A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

(1918–1938, valamint 1945–1960 Csehszlovák Köztársaság; 1938–1939 Cseh-Szlovák Köztársaság; 1960–1990 Csehszlovák Szocialista Köztársaság; 1990–1992 Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság) ~ mint az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után kialakult utódállamok egyike, az első vh. végén a győztes hatalmak által szorgalmazott új európai geopolitikai rendezés és a cseh és szlovák nemzet önrendelkezési jogának érvényesítése következtében jött létre. Határait a versailles-i, a saint-germain-i, a trianoni békeszerződés, valamint a Romániával 1920-ban és a Lengyelországgal 1921- ben megkötött szerződések határozták meg. A csehszlovákiai magyar kisebbségnek 1992- ig állami keretet biztosító ~ története két egymástól jól elkülöníthető korszakra osztható: a két vh. közötti, ill. a második vh. utáni időszakra. Az ún. első Csehszlovák Köztársaság 1918. okt. 28-án alakult meg (→Csehszlovákia megalakulása) s 1938. okt. 6-ig, Szlovákia autonómiájának kihirdetéséig tartott. A 140 021 km² területű állam a történelmi Csehország, Morvaország és Szilézia, valamint a trianoni békeszerződés által ehhez hozzácsatolt volt magyarországi területekből (Szl. és Kárpátalja) tevődött össze. Az ország első alkotmányának 1920 ápr.-ában történő elfogadásáig tartó időszak a nemzeti diktatúra korszaka, amikor a cseh-szlovák többség diktatórikus eszközökkel kényszerítette akaratát a német, magyar és más kisebbségekre. 1920-tól parlamentáris demokráciaként működött, amelyben biztosították az állampolgárok alapvető szabadságjogait. Az állam élén a parlament által választott köztársasági elnök állt. Ezt a tisztséget 1918-től 1935-ig Tomáš Garrigue Masaryk, majd 1935-től az első köztársaság bukásáig Edvard Beneš töltötte be. Az első köztársaság teljes időszaka alatt megoldatlan maradt a nemzetiségi kérdés. A Csehszlovák Köztársaság a lakosság közel 40%-át kitevő nemzeti kisebbségeknek biztosította ugyan az alapvető kisebbségi jogokat, a szláv nemzetállami törekvések miatt azonban a német, a magyar és a többi kisebbségek számos jogos követelése maradt teljesítetlenül. Legalább ugyanilyen gondot okozott a csehszlovakizmus, vagyis az egységes csehszlovák nemzet ideológiája, amely a centralista állammodell legfontosabb hivatkozási alapja volt. A csehszlovakizmust elutasító szlovák politikai erők a szlovák nemzet önállóságát vallották és Szl. autonómiájának a megteremtésére törekedtek. A két háború közötti időszakban ~ fejlett ipari állam volt, ahol az életszínvonal európai viszonylatban is magasnak számított. Nagyok voltak azonban az eltérések az egyes országrészek között. A fejlett Csehországgal szemben Szl. továbbra is mezőgazdasági jellegű országrész maradt, Kárpátalja pedig a térség legszegényebb régiói közé tartozott. A harmincas években bekövetkezett európai változások, a szlovák, német és magyar lakosság megoldatlan problémái súlyos válságba sodorták Csehszl.-t, amely fokozatosan elveszítette legfontosabb külpolitikai támaszait, a Kisantantot és Franciaországot. A hitleri Németország nyomására megszületett müncheni egyezmény nemcsak a németek által lakott területek elvesztésével, hanem a parlamentáris demokrácia meggyengülésével és ezzel együtt az első csehszlovák köztársaság bukásával is együtt járt. A szlovák autonómia kikiáltásától 1939. márc. 14-ig, a csehszlovák állam megszűnéséig tartó időszak az ún. második köztársaság időszaka, amikor az állam hivatalos neve a kötőjeles formájú Cseh-Szlovák Köztársaság volt. A Müncheni döntés, valamint D-Szl. első bécsi döntés általi elcsatolását követően Cseh-Szlovákia területe 41 098 km²-rel csökkent. A Németországgal közös természetes határait, valamint stratégiai iparvidékeinek nagy részét elveszítő ~ Németország befolyása alá került, s mind a cseh országrészben, mind pedig az autonóm Szl.-ban autoritatív, fasiszta tendenciák jelentkeztek. Az egyre inkább radikalizálódó szlovák törekvések Hitler terveivel összhangbanSzlovákia önállóságának kikiáltásához vezettek, amelyre 1939. márc. 14-én került sor. Ezzel egyidőben német csapatokk meg Csehországot, s a birodalomhoz csatolták, Kárpátaljára pedig a magyar hadsereg vonult be, s csatolta vissza ezt a területet Mo.-hoz. Ezzel mintegy húsz évvel a születését követően ~ megszűnt létezni. A második vh. idején külföldre távozott csehszlovák politikusok – a Müncheni döntés után tisztségéről lemondott Edvard Beneš vezetésével – Londonban megalakították az emigráns csehszlovák kormányt, amelynek célja az 1938 előtti határokkal rendelkező ~ felújítása volt. Ezt a szándékot a háború folyamán az antifasiszta hatalmak is támogatni kezdték, így a Németországgal szembeni győzelem megnyitotta az utat ~ 1945-ben bekövetkezett újjáalakításához. Az újjáalakult ~ visszakapta a müncheni döntés és az első bécsi döntés által elveszített területeit, sőt az 1947-es párizsi békeszerződésben a pozsonyi hídfő három faluját is neki ítélték. Szovjet nyomásra „önként” lemondott viszont Kárpátalja területéről, amelyet 1945-ben a Szovjetunióhoz csatoltak. Így az 1945 utáni ~ területe az első köztársasághoz képest kisebb, 127 900 km² volt. Az új csehszlovák állam a szovjet érdekszféra államai közé került. Az 1945 és 1948 közötti időszak alapvető dokumentuma a kassai kormányprogram volt, amely meghatározta ~ bel- és külpolitikai irányultságát. Az első köztársasághoz képest jelentős mértékben korlátozta a demokratikus intézményrendszert, s egy tisztán szláv nemzetállam megteremtését irányozta elő. Új elemként jelent meg a csehszlovák politikai életben a Nemzeti Front, amely egyrészt kizárta a közéletből a háború előtti jobboldali konzervatív és a totalitárius irányzatokat, másrészt biztosította a kommunista párt tényleges súlyától nagyobb befolyását. 1946 és 1947 folyamán a Szovjetunió támogatását élvező CSKP fokozatosan egyre nagyobb hatalomra tett szert, majd 1948 febr.-jában átvette a hatalmat, s megkezdte a totalitárius rendszer kiépítését. Beneš köztársasági elnök lemondása után a hatalom Klement Gottwaldnak, a kommunista párt elnökének a kezében összpontosult. Az ötvenes évek a sztálinista típusú egypárti diktatúra időszaka ~ történetében, amelyet a demokratikus jogok felszámolása, a centralizált államhatalom kiépítése, az erőltetett iparosítás, a kollektivizálás, az ipar teljes államosítása és a másként gondolkodók üldözése jellemzett. ~ a szocialista blokk szilárd elemévé vált, belépett a KGST-be és a Varsói Szerződésbe. Az 1960-ban elfogadott új alkotmány ~ nevét Csehszlovák Szocialista Köztársaságra változtatta, rögzítette a kommunista párt vezető szerepét a társadalomban, és az állam egyetlen hivatalos ideológiájának a marxizmus-leninizmust ismerte el. A hatvanas években a gazdasággal és az életszínvonallal kapcsolatos elégedetlenség, valamint az ideológia és a kultúra terén részlegesen szabadabbá váló légkör következtében a társadalomban és a párton belül is reformmozgalom bontakozott ki, amely az 1968-as prágai tavasz eseményeihez vezetett. Az Alexander Dubček vezetésével megindított demokratizálást azonban a szocialista országok Csehszl.-ba bevonuló hadseregei erőszakkal félbeszakították, és a Szovjetuniót mindenben kiszolgáló Gustáv Husákot juttatták hatalomra. Az 1969-től tartó normalizáció a neosztalinizmus időszaka is egyben. Mivel a párt szigorú felügyeletet gyakorolt a társadalom fölött, a polgárok elfordultak a közélettől, a magánélet falai közé zárkóztak. A titokban szerveződő politikai ellenzék, elsősorban a Václav Havel neve által fémjelzett Charta 77, így csak az állampolgároknak egy szűk csoportjára tudott befolyást gyakorolni. A kommunizmus látványos és gyors bukása 1989-ben a bársonyos forradalom által következett be. A kommunista párt szinte napok alatt veszítette el hatalmát, s volt kénytelen átadni azt az ellenzéknek. 1990-ben lezajlottak az első szabad parlamenti választások. A közélet demokratizálása, a többpártrendszer bevezetése, a privatizáció, az utazás szabadsága a társadalom széles rétegeinek vágyait teljesítette. A rendszerváltás folyamata azonban felszínre hozta a szocializmus évtizedei alatt mesterségesen elfomzetiségi ellentéteket is, elsősorban a szlovákok emancipációs törekvéseit. 1990 ápr.-ában ~ megnevezése Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságra változott, a szlovák nemzeti erők azonban ekkor már a teljes önállóságra törekedtek. Noha a lakosság nagy része az egységes csehszlovák állam híve volt, a cseh és a szlovák politikai reprezentáció 1992 folyamán lefolytatott tárgyalásai a közös állam békés felbomlásához vezettek. 1992. dec. 31-én ~ megszűnt létezni, s helyette két független állam jött létre, a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság (→Szlovákia). ~ köztársasági elnökei: Tomáš Garrigue Masaryk (1918–1935), Edvard Beneš (1935–1938), Emil Hácha (1938–1939), Edvard Beneš (1945– 1948), Klement Gottwald (1948–1953), Antonín Zápotocký (1953–1957), Antonín Novotný (1957–1968), Ludvík Svoboda (1968–1975), Gustáv Husák (1975– 1989), Václav Havel (1989–1992).