Kárpátalja közigazgatása

Az 1919. szept. 10-i Saint-Germain-i békeszerződés értelmében Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyék nagyobb része Podkarpatská Rus [podkarpatszka rusz] néven a Csehszlovák Köztársaság fennhatósága alá került. Nov. 10-én Csehszl. ratifikálta a Saint-Germain-i békeszerződést. A közigazgatási beosztás szerint a terület 4 zsupából állt: Ungvári (Ungvári, Perecsenyi, Szerednyei, Nagybereznai járás), Munkácsi (Munkácsi, Dolhai, Szolyvai, Oroszvégi, Alsóvereckei, Volóci járás), Beregszászi (Beregszászi, Huszti, Ilosvai, Kaszonyi, Nagyszőlősi járás) és Máramarosi zsupa (Rahói, Nagybocskói, Técsői, Taracközi járás). A csehszlovák–román határkiigazító bizottság tevékenysége nyomán 1921-ben településcserére került sor, amikor Nagypalád Nagytarnáért Kárpátaljához került. A helyi politikai erőket erősen foglalkoztatta, hogy az egykori Ung megyét a csehszlovák közigazgatás megosztotta Kárpátalja és Szlovenszkó között. A kialakult helyzet lényegét jól érzékelteti a Ruszinszkói Magyar Hírlapból vett idézet: „Van egy mozgalom, melynek célja az egész Ung megyének Ruszinszkóhoz csatolása, ezzel ellentétben áll a másik mozgalom, mely Ung megyét Szlovenszkó javára szeretné kiegészíteni.” A magyar pártok közigazgatási értelemben vett egységesítésről beszéltek, a ruszin pártok viszont nemzetiségi alapon tartottak igényt szlovenszkói területekre, az autonóm terület határát Poprádig akarták kiterjeszteni. A közigazgatás tekintetében a fontosabb változás, hogy 1921. okt. 15-től életbe lépett a belügyminiszter aug. 26-án kelt rendelete, melynek értelmében Podkarpatská Rus három részre (zsupára) tagolódott: 1. Ungi zsupa, székhely: Ungvár (Ungvári, Perecsenyi, Nagybereznai, Szerednyei járások, Ungvár város), 2. Beregi zsupa, székhely: Munkács (Munkácsi, Latorcai, Alsóvereckei, Szolyvai, Felvidéki, Mezőkaszonyi, Tiszaháti járások, Munkács és Beregszász város), 3. Máramarosi zsupa, székhely: Huszt (ideiglenesen azonban Nagyszőlős, amíg Huszton be nem fejeződött a hivatali negyed építése) (Huszti, Técsői, Taracközi, Nagybocskói, Rahói, Dolhai, Ökörmezői, Nagyszőlősi járások). 1923. jan. 31-ével a Mezőkaszonyi járás megszűnt, Mezőkaszony, Hetyen, Beregsom, Zápszony, Kisharangláb a Beregszászi; Kis- és Nagydobrony az Ungvári; Bátyu, Barkaszó, Bótrágy, Szernye, Csongor, Rafajnaújfalu a Munkácsi járáshoz került. Az 1923. jún. 7-én kelt 113. számú kormányrendelet szabályozta Kárpátalján a közigazgatási hatóságok működését, illetékességét, az aug. 7-i 171. számú kormányrendelet (kihirdetve aug. 18-án) pedig a kárpátaljai települések jogviszonyát (kiterjesztette a szlovenszkói községi választásokról szóló 1919. jan. 31-én kelt 75. számú törvény hatályát). Ungvár és Munkács rendezett tanácsú városok maradtak, Beregszászt viszont nagyközséggé fokozták le. 1926. jún. 4-én megszületett a 84. számú kormányrendelet, amely kimondta a három ruszinszkói zsupa (Ungi, Beregi, Máramarosi) összevonását. A kormányrendelet júl. 1-jei hatállyal életbe lépett, Podkarpatská Rus „nagyzsupa” lett Munkács székhellyel. A helyi igazgatási szervek működését a 1926. júl. 2-án kelt 106. számú kormányrendelet szabályozta. A székhely megváltoztatása hatalmas hullámokat kavart, a két város, Munkács és Ungvár versengett egymással az elsőségért. A korabeli közbeszéd, a közigazgatási reformtörvény előkészítése körüli viták mellett a politikai csatározások legfőbb témájává vált. 1928. júl. 1-jén Csehszl.-ban életbe lépett a közigazgatási reformtörvény (1927. júl. 14., 125. számú). Podkarpatská Rus a köztársaság többi területeinek mintájára szervezett tartománnyá vált, a székhelye Ungvár lett. Az egységes közigazgatás kétszintes: tartományi (országos) és járási hivatalok végezték az ügyintézést. Kárpátalján viszont az 1927. júl. 15-i 103. számú kormányrendelet értelmében az országos elnök mellett továbbra is volt kormányzó. 1937. jún. 26-án a parlament megszavazta a kormányzói jogkört szabályozó 172. számú törvényt, amely okt. 8-án lépett életbe. 1938. okt. 11-én a cseh-szlovák minisztertanács beleegyezését adta a podkarpatská rusi autonómkormány kinevezéséhez. bécsi döntéssel a magyar lakta területek Mo.-hoz kerültek vissza. 1938. nov. 22-én Prágában jóváhagyták a Podkarpatská Rus autonómiájáról szóló alkotmánytörvényt. A törvénytárban dec. 16-án 328. számmal hirdették ki. 1939. márc. 15-én az autonóm terület szojmja (parlamentje) kikiáltotta Kárpáti Ukrajna függetlenségét, amelynek szinte azonnal véget vetett a magyar hadsereg katonai akciója. – Ir. Fedinec Csilla: A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája 1918–1944 (2002); Болдижар М.–Мосні П.: Державно-правовий статус Закарпаття (Підкарпатської Русі) в складі Чехословаччини (2001).