Balla Kálmán (FI)

(* 1954. febr. 16. Pozsony) Költő, szerkesztő, műfordító. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1973), a budapesti ELTE-n szerzett magyar–angol szakos tanári oklevelet (1978). 1978–1987 között a Madách Könyv- és Lapkiadó, 1987–1989 között az Irodalmi Szemle, 1989 dec.-étől a Nap szerkesztője, majd főszerkesztője, ill. a Nap Kiadó igazgatója.  – Műfordítóként V. Holan, R. Fabry, V. Kondrót verseit, valamint S. Šmatlák, J. Fučík, J. Števček és V. Havel írásait tolmácsolta. Összeállítója és szerk.-je volt az Új Mindenes Gyűjtemény 3-4. kötetének, a Próbaút (1986) és a Tűzpalota (1990, Karsay Katalinnal) c. antológiáknak. Van-e költészetünk c., a Hét-ben 1979-ben megjelent írásával élénk irodalmi vitát gerjesztett. 1993-ban Mo.-ra települt. – Díjak: Madách-díj (1988). – Fm. Betűvetés (v., 1978); Életírásjelek (v., 1988).

Balogh Csaba (GJ)

(* 1942. márc. 31. Alsószeli, † 2020. máj. 11., Alsószeli) Zenetanár, karnagy, tankönyvíró. Alapiskolai tanulmányait Alsószeliben kezdte 1948-ban, majd a Felsőszeli Nyolcéves Alapiskolában folytatta. A Galántai Tizenegyéves Középiskolában érettségizett (1959). Felsőfokú tanulmányaita pozsonyi majd nyitrai székhelyű Pedagógiai Intézetben végezte, ahol 1963-ban magyar nyelv és irodalom−történelem−zenei nevelés szakos tanári képesítést nyert. A galántai Kilencéves Alapiskolában tanít (2002-től nyugállományú pedagógusként). 1965-ben alapította a most már Kodály Zoltán nevét viselő Alapiskola Gyermekkarát, amely azóta is működik. Több hazai és magyarországi kórussal tartanak fenn baráti kapcsolatot. Tizenöt alkalommal vettek részt sikeresen a Csengő Énekszó fesztiválon. Vendégkórusként a Kodály Napoknak valamennyi rendezvényén részt vettek. A kórus közreműködött a Ghymes Együttes „Tűzugrás” és „Rege” című lemezfelvételén. 1969-től tagja a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának. 1969-ben megalapította a Galántai Gimnázium Leánykarát, amelyet 1976-ig vezetett. Stirber Lajos kollégájával az alapiskolák 5. és 6. évfolyama számára zenei nevelés tankönyvet és módszertani segédkönyvet szerkesztett. Több éven keresztül tagja, sőt vezetője volt a Járási Módszertani Központ zenei szakbizottságának, valamint a Csemadok Járási Bizottsága zenei szakbizottságának. 1991 és 1993 között iskolaigazgató volt. 2002-ben elérte a nyugdíjkorhatárt, de a nyugdíj mellett továbbra is tanít és vezeti az iskolája gyermekkarát. – Díjak, elismerések: Katedra Életműdíj (2004); Galánta város polgármesterének díja (2005); a Nemzeti Népművelési Központ kitüntetése, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége díja (2009); Nagyszombat megye elnökének Emlékérme (2010); Galánta város polgármesterének köszönőlevele (2012); Emléklap a Csemadok Országos Tanácsa és a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága részéről (2013).

Bandor Éva (FI)

(* 1971. szept. 6. Párkány) Színész. Zselizen érettségizett 1989-ben. 1990-től a Kassai Thália Színház, 1991-től a Komáromi Jókai Színház színésze. 1992–1996 között Pozsonyban színészdiplomát szerzett, majd a Kassai Thália Színházhoz, 2001-ben pedig a Komáromi Jókai Színházhoz szerződött. Több helyütt vendégszerepelt Mo.-n. Kisvárdán, a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján 1996-ban különdíjat, 1998-ban és 2003-ban kiváló alakítás díjat nyert, 2004-től Jászai Mari-díjas. – Főbb színházi szerepei: Kassai Thália Színház: Lány (Leonard Gershe: A pillangók szabadok); Donna Elvira (Jean-Baptiste Molière: Don Juan, vagy a kőszobor lakomája); Yvonne (Witold Gombrovicz: Yvonne, burgundi hercegnő); Zilia Duca (Heltai Jenő: A néma Levente); Arabella (Sütő András: Káin és Ábel). Komáromi Jókai Színház: Izidóra (Katona József: Bánk bán); Marcsa (Bakony Károly–Szirmai Albert: Mágnás Miska); Ördög (Molnár Ferenc: Az ördög); Ankica (Ivan Kušan:Galócza); Heléna (William Shakespeare: Álom); Skibinska (Spiró György: Az imposztor); Mása (Anton Pavlovics Csehov: Sirály); Agafja Tyihonovna (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Háztűznéző); Mária Magdolna (Michel de Ghelderode: Barrabás); Lichtensteini Eleonóra (Szomory Dezső: II. József); Lady Milford (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Helga (Arthur Miller: Kanyargó időben); Morton Mama (John Kander–Fred Ebb–Bob Fosse: Chicago); Sárkányné (Molnár Ferenc: A doktor úr); Nő (Jon Fosse: Őszi álom); Gondos Eszter (Tamási Áron: Énekes madár); Mása (Anton Pavlovics Csehov: Három nővér); Dorina, házi riszacica (Vajda Katalin–Fábri Péter–Valló Péter: Anconai szerelmesek); A revü színház görlje (Békeffi István–Lajtai Lajos: A régi nyár); Jolika (Spiró György: Príma környék); Riečanné (Ladislav Ballek: A hentessegéd); Rácz Mariska, a titkárnők titkárnője (Szász Péter–Aldobolyi Nagy György–Verebes István: Whisky esővízzel). – Vendégjátékok: Jászai Mari Színház, Tatabánya. Merlin Színház, Budapest. – Film-TV: Jókai Mór: Gazdag szegények (színházi közvetítés); Sütő András: Káin és Ábel (színházi felvétel); Az elsőszülött (magyar kisjátékfilm, r.: Dombrovszky Linda); Mínusz (magyar kisjátékfilm, r.: Mátyássy Áron); A keringő (tévéjáték, r.: Fazekas Bence); 66 seasons, dokumentumfilm, r.: Kerekes Péter). – Díjak: V. Nemzetközi Pekingi Filmfesztivál, Tiantan-díj, legjobb női mellékszereplő (2015); a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza egyéni díja, Kisvárda (2011); Jászai Mari-díj (2004); a Határontúli Magyar Színházak XV. Fesztiváljának Különdíja, Kisvárda (2003); Kisvárda város Önkormányzata különdíja, Kisvárda (1997); a Határon Túli Magyarok Hivatala díja, Kisvárda (1996). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku. (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Darvay Nagy Adrienne: A kisvárdai fesztivál (2008); Darvay Nagy Adrienne: Színek Kisvárdán (1998).

Bándy György (FI)

(* 1950. szept. 6. Rimaszombat) Ev. lelkész, teológus, egyetemi oktató. Iskolai tanulmányait Somorján kezdte. A pozsonyi Evangélikus Teológiai Karon és a lipcsei egyetemen folytatott tanulmányai után 1974-ben szerzett teológusi oklevelet. Bakabányán (Pukanec) volt segédlelkész (1974– 76), Gútán volt (1976– 76) és Somorján (1977 – 2005) volt ev. lelkipásztor, jelenleg Somorján él. A pozsonyi Comenius Egyetem Ev. Teológiai Karán 1990-től oktat, 1991-ben docens és 2000-ben professzor lett. Az Ószövetségi Tanszéket 1996 óta vezeti, 2003-tól 2007-ig a dékáni tisztet töltötte be. A komáromi Selye János Egyetem Ref. Teológiai Karának is tanszékvezető tanára volt 2007–2015 között. Kutatási területe az ószövetségi teológia. Vezetése alatt készült el az Ószövetség ökumenikus szlovák fordítása. Tudományos dolgozatai szlovákiai, magyarországi és egyéb külföldi folyóiratokban jelennek meg. Több egyetemi tankönyv, jegyzet szerzője. 2008-ban a szímői önkormányzat Jedlik Ányos-díjával tüntették ki. 2010-ben Leonard Stöckel-díjat kapott.– Fm. Biblospytový úvod do Starej zmluvy (1993); Apoštolské vierovyznanie (1998); Dekalóg (1999); Úvod do exegézy Starej zmluvy (2002); Úvod do Starej zmluvy (2002); Teológia Starej zmluvy (2003); Exegéza Knihy proroka Jonáša (2004); Úvod do Starej zmluvy (2004); Dejiny Izraela (2006); Bevezetés az Újszövetségbe (2008);  Stará zmluva ako literárny fenomén (2009); Lukács különanyagának példázatai 2009); A Galatákhoz írt levél magyarázata (2010); Az Ószövetség teológiája (2010); Exegéza knihy proroka Micheáša (2011); Jelek János evangéliumában (2012); János levelei (2012); Kniha Rút (2012); Passio et resurrectio Christi (2013); Az újszövetségi krisztológia időszerű szempontjai és távlatai (2014); Lukács különanyagának narratív szövegei (2015); Slávnostné a kajúce žalmy (2015); Exegéza Knihy Józuovej (2016).

Bánsághi Vince (FI)

(* 1881. dec. 27. Resicabánya [Románia], † 1960. márc. 26. Helemba) Festő. 1904-ben Vajda Zsigmondnál, 1905-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadarnál és Ferenczy Károlynál tanult festeni. 1911–1912-ben a Julian Akadémiára járt Párizsban. 1912-ben Helembán telepedett le. 1908-ban szerepelt először munkáival a Nemzeti Szalonban. Főleg lírai hangulatú tájképeket festett. Jelentősek oltárképei, egyéb templomi festményei (Kéménd, Szalka).

Barak László (LA)

(* 1953. szept. 8. Muzsla) Költő, publicista, szerkesztő. A kassai magyar tanítási nyelvű ipariskolában érettségizett (1973). 1973–1977 között a Szabad Földműves szerkesztője, 1978–1989-ig a dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ munkatársa. 1989 dec.-étől a Nap szerkesztője, 1992–1995 között főszerkesztő. A dunaszerdahelyi Nap Kiadó igazgatója; 2008-ig több ízben is a Csallóköz főszerkesztője. A Paraméter internetes hírportál társtulajdonosa, politikai rovatvezetője. Publicisztikája is jelentős. – Kivette a részét a helyi, regionális és országos közéletből, politikai életből. A 80-as években szervezőként is több aláírásgyűjtő akcióba kapcsolódott be. Alapítója volt a Független Magyar Kezdeményezésnek, kivette részét a régi rendszer struktúráinak lebontásában. – Díjak: Madách Imre nívódíj (2023);  Forbáth Imre-díj (2018, 2003), Madách-díj (2018), Madách Imre-nívódíj (2006). – Fm. Sancho Panza szomorú (v., 1981); Vízbe fúlt plakátok (v., 1982); Szelíd pamflet (v., 1987); Időbolt (gyermekv., 1989); Inzultusok kora (v., 1992); Csapdában (elb., publicisztika, 1998); Úgyis kicsinálnak (v., 2001); És ha mégis ringyó (v., 2002); Retúr a pokolba (v., 2005, szlovákul is); Ne dudálj, küzdj (publ., 2006); Barak László legszebb versei (v., 2007); Ne hidd, hogy mese! (gyermekv., 2014).  – Ir. Zalabai Zsigmond: Verstörténés (1995); Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában 1945–1999 II. (2001); Ardamica Zorán: egyétek (2004); Tóth László: Lapszél (2005); Mizser Attila: Ami marad (2007).

Bárczi István (csa)

(* 1943. ápr. 11. Gömörpanyit, † 2012. máj. 16. Tornalja) Költő, tanár. A nyitrai pedagógiai főiskolán magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1964), majd különböző általános iskolákban tanított, 1973-tól Tornalján. 1970–1973 között újságíró, ill. a Csemadok KB szakelőadója Pozsonyban. Versei 1962-től jelentek meg A Hétben, az Irodalmi Szemlében, az Új Ifjúságban, irodalmi riportjait az Új Szó közölte – Fm. Tükör előtt (v., 1968).

Bárczi Zsófia (LA)

(* 1973. júl. 13. Rimaszombat) Prózaíró, egyetemi oktató. A nyitrai Konstantin Egyetemen szerzett magyar–zene szakos tanári oklevelet (1994). A nyitrai egyetem oktatója. 1998-tól az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója (Legújabb kori magyar irodalom-program). 2006-ban védte meg Mécs László lírai beszédmódja című doktori értekezését.  Főbb díjak: Magyar Arany Érdemkereszt (2022);  A Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem rektori díja (2011); Év Irodalmi Alkotása Pályázat (2006);  Posonium Irodalmi Díj (2005); Madách-nívódíj (2004). – Fm. A keselyű hava (elb., 2004); Szellemidézés. Mécs László-tanulmányok (2008); Mennynek és földnek (tan., 2009).

BARDOS AGI (FI)

(* 1958. ápr. 12. Vágsellye) Szerkesztő, előadóművész. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1977), a Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1982). 1982–1991- ben a Szlovák Rádió magyar adásának szerkesztő riportere. 1991-től a Szlovák Televízió magyar adásának szerkesztője. Ismertek verses-zenés összeállításai, hangkazettát és két kompakt lemezt (Tánc-lánc, Halotti beszéd) jelentetett meg. Főbb szerepe: Mária (Gágyor Péter.: Két királynő – SZEVASZ Színház). – Ir. Szlovákiai magyar ki kicsoda. (Pozsony, AB-ART, 2001);

Bárdos Gyula (GJ)

(* 1958. márc. 15. Pozsony) Politikus, újságíró. Szencen érettségizett (1977), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet (1982). 1983–1992-ben újságíró Pozsonyban. 1992–1994-ben a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom szóvivője, majd parlamenti képviselője (1994– 1998). A szlovákiai magyar politikai pártok egyesülését követően (1998 után) a Magyar Koalíció Pártja (MKP) parlamenti képviselője és frakcióvezetője, számos bizottság tagja. 2012-től a Csemadok országos elnöke. A 2014. évi köztársaságielnök-választás során az MKP köztársaságielnök-jelöltje volt. 2017-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült.

Bárdos Judit (JSZ)

(* 1988. máj. 12. Pozsony).  Színésznő, Bárdos Gyula és Bárdos Ágnes lánya. Szencen élte a gyerekkorát, itt járt magyar alapiskolába. A gimnázium első osztálya elvégzése után a pozsonyi Konzervatórium zongora szakán végzett (2008), majd ugyanitt a Színművészeti Főiskola színművész szakán szerzett mesteri fokozatot (Mgr.art, 2013). A 2013–2014-es évadban szabadfoglalkozású színész (Szlovák Nemzeti Színház, Nyitrai Andrej Bagar Színház, Komáromi Jókai Színház), 2014-től a Komáromi Jókai Színház társulatának tagja. Cseh és szlovák filmekben is játszik, újabban cseh tévésorozatokban is szerepel.  – Filmszerepek: Dom [A ház] (SK, CZ, rendező: Z. Liová, 2011); Fair play (CZ, SK, D, rendező: A. Sedláčková, 2014); V tichu [Csendben] (SK, rendező: Z. Jiráský, 2014); Láska na vlásku [Szerelem egy hajszálon] (SK, rendező: M. Čengel-Solčanská, 2014). – Főbb színházi szerepek: Salome (Szlovák Nemzeti Színház, Hviezdoslav: Heródes és Heródiás, rendezte: Roman Polák); Viola (Pozsonyi Nyári Várjátékok, Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok, rendezte: Eszenyi Enikő); Paula Piperkarcka (Nyitrai A. Bagar Színház, G. Hauptmann: Patkányok, rendezte: R. Polák); Dőry Mária (Komáromi Jókai Színház, Mikszáth–Závada: Különös házasság, rendezte: Valló Péter). – Díjak: Nap a hálóban (Slnko v sieti)-díj ( Piargy c. film, a legjobb női alakítás 2023); Igric – Szlovák Filmszövetség Díja (Dom c. film, 2012); Slnko v sieti, Szlovák Filmakadémia Díja (legjobb női alakítás, Dom c. film, 2012); Modrý anjel – Art Film Fest (legjobb női alakítás, Dom c. film, 2012); jelölés, Cseh Oroszlán (legjobb női alakítás, Fair play c. film, 2015); Social World Film Festival (legjobb női alakítás, V tichu c. film, 2015).

Barsi Imre (FI)

(* 1910. szept. 21. Garamlök, † 1996. jún. vége, Prága [Csehország]) Újságíró, szerkesztő. Fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba, a második vh. alatt antifasiszta tevékenységet folytatott. 1948-tól újságíró volt Pozsonyban (Új Szó), közben a Fáklya, ill. A Hét főszerkesztője. Nyugdíjba vonulásától haláláig Prágában élt. – Fm. Barangolás Holnapországban (riportok, 1960); Emberek, akikkel találkoztam (riportok, 1972). – Ir. Bábi Tibor: Tegnap és holnap között, Irodalmi Szemle 1964/10.

Barta Gyula (SZM)

(* 1922. nov. 23. Párkány, † 2008. szept. 11., Pozsony) Festő. Gimnáziumi tanulmányait Érsekújvárban, Esztergomban és Dunaszerdahelyen végezte. 1941–1942 között Gallé Tibor képzőművészeti iskoláját látogatta. 1949–1950-ben a pozsonyi Műszaki Főiskola képzőművészeti osztályának hallgatója, 1950–1952-ben a pozsonyi képzőművészeti Főiskola diákja volt. 1975-ben Cyprián Majerník-díjjal tüntették ki, 1989-ben Érdemes művész, 2003-ban megkapta a Posonium Művészeti Díjat. Pályafutása során több mint száz murális munkát készített, többnyire társszerzőkkel (Karol Drexler, Szabó Sándor). Grafikával és könyvillusztrációval is foglalkozott. 2007-ben életművét bemutató album jelent meg.

Bartal Aurél (FI)

(* 1856. febr. 25. Pozsony, † 1931. máj. 13. Damazérkarcsa) Nagybirtokos, jogász, politikus. A jogakadémiát Pozsonyban végezte, majd birtokain gazdálkodott. 1903–1906, valamint 1910–1917 között Pozsony vármegye főispánja volt. Egyik kezdeményezője a csallóközi vasútvonal és a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem létrehozásának. 1918 után a Csallóköznek a Csehszlovák Köztársasághoz való csatolása mellett foglalt állást, amiért az új hatalom kinevezte Pozsony vármegye törvényhatósági bizottságába. Az 1920-as évek elején viszont a budapesti kormányzat bizalmi embere, s egyike a szlovákiai magyar politikai élet megszervezőinek, ám egyik pártban sem vállalt tisztséget. Ismertek gazdasági jellegű írásai.

Bartal Károly Tamás (ST)

(* 1933. aug. 27. Karva) Premontrei szerzetes, jászóvári nyugalmazott apát. Párkányban érettségizett (1953), a pozsonyi r. k. teológián szentelték pappá (1958). 1958 és 1990 között Körmöcbányán, Besztercebányán, Érsekújvárott, Köbölkúton, Paláston káplán, plébános, esperes-plébános, 1990-től nyugdíjba vonulásáig a premontrei kanonokrend apátja Jászón. 1986–1989-ben a pozsonyi r. k. papi szeminárium rektora.