Keresési eredmény - nagygéres

Lexikonok (találat: 2)

2 találat

Nagygéres (Veľký Horeš)

Részletek

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, Királyhelmectől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1034, ebből 953 (92,2%) magyar, 39 (3,8%) szlovák; [2011] – 1048, ebből 789 (75,3%) magyar, 202 (19,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 851 (81,2%) magyar, 143 (13,6%) szlovák. V: [2011] – 514 ref., 236 r. k., 143 gör. kat. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések során É-zempléni szlovák családok költöztek. Klasszicista stílusú ref. temploma 1795-ben, közös r. k. és gör. kat. temploma 1936–37-ben, késő klasszicista nemesi kúriája a 19. sz. második felében épült. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Települések
SzerzőPÁ -
Rövid URL
ID377370
Módosítás dátuma2014. november 12.

Bodrogköz

Részletek

Bodrogköz
Bodrogköz − a Karcsa Nagykövesdnél (FI)

Néprajzi tájegység. A Bodrog és a Tisza által közrezárt, északról a Latorca által határolt terület, amelyet a mai államhatár két részre oszt. Szl.-hoz tartozó részét Felső-Bodrogköznek is nevezzük, amelyet a helyiek különféle tényezők figyelembevételével további négy kistájra osztanak: 1. Ticce-mellék (ide tartozik többek között Ágcsernyő, Lelesz, Szolnocska, Zétény), 2. Karcsa-mellék (Kisgéres, Nagygéres, Perbenyik, Kiskövesd, Nagykövesd stb.), 3. Tisza-mellék (Nagytárkány, Kistárkány), 4. Bodrog-mellék (Bodrogszerdahely, Bodrogszög, Szomotor stb.). Kulturálisan az Alföldhöz kapcsolódik, miközben élénk kapcsolatok mutathatóak ki a szomszédos szlovák, ruszin és a távolabbi lengyel területekkel is. A számtalan folyóág és erecske mellett egy sor állóvíz is tarkítja a térség természeti képét. Árvízmentesítése a 19. sz. közepén indult, ám lényegében csak a 20. sz. második felében zárult le. Szervesen hozzátartozik a Tokaji hegyvidék északi nyúlványa, amely vulkanikus kőzetével (tufa) tűnik ki. A 18. sz.-ban helyi földbirtokosok ukrán/ruszin telepeseket hoztak ide, akiknek egy része mára elmagyarosodott. Az 1920-as években a csehszlovák földbirtokreform következményeként cseh/szlovák telepesfalvak (→kolonizáció) is létrejöttek a vidéken. Lakossága ref., r. k., ill. gör. kat. és kisebb részben ev. A folyók mentét a sokrétű ártéri gazdálkodás (rekesztő halászat, csíkászat, nádkitermelés), ártéri erdő- és rétgazdálkodás, ill. az ezekkel összefüggő állattartás. A valamivel magasabban elterülő, árvízmentes területeken szántóföldi gazdálkodás, valamint a hegyek és homokbuckák lejtőin híres szőlő- és gyümölcstermesztés folyt (Királyhelmec környékén). Településszerkezetileg a térség nagyobbik részét a halmazos települések jellemzik, s csupán a dombos részekre jellemzőek a szalagtelkes úti falvak. Jellemző építőanyaga a sár volt, annak is paticsváltozata. A 20. sz. elején tértek át tömegesebben a vályogfalú építkezésre. A Királyhelmec környéki településeken a közeli faluról, Szentesről, szentesi kőnek nevezett trachit, piroxénandezit kedvelt építőanyag volt már a 18. sz.-tól. Szöveges folklórjában (pl. a húsvéti locsolóverseken) erősen érződik a sárospataki és debreceni kollégiumok diákköltészetének hatása. – Ir. Viga Gyula: Hármas határon. Tanulmányok a Bodrogköz változó népi kultúrájáról (1996).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Néprajz
SzerzőLJ -
Rövid URL
ID371460
Módosítás dátuma2015. február 7.

2 találat