Lexikonok - A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb

kárpátaljai magyar politizálás

A csehszlovák időszakban a kárpátaljai magyarok sajátos utat jártak be. Az államfordulatot („prevrat”) a lakosság nehezen tudta elfogadni. Hosszú időt vett igénybe annak a ténynek a tudatosítása, hogy az új határok nem ideiglenes állapotot jeleznek. Kezdetben a terület ügyeit direktórium intézte az Egyesült Államokból érkezett ruszin származású ügyvéd, Gregory Zhatkovych vezetésével. Rövid, néhány hónapos próbálkozás után belátta törekvései kilátástalanságát. Ettől kezdve Kárpátalját, megszakításokkal, Prágából kinevezett kormányzó irányította, azzal az ígérettel, hogy ez ideiglenes állapot a kárpátaljai autonómia bevezetéséig, amire azonban csupán 1938 okt.-ében került sor. 1924 és 1928 között megtörtént a terület unifikálása, azaz integrálása a csehszlovák igazgatási rendszerbe. A magyar közösség az első lépéseket a felszámolásra ítélt magyar gimnáziumi oktatás megmentése (Munkácson, Beregszászban és főleg Ungváron, ahol petíciókat fogalmaztak meg az ügyben, ill. megpróbálkoztak önerőből iskolát alapítani), valamint saját politikai szervezeteinek létrehozása érdekében tette. Ebben a korai időszakban megalakult kárpátaljai magyar pártok: Magyar Jogpárt, Őslakosok Autonóm Pártja, Keresztényszocialista Párt, Kisgazda-, Kisiparos és Földműves Párt. Problémát okozott, hogy az egykori Ung megyét a csehszlovák közigazgatás megosztotta Kárpátalja és Szlovenszkó között. A magyar élettérben betöltött központi szerepért Ungvár, Munkács, ill. Beregszász és Nagyszőlős versengett. A magyar pártok közül a 20-as évek második felére megszűnt a Magyar Jogpárt és az Őslakosok Autonóm Pártja. A Kisgazda-, Földműves és Iparos Párt átalakult Magyar Nemzeti Párttá, amely az Országos Keresztényszocialista Párttal kötött az együttműködést lehetővé tevő szövetséget. A magyar pártok választások alkalmával a német pártokkal kötöttek szövetséget. A magyar politikai élet személyiségei: Korláth Endre, Egry Ferenc, Hokky Károly, Árky Ákos, Nagy Kálmán, Jaross Gyula, Magyar Bálint, Kerekes István, Polchy István, Bakó Gábor, R. Vozáry Aladár, Köszörű Károly és mások voltak. Mo. hivatalos körei e pártokat, valamint azon ruszin pártokat, amelyek az autonómia követelését helyezték előtérbe, rendszeres anyagi támogatásban részesítette. A kárpátaljai politikában a kezdetektől fogva számottevő szerepet játszott a CSKP (Csehszl.-ban az egyetlen minden etnikumot összefogó párt). A választási eredmények szerint az 1920-as években Kárpátalján a lakosság 70 százaléka támogatta a munkáspártokat (az országban ennek körülbelül a fele), ill. a centralista pártok fölényben voltak az autonómiát követelőkkel szemben, s ez a helyzet később sem változott lényegesen. A magyarlakta járásokban a kommunisták mindig több szavazatot kaptak, mint a magyar pártok. A 20–30-as évek fordulója, a gazdasági válság időszaka az irredenta mozgalmak megerősödését hozta. A hivatalos magyarországi kormányzat a Társadalmi Egyesületek Szövetségének Központján, ill. közvetlenül a miniszterelnökségen és a külügyminisztériumon keresztül juttatott pénzek révén gyakorolt befolyást Kárpátalján a magyar politizálásra, ill. külön támogatásban részesültek az autonomista ruszin pártok is. Az ”őslakos egység” gondolatának szorgalmazása is azt szolgálta, hogy a magyarok természetes hajlandósága mellett a többi nemzetet is Mo. felé hajlítsák (nem utolsó sorban területi megfontolásból). 1937. jún. 26-án a parlament megszavazta a kormányzói jogkört szabályozó 172. számú törvényt, amit az autonómiához vezető első lépésként kommentáltak. 1938 nyarára, a külpolitikai tényezőktől is befolyásolva, megérett a (magyar) nemzeti autonómia követelésének gondolata, amelyet egyre hangosabban követeltek a magyar pártok. Igen nagy számban jelentek meg újságok, pl.: Ruszinszkói, majd Kárpáti Magyar Hírlap, Határszéli Újság, Az Őslakó, Kárpátalja, Kárpáti Híradó, Kárpáti Magyar Gazda, Munkás Újság stb., többnyire világos politikai elkötelezettséggel. Kárpátalja Mo.-hoz történt visszacsatolása után Teleki Pál miniszterelnök azonnal hozzálátott a megígért autonómia vatásához, ám ebben a törekvésében azok a politikusok sem támogatták, akik a 20–30-as években a kérdés exponensei voltak. Teleki gondolata a ruszin vajdaságról megbukott. – Ir. Fedinec Csilla: Magyar pártok Kárpátalján a két vh. között (Fórum Társadalomtudományi Szemle 2007/1); Токар М.: Політичні партії Закарпаття в умовах багатопартійності 1919–1939 (2006); R. Vozáry Aladár: A magyar és a magyar nyelvű újságírás a volt Csehszlovákiában. Adatok a magyar újságírás történetéhez (1942).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
SzerzőFCs - Fedinec Csilla
Rövid URL
ID374985
Módosítás dátuma2016. február 9.

Hibát talált?

Üzenőfal