könyvkiadás 1918–1945

A csehszlovákiai magyar könyvkiadás a két vh. között nem volt rendszeres, s a piaci kereslethez képest a könyvárak aránytalanul magasak voltak, főként azért, mert kisszámú olvasóközönség számára, alacsony példányszámban jelentek meg. A legtöbb könyvet szerzője saját költségén adta ki, s gyűjtőívek, ügynökök, ismerősök segítségével terjesztette. Ezek jó része műkedvelő vagy helyi érdekű kiadvány volt, s az ügyeskedő szerzők az átlagolvasó ízlését kiszolgálva néha jelentős népszerűséget értek el. A lapok többsége alkalmilag könyvet is kiadott számos városban, amit megkönnyített, hogy gyakran az újságokban kinyomott szedést (betűanyagot) használták fel a könyvhöz. Több könyv ezért keskeny, újsághasábokra emlékeztető formátumban jelent meg, s a lapok különnyomatának is tekinthető. A kassai Renaissance Könyvtár ilyen módon egy olcsó elbeszélés- és versgyűjtemény-sorozatot adott ki a Kassai Naplóban megjelent írásokból. Néhány könyvet, füzetet a kommunista lapok és irodalmi folyóiratok is kiadtak, általában belső munkatársaik írásait. Néha egy-egy budapesti kiadó is vállalkozott szlovákiai magyar könyv kiadására, jórészt személyes ismeretség, pártfogás alapján. A rendszeresebb magyar könyvkiadás a kassai Kazinczy Társaság kezdeményezésére indult meg a berlini Voggenreiter Verlag magyar osztályán. Több ismert írónk sikeres könyve jelent itt meg, pl. Ölvedi László: A bányász éneke; Mécs László: Rabszolgák énekelnek; Egri Viktor: Pierre találkozása; Darkó István: Zuzmara. A kiadást a berlini egyetem akkori magyar lektora, Farkas Gyula irányította. – 1927-ben Sziklay Ferenc Kassán megszervezte a Kazinczy Társaság kiadóvállalatát, amely a berlini kiadás folytatását és továbbfejlesztését szolgálta. Állandó előfizetőkre támaszkodva megalakította a Kazinczy Könyvbarátainak Egyesületét, amely évente hat kötetet adott ki, zömmel szlovákiai magyar, részben magyarországi és erdélyi írók alkotásait. Mivel a kiadóban a jobboldali magyar pártok befolyása és támogatása érvényesült, baloldali vagy szocialista szellemű művek itt nem jelentek meg, de számos polgári humanista író (Darkó István, Győry Dezső, Egri Viktor, Jarnó József, Sebesi Ernő stb.) művét adták ki. 1933-ban a kiadó, Vécsey Zoltán regényének elkobzása következtében, anyagi válságba került, s székhelyét Tornaljára áttéve, kisebb szünetekkel 1938-ig folytatta tevékenységét. A műveket átlagosan 2000 példányban adták ki. Itt jelent meg a legtöbb (kb. 60) csehszlovákiai magyar irodalmi alkotás, Mo.-ról pedig a népi írók (Féja Géza, Szabó Pál) néhány műve. – Több polgári szellemiségű magyar és szlovák könyv jelent meg az eperjesi Pallas Kiadó és könyvkereskedés gondozásában. A főként marxista szellemű lapkiadással foglalkozó vállalkozás adta ki a DAV c. baloldali lapot, a Szovjetföldet, Az Útat, valamint Fábry Zoltán és a davisták első könyveit. A nyomda melletti könyvkiadást Albin Schein-Babej irányította (Az ÚT Könyvtára). – A magyarországi kiadók közül a Franklin Társulat adott ki 1935-ben egy tízkötetes szlovákiai magyar könyvsorozatot, amelyben akkori legjobb elbeszélőink, regényíróink alkotásai szerepeltek. A kiadó megjelölése néha csupán névleges volt, a szükséges anyagi támogatást a nemzeti szellemű kiadványokhoz a magyar, az aktivistákhoz (aktivizmus) pedig a csehszlovák kormánykörök nyújtották. Az előbbiek (Gömöry János és mások visszaemlékezése szerint) főként a Kazinczy Kiadót támogatták, az utóbbiak pedig az Eugen Prager Könyvkiadót. A pesti születésű Prager Jenő a Magyar Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ahol 1930-tól német nyelvű könyveket adott ki. Mivel az ausztriai könyvek behozatalát a csehszlovák hatóságok engedélyezték (a magyarországiakét tiltották), néhány magyar könyvet is megjelentetett, s azokat (hasonlóan a bécsi magyar emigránsok lapjaihoz) főként a szlovákiai magyar olvasók között terjesztették. Prager 1935-től Pozsonyban, majd Prágában élt, itt adta ki magyar és részben német nyelvű könyveitnek jó részét emigráns magyar írók írták vagy fordították. A kormányköröket megnyerő szándékára jellemző, hogy kiadta vezető csehszlovák politikusok (Tomáš Garrigue Masaryk, Edvard Beneš, Milan Hodža, Ivan Dérer) írásait, de megjelentetett értékes külföldi és cseh, szlovák alkotásokat is. Magyar eredetit csak kivételesen adott ki (Révész Béla, Sándor Ernő, Bodnár István). Számos népszerű külföldi kommunista vagy polgári baloldali szellemű alkotás Pragernál jelent meg először magyar fordításban, s ezek – illegális úton – Mo.-ra is eljutottak. – Mindössze öt, de átlagon felüli könyvet tudott kiadni (1928) a Barta Lajos szervezte pozsonyi Írók Kiadóvállalata (IKVA): Barta Lajos, Egri Viktor, Szucsich Mária, Sándor Imre regényeit és Mihályi Ödön verseskötetét. – 1937-ben Tamás Mihály vezetésével alakult Pozsonyban a Tátra Lap- és Könyvkiadó, amely színvonalas vállalkozásnak ígérkezett. Kiadványai közül a legnevezetesebb a Tátra Almanach – Szlovenszkói városképek (Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse). – Kísérletet tett a szervezett könyvkiadásra a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság is, de a tervezett 12 műből csak hatot tudott kiadni: Sellyei József, Morvay Gyula, Ilku Pál, Szucsich Mária, Kaczér Illés, Szabó Béla és Martin Kukučín (Farkas István fordította) könyveit. – A második vh. alatt kevés magyar könyv jelent meg Szl.-ban. Ezek főként a már előbb is működő nyitrai Híd kiadványai. – Ir. Sándor László: A csehszlovákiai magyar könyvkiadás (Korunk 1937); Alapy Gyula: Kisebbségi irodalmunk tíz éve és annak könyvészete. In: Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898–1929 (1929); Csatár István és Ölvedi János (szerk.): A visszatért felvidék adattára (1939); Zombori György: A szlovenszkói magyar líra könyv alakban megjelent termékei. In: Wallentinyi Samu (szek.): Új magyar líra (1937); Csanda Sándor: Első nemzedék (1968).