célzó tervezet ismételt napirendre tűzése ellen. A tiltakozó levelet megküldi többek között Gustáv Husák köztársasági elnöknek, a CSKP KB főtitkárának, Alois Indrának, a Szövetségi Gyűlés elnökének, Lubomír Štrougal szövetségi miniszterelnöknek, Viliam Šalgovičnak, az SZNT elnökének, Benyó Máténak, az SZNT alelnökének, Peter Colotka szlovák miniszterelnöknek, Ján Gregor miniszterelnökhelyettesnek, a Nemzetiségi Tanács elnökének, Juraj Buša oktatásügyi miniszternek, Krocsány Dezső munkaügyi és népjóléti miniszternek, Jozef Lenártnak, az SZLKP KB első titkárának, valamint a Csemadok KB-nak.

1968. augusztus 21. : A szovjetek letartóztatnak és Moszkvába hurcolnak több állami és pártvezetőt, köztük Alexander Dubčeket, a CSKP első titkárát, Oldřich Černík miniszterelnököt, Josef Smrkovskýt, a Nemzetgyűlés és František Kriegelt, a Nemzeti Front elnökét. A megszállók - 1956-os magyarországi mintára - megpróbálnak egy „munkásparaszt kormányt” állítani az ország élére, Ludvík Svoboda köztársasági elnök azonban elutasítja annak kinevezését, ráadásul a kormány elnökévé kiszemelt, a konzervatívok egyik vezéralakjának számító Alois Indra sem vállalja a feladatot. A CSKP KB Elnöksége, a Nemzetgyűlés Elnöksége és a kormány is egyöntetűen elítéli a beavatkozást, az ország lakossága passzív ellenállással, utcai tüntetésekkel válaszol a megszállásra. A Csemadok KB Elnöksége nyilatkozatot tesz közzé, amelyben a csehszlovákiai magyarság nevében támogatásáról biztosítja a csehszlovák állami és pártvezetést, s felszólítja az ország magyar lakosságát, hogy „őrizze meg nyugalmát és ne hagyja kiprovokálni magát”. A következő napokban a Magyar Ifjúság Központi Tanácsa, a magyar írók és a kommunista párt magyar tagjai sorra közzéteszik a megszállást elítélő nyilatkozataikat. A megszállást követően a rádió alkalmi stúdiókból, fiktív településnevek megadásával, illegálisan sugározza műsorait. A pozsonyi stúdió Nagy Jenő, Kozma Gyula, Delmár Gábor és Holló Anna által készített magyar adásának fedőneve Gabonaváros.

14 találat