Lexikonok - A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb

Kárpátalja magyar oktatásügye

Az északkeleti Felvidék gazdasági tekintetben Mo. legelmaradottabb területe volt, kulturális hagyományai regionális jellegűek voltak. A helyi értelmiséget évszázadokon át a pap és a tanító képviselte. Két nagy múltú tanintézettel rendelkezett, ezek az 1613-ban a Zemplén vármegyei Homonnán alapított, s 1646-ban Ungvárra telepített királyi katolikus főgimnázium, és ugyanitt az 1794 óta fennálló – 1744-ben Munkácson indított szeminárium jogutódjának tekintett – gör. kat. kántortanító-képző. A Csehszlovák Köztársaság (→államhatár) elemi iskolákat (különböző tannyelvvel), kis számú polgári iskolát és három gimnáziumot (magyar tannyelvvel), középfokú szakiskolákat, három tanítóképzőt (ruszin és magyar tannyelvvel) örökölt. A tanügyigazgatásban a főhatóság az ungvári iskolareferátus volt, ill. bizonyos jogkörökkel, személyi és adminisztratív területen a kormányzó rendelkezett. Az elemi szintű oktatás javarészt érintetlen maradt. Kibővült a polgári iskolai hálózat, magyar tanítási nyelvű párhuzamos osztályok azonban csak Ungváron és Munkácson voltak. Az oktatás időtartama Kárpátalján a 30-as években négyről három évre csökkent ezen iskolatípusban, néhány helyen azonban indítottak negyedik, kiegészítő évfolyamot. A csehszlovák rendszerű reálgimnáziumokban Ungváron és Munkácson fokozatosan leépítették a magyar osztályokat, a magyar tanítási nyelvű oktatás egyetlen helyen, a beregszászi két tanítási nyelvű reálgimnázium párhuzamos osztályaiban maradt meg. A 20-as években Huszton ruszin–cseh tanítási nyelvű, Munkácson zsidó, a harmincas években Ungváron héber gimnázium nyílt. Számos magyar tanerő veszítette el állását, ill. állampolgárságát is. Az ún. kisiskola-törvény kimondta, hogy a tanintézetekben a tanulóknak nem kötelező részt venni a vallásoktatásban. A Volosin-kormány 1938–39-ben a fennhatósága alól kikerülő ungvári, munkácsi, beregszászi gimnáziumok nem magyar tanulóit, tanárait kitelepítette a megkisebbedett Kárpátalja (Kárpáti Ukrajna) területére, s ott több új gimnáziumot is nyitott ukrán tannyelvvel (Perecsenyben, Szolyván, Bilkén, Rahón, Beregrákoson, Nagybocskón). Ezeket a tanintézeteket a magyar hatóságok a következő tanévtől vagy bezárták, vagy polgári iskola szintjére fokozták le. Az ungvári gimnáziumot három önálló tanintézetre bontották: magyar tanítási nyelvű fiú- (a Drugeth) és leánygimnáziumra (a Szent Erzsébet), valamint ruszin tanítási nyelvű gimnáziumra, a munkácsit két tanintézetre ruszin és magyar (az Árpád Fejedelem) tannyelvvel, Beregszászon csak magyar középiskola volt, a huszti ruszin–magyar tanítási nyelvű lett. A zsidó-héber iskolákat a zsidótörvények sújtották. 1944–45-ben ezt a fajta iskolarendszert teljes egészében felszámolták, s helyébe a szovjet típusú oktatás lépett. – Ir. Fedinec Csilla: Nemzetiségi iskolahálózat és magyaroktatás Kárpátalján. In: Sipos Lajos (szerk.): Iskolaszerkezet és irodalomtanítás a Kárpát-medencében (2003); Fedinec Csilla: Kárpátalja közigazgatása és tanügyigazgatása 1938–1944 között (Magyar Pedagógia 1996/4.).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
SzerzőFCs - Fedinec Csilla
Rövid URL
ID374970
Módosítás dátuma2014. november 12.

Hibát talált?

Üzenőfal