Dunajská Streda -> Dunaszerdahely (Dunajská Streda)

Város és járási székhely a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Pozsonytól DK-re. L: [1921] – 5171, ebből 3445 (66,6%) magyar, 1293 (25,0%) zsidó, 169 (3,3%) szlovák; [2011] – 22 477, ebből 16 752 (74,5%) magyar, 4373 (19,5%) szlovák, 623 (2,8%) roma, 122 (0,5%) cseh-morva, 20 (0,1%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 17 813 (79,2%) magyar, 3343 (14,9%) szlovák, 488 (2,2%) roma, 100 (0,4%) cseh, 7 (0,03%) jiddis. V: [2011] – 15 212 r. k., 1616 ref., 376 ev., 89 gör. kat., 51 izr. – Egykor gabonakereskedelméről, állattartásáról és kézműiparáról híres mezőváros volt, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1960-ban kapta vissza. A 18. sz. végétől kezdődően jelentős számú, lakosságának közel felét kitevő zsidó közösség lakta. Zsidó lakosságát 1944-ben koncentrációs táborokba deportáltak, magyar lakosainak egy részét 1945 után Mo.-ra telepítették át, helyükre magyarországi és szlovákiai szlovákok települtek. R. k. (Szt. György-) temploma a 14. sz. végén épült gótikus stílusban, a 17. és 18. sz.-ban barokkosították; neogótikus stílusú ev. templomát 1882–83-ban, ref. templomát 1998-ban emelték, a vh. után lebontott egykori zsinagógája helyén 1991-ben avatták fel az ún. Mementó-emlékművet. Világi műemlékei közül legjelentősebb a Kondé Miklós nagyváradi püspök által 1770-ben barokk-klasszicista stílusban építtetett, majd a 19. sz.-ban klasszicista stílusban átalakított, s 1970 óta a Csallóközi Múzeumnak is helyet adó ún. Sárga kastély, valamint a 19. sz. végén historizáló stílusban épült Vermes-villa, amely 1988–2002 között a SZNG kihelyezett részlegének adott helyet, 2005-től a Kortárs Magyar Galéria székhelye. A szocializmus éveiben panelházakkal beépített központját és főutcáját 1995–99 között Makovecz Imre tervei alapján építették át. ~ a Csallóköz gazdasági, s a szlovákiai magyarság egyik kulturális központja, számos magyar kisebbségi könyv- és lapkiadó, ill. kulturális és társadalmi intézmény székhelye, valamint kulturális rendezvények helyszíne. Az 1960-as évektől kezdődően itt rendezték meg a Csallóközi Színházi Napokat, ill. a Csallóközi Kulturális Napokat, 1976-tól a magyar gyermekszínjátszók és bábosok országos fesztiválját, a Duna Menti Tavaszt, 1992 óta a Dunaszerdahelyi Zenei Napokat és a Katedra Napokat, 2001 óta a Vámbéry Napokat, 2002 óta pedig a Bíborpiros szép rózsa (Örökség) országos népzenei vetélkedőt. Kulturális intézményei közül legjelentősebb az 1964-ben alapított Csallóközi Múzeum, az 1994-ben létrejött Kortárs Magyar Galéria, az 1998-ban létrehozott Art-Ma Galéria. ~ a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, a Katedra Társaság és a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság Népzenei Munkaközösségének székhelye, s itt működik többek között a Lilium Aurum és a Nap Kiadó, a Gyurcsó István Alapítvány, az Art-Ma Polgári Társulás, a Vámbéry Polgári Társulás és a Gábriel Polgári Társulás. Legjelentősebb lapjai a két vh. között a Csallóközi Lapok és a Csallóközi Hírlap voltak, az 1950-es években a Szövetkezeti Falu, 1960-tól a Csallóköz c. járási hetilap, az 1990-es években pedig itt jelentek meg, ill. jelennek meg ma is az Új Nő, a Nap, a Déli Hírlap, a Cserkész, a Katedra, a Hajrá, az Ifi, majd az Ifigéniusz, a Csemadok Hírmondó, majd utódlapja, az Ösvény, a Dunaszerdahelyi Hírnök és a ref. Hírvivő c. lapok. A 21. sz. elején három (Kodály Zoltánról, Vámbéry Árminról, ill. Szabó Gyuláról elnevezett) állami és egy r. k. egyházi (Szt. János Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola) magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. Magyar tanítási nyelvű gimnáziuma (Vámbéry Ármin Magyar Tanítási nyelvű Gimnázium) 1938-ban, majd 1945-ös bezárását követően 1951-ben, Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Középiskolája 1957-ben, Egészségügyi Középiskolája 1970-ben, Építészeti Szakmunkásképzője 1972-ben, Középfokú Szakmunkásképző Intézete 1965-ben létesült. Az 1989-es rendszerváltást követően létrehozott középfokézményei: Leány Szakközépiskola, Magán Szakmunkásképző Intézet, Egyesített Középiskola, Egyesített Magán Szakközépiskola, Kereskedelmi Akadémia, sportgimnázium. Mezőgazdasági vidék központjaként fejlett élelmiszeriparral rendelkezik. ~en volt Szl. legnagyobb cukorgyára. Jelentős konzerv- és húsipara, az élelmiszeripar mellett pedig gép-, elektrotechnikai és fafeldolgozó ipara is számottevő. Termálfürdőjének köszönhetően jelentős idegenforgalmi központ. 1960-ban hozzácsatolták Ollétejedet és Sikabonyt. – Ir. Engel Alfréd: A dunaszerdahelyi zsidó hitközség emlékkönyve (1995); Végh Ferenc – Zsigmond Tibor (összegyűjtötte): Édes otthon. Dunaszerdahelyi olvasókönyv; Nagy Attila–Nagy Iván–Novák Veronika–Simon Attila–Vajda Barnabás: Dunaszerdahely (2012).