Lexikonok - A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Néprajz

néprajzi kutatás

néprajzi kutatás
Varga Lídia néprajzi gyűjtés közben Leléden (LJ)

Csehszl. megalakulása után a Szl. déli részén élő magyarok néprajzi kutatását kezdetben elsősorban tanítók, tanárok végezték (Dudich László, ifj., Khín Antal, Manga János, Thain János), akik kutatási eredményeiket főleg a szlovákiai magyar helyi és kulturális sajtóban publikálták. Hozzájuk csatlakozott a Prágában tanuló magyar egyetemisták 1925-ben létrehozott Szent György Kör nevű mozgalma (1928-tól Sarló), melynek tagjai a rozsnyói Tichy Kálmán felhívása hatására kezdtek érdeklődni a népi kultúra iránt is. Nyári vándorlásaik során néprajzi megfigyeléseket tettek, benyomásaikról cikkekben számoltak be, jobbjaik kutatási eredményeit a budapesti szaklapok is közölték. Az 1931-ben létrehozott Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság nov. 15-i alakuló közgyűlése után a pozsonyi egyetemista fiatalok, akik közt az egykori sarlósok hangadóak voltak, egy programtervezetet dolgoztak ki. Ebben a néprajzi kutatás feladatrendszerét, alapjaiban a mai napig helytállóan, Balogh Edgár foglalta össze. A már korábban megalakult megyei, ill. városi múzeumok, valamint az időközben létrejött hasonló intézmények holdudvarában szintén többé-kevésbé intenzív néprajzi gyűjtőtevékenység bontakozott ki. – 1938 után a Mo.-hoz csatolt területeken erős központi támogatással, budapesti szakemberek (Fél Edit, Gunda Béla, Vargyas Lajos stb.) bevonásával élénk néprajzi kutatótevékenység jöhetett létre. Érsekújvár központtal 1941-ben megalakult a Kisalföldkutató Intézet, amely Kisalföldi Közlemények címen kiadványsorozatot is közreadott. Érsekújvárott Bakos József tanár irányításával igen aktív önképzőköri tevékenység is folyt, a diákok gyűjtési eredményeit külön füzetekben jelentették meg. Az első Szlovák Köztársaság keretei közt maradt magyar kisebbség néprajzi kutatása Arany Albert László és köre nevéhez fűződik. Arany kiadta A szlovákiai magyarság néprajza (1941) c. kis összefoglalását, tanítványa, Putz Éva pedig A kolonyi lagzi (1943) c. monográfiáját. – A második vh.-t követő társadalmi-politikai változások, a szlovákiai magyarságot ért meghurcoltatások miatt a néprajzi kutatást is az alapoktól kellett újraszervezni. A korábbi időszakban itt tevékenykedő néprajzkutatók zöme (Khín Antal, Manga János, Tichy Kálmán) Mo.-ra költözött, ill. elhallgatott, és élete végéig sem kutató-, sem publikációs tevékenységet nem folytatott (Arany Albert László, Thain János). A Csemadok megalakulása (1949) után a néphagyományok (elsősorban a néptánc, -zene és -viselet) színpadi bemutatásának az igénye magával hozta a néprajzi kutatások újraéledését is. Az 1950-es évek legelején először Ág Tibor (népzene) és Takács András (néptánc) kezdte a szlovákiai magyar falvak hagyományanyagát kutatni. Eredményeiket a kulturális sajtóban, ill. önálló kiadványokban publikálták. Valamivel később csatlakozott hozzájuk Méry Margit, elsősorban a viselet- és népszokáskutatás terén. Az 1969-ben megalakított (és 1972-ig fennálló) Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság – már jóval tágabban értelmezve a népi kultúra, a néphagyomány fogalmát –, kísérelt meg eredményeket felmutatni. Az 1970-es évek második felétől elsősorban a budapesti és pozsonyi egyetemen végzett fiatal néprajzkutatók vittek új szemléletet a szlovákiai magyar néprajzi tudományosságba. Az ún. színpadi folklórt kiszolgáló kutatások mellett már az anyagi és társadalmi kultúra egyes jelenségeire, valamint a folklór színpadon nem alkalmazható területeire is kiterjesztették vizsgálódásaikat. Ehhez intézményes kereteket először a Csemadok Központi Néprajzi Szakbizottsága (ill. az egyes járási szakbizottságai), valamint az egyes vidéki múzeumok biztosítottak. A kiadói tevékenységet 1989-ig szinte kizárólag a Csemadok vállalta föl. Az önálló munkák megjelentetése mellett kiadta az Új Mindenes Gyűjtemény c. tanulmánykötet-sorozatát (1980-tól), melynek tíz kötete jelent meg, szinte mindegyikben néprajzi tanulmányok is vannak. Mindehhez szórványosan járultak egyéb kiadói kezdeményezések (pl. Szlovák Pedagógiai Kiadó), ill. a Csemadok Központi Néprajzi Szakbizottsága Néprajzi Közlések c., összesen öt számot megért sorozata (1974–1989). Az Iródia mozgalomnak szintén volt egy néprajzi oldalhajtása, s az abban dolgozó fiatalok írásai az Iródia Füzetekben jelentek meg. Mindezek mellett a különféle múzeumi évkönyvek és a honi magyar kulturális sajtó (A Hét, Irodalmi Szemle, , Új Szó) biztosítottak teret a szlovákiai magyar néprajzi kutatás eredményei közzétételére. – Az 1989-es rendszerváltást követően gyökeres változásokon ment át a szlovákiai magyar néprajzi kutatás, elsősorban az intézményi rendszer kiépülése terén. Kiépültek azok az alap intézménytípusok, amelyek egy egészséges néprajzi élet működésének a feltételei: 1989 dec.-ében megalakult a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, a néprajz iránt érdeklődők társadalmi szervezete (amely nevét 1993-ban Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaságra változtatta). 1991-ben létrejött a komáromi Duna Menti Múzeum Szlovákiai Magyar Nemzetiségi Osztálya, amely az akkori elképzelések szerint egy leendő önálló magyar múzeum alapját képezte. 2002-ben két magyar múzeum is megalakult (Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma – Pozsony; Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma – Komárom). Ezek a többi dél-szlovákiai múzeummal közösen a szlovákiai magyar néprajzi muzeológia szolid intézményes kereteit képezik. A Fórum Kisebbségkutató Intézet 1997-ben létrehozott komáromi Etnológiai Központja a szlovákiai magyar néprajzi kutatások intézményes bázisát jelenti. Emellett regionális jellegű (a tornaljai Kulturális Antropológiai Műhely), ill. szakosodott (a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya mellett működőNépzenei Adattár) intézmények, egyesületek teszik teljessé ezt a képet. Kialakulóban van a néprajz iskolai oktatása is. Az 1989 utáni időszakban a Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó mellett elsősorban a Lilium Aurum Könyvkiadó, valamint a Nap Kiadó, a Méry Ratio, az AB-ART Könyvkiadó, továbbá a Kalligram Könyv- és Lapkiadó foglalkozik néprajzi művek megjelentetésével. Utóbbi a Csallóközi Kiskönyvtár c. sorozatában a Csallóközre és szűkebb térségére vonatkozó néprajzi, honismereti, helytörténeti jellegű munkákat jelentet meg. Kifejezetten néprajzi periodikumnak számít az Acta Ethnologica Danubiana. Más folyóiratok is közölnek azonban néprajzi tárgyú dolgozatokat. Ilyen a Fórum Kisebbségkutató Intézet által kiadott társadalomtudományi folyóirat, a Fórum Társadalomtudományi Szemle, valamint a Rimaszombatban megjelenő Gömörország. Időről időre irodalmi folyóiratainkban (Irodalmi Szemle, Kalligram, Szőrös Kő) is megjelennek, elsősorban folklorisztikai érdekeltségű írások. – Ir. Liszka József: Magyar néprajzi kutatás Szlovákiában 1918–1938 (1990); Liszka József: „Tudománynak kezdetiről”. Magyar néprajzkutatóként Szlovákiában 1979–1998 (1998).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Néprajz
SzerzőLJ - Liszka József
Rövid URL
ID488482
Módosítás dátuma2014. december 29.

Hibát talált?

Üzenőfal