Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarok történeti kronológiája (1918–1944)

A kronológia, amely több évtizedes kutatómunka eredménye (cseh)szlovákiai magyarok történetének 1918 és 1945 közötti korszakát foglalja magában. A kronológia 2020-ban könyv formájában is megjelent a Fórum Kisebbségkutató Intézet kiadásában. (összeállította: Popély Gyula)

12 találat

1928. november 11. : A Felvidék magyarlakta vidékein és a Szepességben nagy lendülettel beindulnak a tartományi képviselőválasztásokat megelőző kampánygyűlések. Mind a keresztényszocialista, mind a magyar nemzeti párti vezetők igyekeznek minél több helyen találkozni párthíveikkel és potenciális választóikkal. Előfordul, hogy egyes politikusok a nap folyamán két-három helyen is fellépnek. Ezen a vasárnapon Szüllő Géza például Léván és Kéménden is megjelenik, Gregorovits Lipót Hidaskürtön és Nádszegen, Jabloniczky János Vágsellyén, Vágfarkasdon és Negyeden, Fedor Miklós pedig Lőcsén, Csütörtökhelyen és Szepesváralján tart népgyűléseket. A magyar nemzeti pártiak részéről Szent-Ivány József, Richter János és Giller János Rozsnyón, Törköly József, Nitsch Andor és Füssy Kálmán pedig Komáromban kampányolnak.

1935. május 19. : A Csehszlovák Köztársaságban megtartják a negyedik nemzetgyűlési választásokat, mind a Képviselőházba, mind a Szenátusba. A választások nagy meglepetést okoznak belföldön és külföldön egyaránt. A képviselőházi választásokon ugyanis a Szudétanémet Párt volt a legeredményesebb, utána következett az Köztársasági Agrárpárt, majd a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt. A magyar ellenzéki pártok – az Országos Keresztényszocialista Párt, valamint a Magyar Nemzeti Párt – közös jelöltlistával vesznek részt a választási küzdelemben. A parlamenti választások a magyar pártoknak összesen 9 képviselői és 5 szenátori mandátumot eredményeznek. Képviselők: gróf Esterházy János, Petrásek Ágoston, Porubszky Géza a keresztényszocialisták, Holota János, Jaross Andor, Korláth Endre és Szent-Ivány József a magyar nemzeti pártiak, valamint Nitsch Andor a szepesi németek részéről. Az öt szenátori mandátumból hármat szereznek a keresztényszocialisták (Hokky Károly, Pajor Miklós, Turchányi Imre), kettőt pedig a magyar nemzeti pártiak (Füssy Kálmán, Törköly József). Az Agrárpárt és a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt is beviszi egy-egy magyar hívét a prágai képviselőházba, az előbbi Csomor Istvánt, az utóbbi Schulcz Ignácot.

1920. február 29. : A prágai „forradalmi” Nemzetgyűlés elfogadja a Csehszlovák Köztársaság Alkotmánylevelét tartalmazó 121/1920. sz. alkotmánytörvényt. Ez a legmagasabb jogszabály mondja ki egyrészt a Csehszlovák Köztársaságban érvényes általános polgári szabadságjogok alapelveit, másrészt ez rögzíti a csakis a kisebbségekre vonatkozó, a csehszlovák állam képviselői által a saint-germaini nemzetközi szerződésben vállalt kisebbségvédelmi intézkedéseket. Az Alkotmánylevél VI. fejezete 128. paragrafusának első bekezdése tételesen leszögezte: „A Csehszlovák Köztársaság összes állampolgárai, tekintet nélkül a fajra, nyelvre és vallásra, a törvény előtt egyenlőek s egyazon polgári és politikai jogokat élvezik.” Az idézett paragrafus a továbbiakban kimondja, hogy a nyelvi vagy vallásfelekezeti hovatartozás a köztársaság egyetlen állampolgára számára sem jelenthet hátrányt semmilyen közhivatal, tisztség vagy hivatás gyakorlásánál. A harmadik bekezdés az állampolgárok szabad nyelvhasználati jogáról a következőképpen rendelkezik: „A Csehszlovák Köztársaság állampolgárai a kereskedelmi és magánérintkezésben, a vallást érintő ügyekben, a sajtóban vagy nyilvános népgyűléseken az általános törvények keretén belül bármiféle nyelvet használhatnak.” A saint-germaini nemzetközi kisebbségvédelmi szerződés 7. cikkelye negyedik bekezdésének rendelkezése a „nem cseh nyelvű (!) csehszlovák állampolgárok számára a bíróságok, hivatalok és hatóságok előtt biztosítandó hivatalos nyelvhasználati jogáról már nem került be az idézett alkotmánytörvénybe. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánylevél 129. paragrafusa a következőket szögezi le: „A nyelvi jog elveit a Csehszlovák Köztársaságban a jelen Alkotmánylevél részét képező külön törvény állapítja meg.”. Az oktatásügyi és általában a kulturális jogok – a saint-germaini szerződés 8.-9. cikkelyei – az idézett 121/1920. sz. alkotmánytörvény 130.-132. paragrafusaiban jelennek meg. A 131. paragrafus kissé bürokratikus zavarossággal fogalmazva azt mondja ki, hogy azokban a városokban és járásokban, „amelyekben a csehszlovák nyelvtől eltérő nyelvű csehszlovák állampolgárok jelentékeny hányada van letelepedve”, az állam ezek számára gondoskodni tartozik kielégítő anyanyelvi iskolahálózatról, miközben az így létrehozott iskolákban az államnyelv oktatása is kötelezővé tehető. A 132. paragrafus a kisebbségeknek az állami, községi és egyéb költségvetési tételekből való arányos részesedésének alapelvét szögezi le, majd a 134. paragrafus a következő kinyilatkoztatással zárja az idézett alkotmánytörvényt: „Az erőszakos elnemzetlenítés semmiféle alakban megengedve nincsen. Ezen elv be nem tartását a törvény büntetendő cselekménynek nyilváníthatja.”

Részletek

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok történeti kronológiája (1918–1944)
Év1920
Rövid URL
ID260372
Módosítás dátuma2008. február 20.

12 találat