Lexikonok - A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Néprajz

gömöri fazekasság

Minden bizonnyal középkori gyökerekre vezethető vissza, de a 17. századtól levéltári adatokkal már egyértelműen dokumentálható. Az itteni (a tulajdonképpeni gömöri mellett beleértve néhány kelet-nógrádi települést is) fazekasfalvak száma nagyjából harmincra tehető és elsősorban Rimaszombat környékére összpontosultak. Ezen települések egy része magyar, más része szlovák, ill. vegyes lakosságú. Viszont a különböző etnikumú fazekasfalvak termékei etnikai alapon nem különíthetőek szét. A gömöri fazekastermékek jellegzetessége nem díszítményeikben, hanem tűzállóságukban rejlett, ami a térségben kitermelhető agyag minőségének volt köszönhető. A főzőedényeknek két alapformája ismeretes: az egyik, régiesebb, minden bizonnyal középkori előzményekre visszavezethető forma szűk szájú, hasas, keskeny fenekű, belül mázas edény, míg a másik, a takaréktűzhelyek elterjedésével kialakult szélesebb szájú, széles fenekű, kívül-belül mázas edény. A gömöri népi kerámia egyik jellegzetes, funkcionálisan a lakodalmi szokáskörben helyet kapó, általában művészi kivitelezésű tárgytípusa az ember alakú, ún. hérészes korsó. Szimbolikájában a funkciónak megfelelő elemek dominálnak. A gömöri fazekasok a 17. sz.-ban már biztosan, de feltehetően már a 13. sz.-tól kezdve szállították termékeiket a dél-alföldi területekre, ahol azt elsősorban gabonára cserélték. A fazekasfalvakban általában olyan fuvarosok (furmányosok) is éltek, akik a kerámiatermékek messze földön történő értékesítéséből tartották fenn magukat (nagytáji munkamegosztás, árucsere). – Ir. B. Kovács István: Agyagkenyér. Fejezetek az agyagművesség történetéből Gömörben és Kishontban (2001); Szalay Emőke – Ujváry Zoltán: Két fazekasfalu Gömörben (1982).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Néprajz
SzerzőLJ - Liszka József
Rövid URL
ID373647
Módosítás dátuma2014. november 12.

Hibát talált?

Üzenőfal