Vályog
A sárfalhoz készített földkeverékhez hasonló masszából, téglalap formájú fakerettel (vályogvetővel) készített, napon szárított agyagtégla. Tömegesebb alkalmazása a magyar népi építkezési hagyományban a 19. század elejétől adatolható. Vályogvetéssel elsősorban a vándoréletmódra berendezkedett vályogvető cigányok foglalkoztak, akik egy-egy település határában a helyi keresletnek megfelelő mennyiségű vályogot gyártottak. Nyomukban hatalmas vályoggödrök maradtak, amelyek vízzel megtelve a mai napig meghatározzák néhány bodrogközi vagy mátyusföldi település képét (Kisgéres, Pered, Zsigárd, Vágfarkasd).
Hibát talált?
Üzenőfal