Lexikonok - A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Történelem

Felvidékiek amerikai hadifogságban

Mo. 1941 decemberében üzent hadat az Egyesült Államoknak, de a Roosevelt-adminisztráció a hadiállapot beálltát csak 1942 jún. elején nyilvánította ki. A háború végén Bajorország és Ausztria területén tartózkodtak nagyobb magyar katonai egységek – nagy részüknek sikerült olyan területekre kerülniük, amiket a nyugati szövetséges csapatok foglaltak el, ill. olyanokra, melyek Németország és Ausztria zónákra osztása után nyugati szövetségesek kezébe kerültek (sokan csak máj. 8-a után estek fogságba). Amerikai fogságba érthető módon azok a katonák kerültek, akik a front átvonulásakor az amerikai hadsereg felvonulási területén voltak. Németország esetében a Münster-Hannover vonaltól délre eső területekről van szó (Észak-Rajna-Vesztfália egy része, Hessen, Rajna-vidék-Pfalz, Baden-Würtenberg, Bajorország), keleti irányban a későbbi szovjet zóna jelentékeny részéről egészen Magdeburg-Lipcse vonalig, továbbá Ny.-Csehország déli határvidékéről, valamint Ausztria egyes részeiről (Felső-Ausztria nyugati része az Enns folyóig, Salzburg tartomány, Tirol). Az 1945. máj. 8-i demarkációs vonalak nem egyeztek meg a későbbi zónahatárokkal, amelyeket 1945 nyarán véglegesítettek. Ennek köszönhetően az amerikai fogságba került magyarok egy része a zónahatárok kijelölésekor más szövetségesek ellenőrzése alá kerültek. A felvidéki honvédek és leventék közül a legrosszabb helyzetbe azok jutottak, akik a nagy Rajna menti fogolytáborokba kerültek – itt elsősorban az első hónapokban, 1945 tavaszán éltek rossz viszonyok között, mind az élelmiszer-ellátás, mind a rossz higiéniai körülmények és a szállás tekintetében, bár a helyzet az idő múltával általában jobbra fordult. Másoknak (elsősorban fiatalabb leventéknek) az amerikai fogság az előző háborús tapasztalathoz viszonyítva a relatív jólétet jelentette. A foglyok egy részét az amerikai hatóságok német, osztrák, ill. francia családoknál helyezték el, hogy ott segítsenek a mezőgazdasági munkákban, de voltak a magyarok között olyanok is, akik civil táborokba kerültek, vagy sikerült elkerülniük a fogságba esést és szabadon próbáltak hazajutni. A felvidéki visszaemlékezők legnagyobb része említést tett arról, hogy csehszlovák komissziók érkeztek a táborba, akik csehszlovák állampolgárokat (szlovákokat, cseheket) kerestek a hadifoglyok között, sokan a felvidéki magyarok közül éppen ezeknek a segítségével jutottak haza. Ahogy a háború befejezésével egyre nyugodtabb lett a helyzet, az amerikai katonai hatóságok szervezett hadifogoly-transzportokat indítottak Mo. felé. Ezek két irányban mentek – a Mo.-ra jelentkezők dél-Németországon és Ausztrián keresztül jutottak a végcéljukba, a kaposvári és dél-komáromi fogadó- és szűrőtáborokba, ahol a magyar biztonsági szervek a múltjukról kérdezték a hazatérőket, és így igyekeztek kiszűrni az ellenséges személyeket (SS, nyilasok, csendőrök). Ugyanilyen kivizsgálások vártak azokra, akik az északi vonalon (Csehországon keresztül) érkeztek haza, őket Pilzenben és Pozsonyban vizsgálták ki. A felvidéki foglyok döntő része 1946 nyaráig haza tudott jutni.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Történelem
SzerzőKZ - Kőrös Zoltán
Rövid URL
ID519141
Módosítás dátuma2017. december 11.

Hibát talált?

Üzenőfal