Lexikonok - A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Néprajz

A lakhelytől távolabb fekvő területeken hosszabb-rövidebb ideig végzett munkatevékenység. Térségünkben a következő formái ismeretesek: 1. Ingázás: rendszeres beutazás az állandó lakhelytől távolabb fekvő munkahelyre. Általában a mezőgazdasági munkából megélni már nem tudó rétegek sajátja. Naponta vagy hetente utaznak fel a nagyvárosokba, ipari központokba, ahol az építőiparban, gyári segédmunkásként stb. helyezkednek el. Régebbi hagyományokon alapuló tevékenységi forma (a Medvesalja férfilakossága pl. a 19. sz. folyamatosan vállalt építőipari szakmunkát a közeli és távolabbi városokban), bár igazán jellemzővé a 20. sz. második felére vált (Pozsony, Besztercebánya, Kassa vonzáskörzete). – Ir. Gyurgyík László: Ingázás Szlovákiában – adalékok egy társadalmi-gazdasági jelenség megközelítéséhez. Új Mindenes Gyűjtemény 9 (1990). 2. A lakhelytől távolabb, változó helyszíneken vállalt munka. Térségünk leghíresebb vándormunkásai a szlovák drótosok, kőművesek, ill. tutajosok, valamint az üstfoltozó és teknővájó cigányok, ill. a komáromi szekeresgazdák, valamint a gömöri és bodrogközi furmánosok voltak. Egyénileg és csoportosan is járhattak, szolgáltatásaikért pénzt, ill. gyakrabban valamilyen terményt, élelmiszert kértek cserébe. Érintőlegesen ebbe a kategóriába sorolhatóak a lakhelyüktől távolabb munkát vállaló, egy-két hétig távolmaradó gömöri favágók, a medvesalji kőművesek és ácsok vagy a kürti távírászok. 3. Idénymunka: hagyományos értelemben a nagytáji munkamegosztás keretében, általában, de nem szükségszerűen szerződésesen rögzített módon, a lakhelytől távolabb végzett, ciklusosan ismétlődő, általában mezőgazdasági munka (a vándormunka szezonálisan szakosodott fajtája). A munkavállalók részéről kiegészítő foglalkozásnak számított, és néhány héttől fél évig is eltarthatott. Térségünkben alapvetően észak–déli irányú, a 16. sz. óta adatolható ~ról beszélhetünk. Az ország északi, terméketlenebb talajú vidékeiről különféle mezőgazdasági munkák (szőlő- és kendermunkák, szénakaszálás, aratás, cséplés-nyomtatás stb.) elvégzésére az alföldi területekre vándorló tömegekről van szó. Vannak adataink, hogy a hegyi szlovák falvakból már kora tavasszal elindultak, hogy először a Buda környéki szőlők nyitásában vegyenek részt, majd továbbvándoroltak az Alföldre, ahol először a szénakaszálásban, majd az aratásban vettek részt. A nyomtatás elvégzése után (népi gazdálkodás) visszatértek a budai szőlőkbe a szüretnél segédkezni, s csak ezt követően indultak haza szülőfalujukba. Az ~ olykor a nyelvtanulást is szolgálta. Modern megfelelője a 20. sz. második felében a dél-szlovákiai egységes földműves-szövetkezetekbe érkező észak-szlovákiai vagy cseh-, ill. morvaországi kombájnisták. Az itteni aratás végeztével a helybéliekkel együtt mentek vissza az északabbra fekvő térségekbe aratni. – Ir. Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (1999).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Néprajz
SzerzőLJ - Liszka József
Rövid URL
ID377223
Módosítás dátuma2015. január 23.

Hibát talált?

Üzenőfal