népi építkezés

Népi építkezés − parasztház Csicsón (SzL)

A hagyományos településformákat és -szerkezeteket, a telekelrendezést, továbbá a falusi vagy falusias jellegű, tradicionális módon elkészített építményeket (lakóházakat, gazdasági épületeket stb.), valamint a lakásbelső kialakításának formáit értjük ezen. A népi kultúra egyéb produktumaihoz hasonlóan, az építkezésben is több kisebb-nagyobb karakterisztikus tájegységet különíthetünk el, amelyek szoros kapcsolatban állnak a szomszédos népek hasonló jelenségeivel. Az északi magyar nyelvterületnek a mai Szl. déli, dombosabb vidékeire jellemző paraszti lakóháztípusa, az északi háztípus, egyszersmind a szomszédos szlovák, ukrán és ruszin lakosságnak is sajátja. A néprajzi kutatási módszerekkel megragadható időszakban az északi háztípus háromhelyiséges. A kemencés szobába és a kamrába a közöttük elhelyezkedő pitvaron keresztül lehetett bejutni. A szobának és a kamrának tehát nem nyílt külön ajtaja a szabadba. A konyhában a kemence előtti padkán főztek, ahonnan a füstöt egy fölé épített kürtőn keresztül a padlásra, később, egy döntött kürtő segítségével a pitvarba, majd onnan a padlásra vezették. Az északi háztípus építőanyaga kezdetben a fa (boronaház) lehetett, de az utóbbi két évszázadban inkább a favázas sövényházak, kőépítmények, valamint a sárfalak domináltak. D-Szl. síkvidéki jellegű területeinek (Csallóköz, a Mátyusföld déli része, a Vág és Garam köze, továbbá az Ung-vidék, a Bodrogköz) lakóháza a pannon térség, ill. az Alföld építkezési rendszerébe illeszkedik. A kisalföldi lakóház egy nagyobb térség, a Dunántúl és a Burgenland északi része, valamint DK-Morvaország építészeti hagyományaihoz kapcsolódik. Sok rokonságot mutat az alföldi háztípussal is. A lakóházak háromosztatúak (szoba + konyha + szoba/kamra). A szobában (tisztaszoba) zárt tüzelésű kemence (vagy cserépkályha) található, amit a konyhából fűtenek. Innen a füst szabadkéményen keresztül távozik. Jellegzetessége a házfalon kívülre nyúló konyhai kemence. A kisalföldi háztípus uralkodó építőanyaga a sövény- és a sárfal (Martosi Tájház, Alistáli Tájház). – Ir. Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (1994); Barabás Jenő–Gilyén Nándor: Magyar népi építészet (1987); Gudmon Ilona–Liszka József: Népi építkezés az Érsekújvári járás területén (1992); Mencl, Václav: Lidová architektura v Československu (1980); Thain János–Tichy Kálmán: Kisalföldi és gömöri népi építészet (1991).

Népi építkezés − parasztház Csicsón (SzL)