Országos Keresztényszocialista Párt

Konzervatív politikai párt (1920–1936). A párttá szerveződés központjai Pozsony, Nyitra és Kassa voltak. A szlovákiai magyar kisebbség két vh. közötti meghatározó politikai pártjának számított. Az ~ megszervezése 1919 tavaszán kezdődött az államfordulat előtt már működő keresztényszocialista egyesületekre alapozva. Az alapító országos kongresszusra 1920. márc. 20-án került sor Pozsonyban, ahol a párt első elnökévé a nyitrai alapszervezet vezetőjét, Lelley Jenőt választották. A párt világnézeti alapon, a magyar érzelmű katolikus klérushoz szorosan kötődve szerveződött meg. Az ~, a Magyar Nemzeti Párttal (MNP) való 1936-ban bekövetkezett egyesülésig, végig ellenzéki, a csehszlovák állammal szembeni sérelmi politikát folytatott. A párt programjának legfontosabb pontjait a keresztényszocializmus elvei, Szl. autonómiája és a kisebbségi lakosság jogi és nyelvi egyenjogúsága alkották. Hivatalosan nem etnikai alapokon szerveződött, hanem Szl. őslakosságát (magyarokat, szlovákokat, németeket) igyekezett megszólítani. A párton belül külön szlovák és német szekció is működött, sőt Kárpátalján ruszin és német csoportjai is voltak. Tagságának döntő többsége azonban magyar volt, s a párt elsősorban a szlovákiai magyarok érdekei szerint politizált. Szervezeti felépítésének alapját a helyi szervezetek jelentették, amelyben a vezető szerepet legtöbbször a katolikus papság játszotta. A párt legmagasabb szintű fórumát a kongresszus jelentette, amely a 120 tagú országos vezetést választotta. Ebben egyformán 40–40 fővel képviseltették magukat a magyarok, a szlovákok és a németek. Az országos pártvezetés volt jogosult a párt elnökének megválasztására és a választási jelölőlisták összeállítására. Hivatalos sajtóorgánuma a Népakarat, A Nép, a Magyar Néplap, a szlovák nyelvű Vôľa ľudu és a német nyelvű Deutsche Zeitung voltak. Saját nyomdával is rendelkezett, amely a Concordia nevet viselte. A párthoz kapcsolódóan erős szakszervezeti mozgalom működött, amely D-Szl. ipari munkásságának egy jelentős részét tudta a párt mellé állítani. Más pártokhoz hasonlóan az ~ mellett több olyan gazdasági és regionális jellegű szervezet működött, amelyek a megfelelő lehetőséget kínáltak a párt szavazóbázisának mozgósításához. A húszas évek közepén éles küzdelem kezdődött a párton belül a pártelnök, Lelley Jenő vezette csoport és a Trianon előtti magyar konzervatív politikai hagyományokhoz jobban kötődő Szüllő Géza nevével fémjelzett csoportosulás között. Ez utóbbiak az őslakos koncepció helyett a párt magyar etnikai jellegének nagyobb hangsúlyozását és határozottabb sérelmi szempontú ellenzéki politizálást követeltek. A belharcokból végül Szüllő került ki győztesen, aki 1925-től 1932-ig a párt elnöke volt. A Lelley vezette csoport kivált a pártból, s Nyugatszlovenszkói Keresztényszocialista Párt néven működött tovább. Szüllő elnöksége idején a párt merev ellenzéki politikát folytatott, s éles konkurenciaharcot vívott az MNP-vel. 1932-ben Szüllő helyére a Budapesti kormányzat által favorizált Esterházy Jánost választották a párt elnökévé. A nemzetközi politikai helyzethez alkalmazkodva az ~ Esterházy vezetésével intenzívebbé igyekezett tenni a párt kapcsolatait a centralizált Csehszlovák Köztársaság ellen fellépő politikai erőkkel, a Hlinka-féle Szlovák Néppárttal és a Szudétanémet Párttal. Noha Esterházy és a pártvezetés döntő többsége (főleg az ún. papi szárny) ellenezte az MNP-vel való egyesülést, ennek végül nem tudták útját állni, s Budapest nyomására 1936-ban az ~ összeolvadt az MNP-vel. Az egységes ellenzéki párt az Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt nevet vette fel. – Vezető: Lelley Jenő (1920–1925), Szüllő Géza (1925– 1932), Esterházy János (1932–1936).