Lexikonok - A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Történelem

belső telepítések

belső telepítések
Belső telepítések − szlovák betelepülők Éberhardon (FI)

A lakosság egy részének az adott országon belüli politikai, ill. gazdasági indíttatású államilag szervezett lakóhely-változtatásai. Az 1945–1948 között Csehszl.-ban végrehajtott ~ a köztársasági elnök 27/1945-ös számú rendelete (→Beneš-dekrétumok) szerint olyan, az egész államot érintő, a szláv nemzetállam megteremtését szolgáló folyamat, amely „visszahelyezi a szláv elemet a tőle közel ezer esztendeje elvett területekre”. Ennek megfelelően Szl.-ban É–D, ill. ÉK–Ny irányú ~et szerveztek. A ~et a belügyminisztérium mellett létesített országos bizottság irányította. Végrehajtói Szl.-ban a Földművelés- és Földreformügyi Megbízotti Hivatal és a Szlovák Telepítési Hivatal volt. A magyarlakta járásokat érintő belső telepítésben résztvevő szlovákokat a hivatalok több csoportba osztották: speciális, a földbirtokokra települőktől bizonyos fokig elkülönülő, a központi költségvetésből fizetett állami alkalmazottak, valamint a szabad foglalkozásúak csoportjába, akiket zömmel a kiűzött, ill. kitelepített magyarok vagyonába ültettek. A földműves belső telepesek – akiket hivatalosan is kolonistáknak neveztek – egyik csoportját az 1919-es földreform alapján a dél-szlovákiai magyar nagybirtokokra betelepített, 1938-ban azonban onnan önként vagy kényszer hatására eltávozott morva és cseh kolonisták alkották (→kolonizáció). A belső telepesek következő csoportját a Hadügyminisztérium és a Belügyi Megbízotti Hivatal által szervezett, irányított és anyagiakkal is támogatott partizánok alkották. 1948 tavaszáig Nyugat- és Közép-Szl. magyarlakta településeire 1640 partizán család költözött be, s 16 ezer hektár földet vett át a hozzájuk tartozó lakóházakkal, gazdasági épületekkel s ezek élő és holt felszerelésével. A szlovák hivatalok külön kezelték az árvai és lešti telepeseket, akiket a szlovák állam (első Szlovák Köztársaság) által megkezdett közérdekű állami építkezések (az árvai vízi erőmű és a lešti katonai kiképzőközpont) miatt költöztettek ki a lakóhelyükről. Ezek zöme a Dunaszerdahelyi és a Somorjai járásba, ill. a Pozsony környéki járás német településeire került. Az ún. árvai akció 42 magyar községet, ill. 6165 ha földet érintett. A belső telepesek csoportjába tartoztak a cseh országrészekbe kényszerközmunkára elhurcolt magyarok vagyonába ültetett bizalmiak is. Közülük a betelepítési övezet 16 járásának 257 településére 2767 családot telepítettek be. A Földművelés- és Földreformügyi Megbízotti Hivatal 1949. jan. 28-án kiadott összegezése szerint a ~ 260 magyar többségű települést érintettek, ahol 1811 házba 5011 család, 23 027 személy költözött be, s egyben átvett 44 822 ha földet. Ezenkívül a betelepítési övezetben lakó 12 274 szlovák családnak is kiutaltak 706 házat és 26 786 ha földet, s így a belső telepesek és a helybeli szlovákok 71 608 ha termőföld tulajdonosai lettek. A ~ jelentősen hozzájárultak D-Szl. etnikai viszonyainak megváltoztatásához. – Ir. Vadkerty Katalin: A belső telepítések és a lakosságcsere (1999). Kaplan, Karel: Csehszlovákia igazi arca 1945–1948 (1993).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Történelem
SzerzőSA - Simon Attila
Rövid URL
ID371235
Módosítás dátuma2014. november 23.

Hibát talált?

Üzenőfal