Presinszky Lajos (FI)

(* 1939. dec. 10. Nagycétény, † 2010. ápr. 3. Somorja) Író, helytörténész, tanár. Párkányban 1957-ben érettségit, majd 1960-ban Pozsonyban a Felsőbbfokú Pedagógiai Iskola magyar tagozatán földrajz-történelem szakos tanítói oklevelet szerzett. Előbb Nagycétényben, majd Nagylégen és Nagyszarván tanított, az utóbbi helyen iskolaigazgatóként is. 1967-1984 között a Szlovák Kommunista Párt dunaszerdahelyi járási bizottságában dolgozott. 1988-tól a Somorjai Honismereti Ház vezetője volt. A somorjai Csemadok alapszervezet egyik szervező tagja. Elsősorban helytörténettel és paraszti-népi hagyományokkal foglalkozott. Számos krónika és helytörténeti mű kötődik a nevéhez. – Fm. Víz, víz, víz, víz: az 1965-ös csallóközi árvíz publicisztikai és szépirodalmi anyagaiból (Zalabai Zsigmonddal közösen szerk. 1995); Somorja és Tejfalu művelődéstörténete (2004); Mit hagytak ránk a századok? Fejezetek Nagycétény történelméből(2002); Somorja. Történelmi olvasókönyv (Bárdos Gáborral és Végh Lászlóval közösen szerk., 1996).

Siposs Jenő, színész (FI)

(* 1920. júl. 1. Somorja, † 1997. aug. 17. Komárom) Színész, színműíró, színműfordító, színházi szakíró. Dunaszerdahelyen érettségizett 1940-ben. Katonaként megjárta a második vh. harctereit, így 1940-ben Budapesten kezdett jogi tanulmányait csak 1948-ban fejezhette be. Ezután hazakerült Somorjára, ahol előbb jogügyi előadó, majd útépítő munkás. Alapító tagja a Csemadok helyi szervezetének; aktív műkedvelő színjátszó. 1952-ben alapító színésze a komáromi Magyar Területi Színháznak (1957–1975 között egyidejűleg irodalmi titkár is; 1980-ban ment nyugdíjba). Ismertek színházi publicisztikái, színészportréi és -interjúi is. A Magyar Területi Színház, ill. a Thália Színpad több mesejátékát is bemutatta. Színművei a műkedvelő színjátszó együttesek kedvelt repertoárdarabjai közé számítottak. A pozsonyi rádió magyar adása számos hangjátékát sugározta. Több színművét lefordították szlovákra, ill. ukránra, maga is fordított szlovák színműveket magyarra. Szlovák, ill. magyar filmekben játszott kisebb-nagyobb szerepeket, számos hangjátékszerepet alakított, kabaréműsorok kedvelt komikusa volt. – Fm. A csodálatos erszény (mesejáték); Bolondóra (vígjáték); Tülekedők (vígjáték); Bumeráng (vígjáték); Jávorfácska (mesejáték); A farkas és az őzikék (mesejáték); Utazás Idómiába (mesejáték); Nagy baj az agybaj (komédia); Rosszcsont Ferke (mesejáték); Bagolyvár (mesejáték); Nagyezüst (hangjáték); Majomszeretet, Bumeráng – Főbb színházi szerepei: Fuvaros Szél János (Urbán Ernő: Tűzkeresztség); Basilio (Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais: A sevillai borbély); Von kalb (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Vincentio (William Shakespeare: A makrancos hölgy); Sztolarik (Mikszáth Kálmán–Melichárek Jana: Szent Péter esernyője); Kraus ezredes (Jaroslav Hašek: Švejk); Haynau (Jókai Mór–Kopányi György: A kőszívű ember fiai); Valkay tanár úr (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-Es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); A Komáromi Jókai Színház archívuma.

SZILVÁSSY JÓZSEF2 (FI)

(* 1946. júl. 25.) Közíró, lapszerkesztő. Somorján érettségizett (1964), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett történelem–szlovák szakos tanári oklevelet (1968). 1968-tól az Új Szó munkatársa, 1974–1989-ben a kulturális rovat vezetője, 1990–1998 között főszerkesztő, 1998–1999-ben a Katedra főszerkesztője, 2001–2004-ben ismét az Új Szó főszerkesztője. 2001-től a Csallóköz főmunkatársa, majd főszerkesztője (2004-től), 1998-tól a budapesti Népszabadság szlovákiai tudósítója. – Fm. Kisebbség a határon (publicisztika, 1998).

Tallós-Prohászka István (FI)

(* 1896. nov. 8. Somorja, † 1974. nov. 10. Rónafő [Mo.]) Festőművész, publicista. Az I. vh.-ban mint hadifestő teljesített szolgálatot. 1920–1924 között a budapesti Iparművészeti Főiskolán tanult, majd Berlinben folytatta tanulmányait. 1946-ig Somorján élt, és aktívan részt vett a szl. magyar kulturális életben (többek közt alapító tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak), bekapcsolódott a Sarló mozgalomba. Expresszív figurális kompozíciói szatirikusan és kritikusan szemlélik a társadalmat. Legjobb képei társadalmi freskók a visszásságokról (Idegenek, A céda, Nyúzzák a földet, Piac). Rendszeresen kiállított, munkásságát a műkritika elismerőleg figyelte. Pain álnéven művészeti, ill. politikai cikkeket, valamint karcolatokat publikált csehszl. magyar lapokban (A Reggel, Az Út, Magyar Újság, Magyar Nap, Csehszlovákiai Népszava). Regénye és rövidebb prózai írásainak nagy része kéziratban maradt. 1928–1937 között több könyvet illusztrált. 1935-ben elnyerte a CSMTIMT aranyérmét. 1947-ben Mosonmagyaróvárra telepítették. A somorjai Városi Művelődési Házban róla nevezték el a képtárat. – Ir. Szalatnai Rezső: Prohászka Tallós István képei (In: Arcképek, háttérben hegyekkel, 1969); Szíj Rezső: Prohászka Tallós István (1979).

Tóth Károly (FI)

(* 1959. febr. 27. Vágsellye, † 2016. szept. 10. Somorja) Irodalomkritikus, szerkesztő, politikus, intézményszervező. Vághosszúfaluhoz kötődik a gyermekkora. Iskoláit Vághosszúfalun, Vágsellyén, ill. a galántai magyar gimnáziumban végezte (1978). Egyetemi tanulmányait 1983-ban fejezte be a pozsonyi Comenius Egyetem BTK magyar nyelv és irodalom, ill. történelem szakán. 1983 és 1987 között segédmunkás, majd a Madách Könyv- és Lapkiadó szakszerkesztője. Részt vett az amatőr színházi mozgalomban, a vágsellyei és a pozsonyi klubéletben, Csehszlovákiai magyarok Memoranduma 1988 szervezésében és aláírásában, a  Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága munkájában, az Iródia és a Magyar P.E.N. Club Pozsony alapító tagja. 1989-ben a Független Magyar Kezdeményezés egyik alapítója (1989), 1990–1991 között elnöke, majd alelnöke, 1998-ig pedig a Magyar Polgári Párt alelnöke, ill. pártigazgatója. Aktívan részt vett a civil szektor munkájában, több alapítvány alapítója és kurátora, trénerként a civil szektort segítő szervezetekben dolgozik. A Fórum Kisebbségkutató Intézet alapító igazgatója (1996−2014), majd munkatársa. Több könyvsorozat, ill. tudományos kiadvány szerkesztője, társszerzője (Ezredforduló, 2001; Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2003−2006; Magyarok Szlovákiában. Kultúra, 2006; Magyarok Szlovákiában. Oktatásügy, 2006; Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére, 2007). 2007-től az MTA külső köztestületi tagja. − Díjak: In memoriam Anton Srholec-díj (2022); In memoriam Ľudovít Štúr Érdemrend III. fokozata (2021); Pro Urbe, Somorja (2016); Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2014); Arany János Emlékérem (2009); Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2007); A Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2003). – Fm. Leányvári ébredés (tan., 1994).

Tuba Lajos (FI)

(* 1961. máj. 24. Dunaszerdahely) Geológus, vidékfejlesztő, újságíró. A budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen végzett földtan irányzaton (1980–1985), majd a pozsonyi Comenius Egyetem geológia szakán megszerezte a természettudományok doktora címet (1987). 1986-tól 1991-ig a pozsonyi D. Štúr Földtani Intézet kutatója. Szabadfoglalkozású újságíróként az Új Szó gazdasági és környezetvédelmi szakírója (1991–1998), 1997-től a HVG tudósítója. 1998–1999 között a szlovákiai Környezetvédelmi Minisztériuma miniszteri irodájának igazgatója. A somorjai Fórum Régiófejlesztési Központ (1999–2008), majd a Somorjai Regionális Fejlesztési Ügynökség igazgatója. 2000 óta önkormányzati és nonprofit szlovák–magyar határ menti fejlesztési programok tervezésével és megvalósításával foglalkozik. – Fm. Nonprofit 1×1. Útikalauz kezdő civil szervezetek számára (többekkel, 2002).

Végh László (FI)

(* 1949. jan. 1. Sárosfa) Szociológus, politológus, könyvtáros. Somorján érettségizett 1967-ben, a pozsonyi Comenius Egyetem BTK politológia–szociológia szakán végzett 1972-ben (1988-ban doktorált). 1972–1981 között Pozsonyban a Kultúrakutató Intézet tudományos munkatársa. 1981–1990 között a Szlovák Köztársaság Kormányhivatalának nemzetiségi ügyi főelőadója, 1990-től 1992-ig A. Nagy Lászlónak, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökének a szaktanácsadója. 1993–1995 között a Csemadok OV főtitkára volt; 1996-tól a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa, a Bibliotheca Hungarica igazgatója, melynek alapításában is részt vett. Több bibliográfia összeállítója, tudományos kötetek szerkesztője (pl. Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére, 2007, Tóth Károllyal). Főbb díjak: Magyar Arany Érdemkereszt (2018); Pro Urbe díj (2018); Sárosfa Község Díszpolgára (2016); Gyurcsó István-díj (2016);   – Fm. Szlovákiai magyar nemzetiségi kultúra szociológiai vizsgálatának eredményei (1981); A Bibliotheca Hungarica (cseh)szlovákiai magyar könyvgyűjteményének bibliográfiája 1918–2000 I–II. köt. (2000); A Bibliotheca Hungarica (cseh)szlovákiai magyar folyóirat-gyűjteményének katalógusa 1918–2000, (2002).

Zalabai Zsigmond (FI)

(* 1948. jan. 29. Ipolypásztó, † 2003. dec. 26. Somorja) Kritikus, irodalomtörténész, szerkesztő, egyetemi oktató. Ipolyságon érettségizett (1966), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett angol–magyar szakos tanári oklevelet 1972-ben (1988-tól kandidátus, 1995-től az MTA doktora). 1972–1975-ben az Irodalmi Szemle, 1975–1989-ben a Madách Könyv- és Lapkiadó szerkesztője, 1988-tól főszerkesztő-helyettese. 1988-tól a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa, majd docense, 1990–1992-ben tanszékvezető. Az 1960-as évek második felében indult írónemzedék hangadó kritikusa. Irodalom- és művelődésszervezői tevékenysége is jelentős; több irodalmi, publicisztikai antológia, válogatás szerkesztője, kezdeményezője volt az Új Mindenes Gyűjtemény c. sorozatnak. Megalapította a somorjai Bibliotheca Hungaricát. – Főbb díjak: Madách Imre-díj (1981, 1990); Marcelháza község díszpolgára (1995);Szlovákiai Írószervezetek Társulásának Díja (1996); Ipolypásztó díszpolgára (1998); Márton Áron Emlékérem (1999). Halála után Somorján a városi könyvtár az ő nevét vette fel. – Fm. A vers túloldalán (tan., 1974); Mérlegpróba (tan.,1975); Tűnődés a trópusokon (mon., 1981, 1986, 1998); Mindenekről számot adok (Ipolypásztó mon., 1. rész, 1984, 1988); Hazahív a harangszó (Ipolypásztó mon., 2. rész, 1985, 1988); Verstörténés (tan., 1995); Irodalom és „iroda-lom” (tan., publ., 1997); Koszorúk (tan., publ. 1998). – Ir. Filep Tamás Gusztáv: Z. Zs. (mon., 1998; 2. bővített kiadás: 2004).