Lexikonok - Egyéb
1 2 3 4
115 találat

Szenci járás

Részletek

Szenci járás
A Szenci járás térképe (CsT)

A mai ~ területén 1923-tól 1938-ig négy járás osztozott meg: a Modori (Modra), a Pozsony vidéki, a Somorjai és a Galántai járások. 1938 és 1945 közt a terület D-i és K-i települései Mo.-hoz tartoztak, a Szl.-nál maradt falvak a Pozsony-vidéki járáshoz kerültek. A ~ először 1949-ben alakult meg, s a Pozsonyi kerületbe tartozott. 1960-ban a ~ megszűnt, nagyobbik része Szenccel egyetemben a Pozsony-vidéki járás része lett, 10 keleti községe pedig a Galántai járáshoz került. A ~ 1996-ban jött létre újra, s a Pozsonyi kerületbe kapott besorolást. A járás a Kisalföld északnyugati peremén terül el. A jan.-i középhőmérséklet –2,3 °C, a júl.-i 20,2 °C. A csapadék évi átlagos mennyisége 552 mm (a legtöbb csapadék júl.-ban – 67 mm, a legkevesebb pedig a téli hónapokban hull le – 33–35 mm). Területe 359,9 km2. Népessége a 2011. évi népszámláláskor 66 265 fő volt, melyből a magyar nemzetiségű lakosok lélekszáma 9134 fő volt. A lakosság nemzetiségi összetételében a 3. legszámosabb populációt a cseh nemzeti kisebbség tagjai alkotják (lélekszámuk 445 fő), őket az német nemzeti kisebbség (96 fő) követte. A népesség korösszetétele az országos átlagtól kedvezőtlenebb (a 0–14 évesek részaránya 17% alatt van). A járáshoz összesen 29 település tartozik, közülük egy városi jogállású: Szenc (17 050). A ~ közlekedési fekvése kedvező. A járás (hasonlóan a Dunaszerdahelyi és Galántai járásokhoz) gazdasági mutatói, a Pozsonyhoz közeli fekvés miatt, az országban a legjobbak közé tartoznak (2013. júl. 31-én a munkanélküliségi ráta értéke 5,91% volt, míg az átlagkeresetek szintén sokkal kedvezőbbek mint a többi dél-szlovákiai járásban – 2012-ben a járásban az átlagkeresetek nagysága 866 € volt, szemben az országos 881 € átlagkeresettel). A járás humán erőforrásának a döntő hányada a szomszédos Pozsonyban dolgozik. A járásban jelentős gazdasági súllyal bíró vállalkozások a logisztikát leszámítva nem találhatók, a járás határain túlra nyúló tevékenységi területtel az építőipar, a malomipar és a hulladék-feldolgozóipar bír. A mezőgazdasági termelés természeti adottságai kitűnőek, a szántók aránya magas. A járás legmeghatározóbb idegenforgalmi vonzerejét a szenci Napos-tó jelentik.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
SzerzőLG - Lelkes Gábor
Rövid URL
ID379728
Módosítás dátuma2014. december 30.

színházi és drámairodalom 1918–1938

Részletek

színházi és drámairodalom 1918–1938
A pozsonyi Toldy-kör műkedvelőinek előadása a két vh. között (FI)

Az 1918–1919-as államfordulatot megelőzően a vidéki magyar színjátszás az új országhoz kerülő területeken is jól kiépített rendszer szerint működött. Az államfordulatPozsonyban is, Kassán is erős társulatokat talált (Polgár Károly, ill. Faragó Ödön), amelyek munkájukat az új államkeretek között is tovább folytatták. A csehszlovák hatóságok egy erős szlovák nemzeti színészet megteremtését tekintették elsődleges feladatuknak, s mindent megtettek a magyar színészet visszaszorításáért. A csehszlovákiai magyar színjátszás előtt adott volt a feladat: biztosítani működőképességének legszükségesebb feltételeit, s az új körülmények közt is eleget tenni a játékszín nemzeti identitást és anyanyelvi kultúrát segítő, esztétikai értékteremtő és közösségszervező funkciójának. Az első csehszlovákiai évad után a hatóságok 1920-ban összevonták a pozsonyi és a kassai színi kerületet, melyet azután a következő direktorok nyertek el: Faragó Ödön kassai együttese – Polgár Károly pozsonyi társulata ellenében – (1920–1923); Földes Dezső (1923–1924); Faragó Ödön (1924–1926), Iván Sándor (1926–1928). Mellettük más, kisebb-nagyobb magyar társulatok is járták a magyarlakta vidékeket. Ebből a szempontból a nagyobb magyar lélekszámú városok – Komárom, Érsekújvár, Losonc, Rimaszombat – voltak jelentősek. Az egyes társulatok, de különösen a pozsonyi, a kassai és az ungvári a kor ünnepelt pesti színészeit is igyekeztek felléptetni (pl. Beregi Oszkárt, Rózsahegyi Kálmánt, Makay Margitot, Rátkay Mártont, Mezey Máriát, Somlay Artúrt). A hivatásos magyar színészet anyagi és erkölcsi támogatására, a műkedvelő színészet ügyének országos rendezésére és a színészutánpótlás biztosítására már 1921. máj. 15-én megalakult Kassán a Szlovenszkói Magyar Színpártoló Egyesület, de engedélyezésére csupán 1925. okt. 9-én került sor. 1928-ban a hatóságok az addig egységes pozsony–kassai kerületet kettéosztották egy nyugat-szlovákiaira (Földes Dezső, 1926–1937) és egy kelet-szlovákiaira (Iván Sándor, 1926–1937; Sereghy Andor, 1937–1938; Fischer Károly, 1938). 1934-től a Szlovenszkói Magyar Színpártoló Egyesület javaslatára a kárpátaljai színi kerület is az Iván Sándor igazgatta kelet-szlovákiaihoz került. A fentiek mellett a pozsonyi, ill. kassai rádió magyar adása is tartott rádiószínházi bemutatókat. – A műkedvelő színjátszás szintén kezdettől fogva fontos része volt a magyar játékszíni kultúrának. Az államfordulat után D-Szl.-ban erős kisebbségi műkedvelő színjátszómozgalom bontakozott ki, amelyhez a törvényi háttér is biztosított volt. Korábbi, nagy hagyományokra visszatekintő csoportok folytatták tevékenységüket (pl. a pozsonyi Toldy Kör színjátszói) és újak is alakultak. Szervezeti kereteket a műkedvelő színjátszásnak a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület adott. A szervezet hivatalos lapja a műkedvelőket is tanácsokkal segítő, s munkájukról rendre beszámoló Magyar Vasárnap volt. A korszak vége felé a Magyar Fiatalok Szövetsége lapja, a Kéve is műsoranyagokat biztosított a műkedvelők számára. A vidéki települések közül Dunaszerdahelyen, Léván, Érsekújvárott, Rozsnyón (e városokban a Szlovenszkói Magyar Színpártoló Egyesület is működött), ill. Rimaszombatban, Losoncon, Komáromban folyt eleven műkedvelő színjátszói tevékenység. 1935 tavaszán a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület kassai titkársága „faluszínjátszó-versenyt” rendezett Kassán és Eperjesen. Léván, 1938. aug. 13–15. között egy budapesti és szlovenszkói magyar színészekből, valamint műkedvelőkből álló alkalmi társulás a János vitéz háromszori szabadtéri előadásával aratott mintegy harmincezer nézőt mozgósító, a csehszlovák magyar színjátszás történetében példátlan közönségsikert. – Az 1918–1919-ben megszerveződő csehszlovákiai magyar irodalom legfejletlenebb ága mindvégig a dráma volt. Ennek egyik oka, hogy az itt működő társulatok műsorát, tájékozódását továbbra is befolyásolta Budapest, így ezek csak meglehetős anyagi kockázatok árán vállalhatták fel az új kezdeményezéseket. A fentiek ellenére mégis akadtak felfigyeltető drámaírói kísérletek, s voltak színigazgatók (Faragó Ödön, Iván Sándor, Földes Dezső), akik nem zárkóztak el a bemutatásuk elől. A pozsonyi és a kassai rádió magyar adásainak műsorán is több alkalommal szerepelt szlovenszkói magyar író darabja, hangjátéka (pl. Bihari Mihály, Lányi Menyhért, Palotai Boris, Ungváry Ferenc). A korszak két évtizedének drámaírói: Bihari Mihály, Lányi Menyhért, Sziklay Ferenc, Sándor Imre, Sebesi Ernő, Merényi Gyula, Vécsey Zoltán.Ir. Benyovszky Károly: A szlovenszkói magyar színészet vázlatos története (1933); Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén (1967); Kováts Miklós: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában 1918–1938 (1974); Tóth László: „tisztességes s hasznos mulatság”, In: Tóth László: Párhuzamok, kitérők (1991); Tóth László: A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1998, In: Tóth László: Köz–művelődés–történet (2000).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
SzerzőTL - Tóth László
Rövid URL
ID379896
Módosítás dátuma2015. május 21.

színházi és drámairodalom 1938–1944

Részletek

Az első Szlovák Köztársaságban a műkedvelő sorba kényszerített szlovákiai magyar színjátszás csak önmagára hagyatkozhatott. A szervező szerepet a jogfolytonosság jegyében azonnal átvette a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SZMKE), ám tevékenységét a hatóságok rövidesen betiltották, s működését csak azután engedélyezték újból, hogy a magyarországi szlovákok 1941 elején létrehozhatták a Szent Adalbert Társaságot. A pozsonyi magyar műkedvelő színjátszás folyamatossága természetesen nem szakadt meg. A magyar műkedvelő színházi élet fontos eseménye volt a nyaranként megrendezett Magyar Színházi Napok. A pozsonyi magyar műkedvelő színjátszók lendülete 1942 végén akadt meg, miután Hunyady Sándor előadását (Havasi menyasszony) szlovák nacionalista csoportok a Városi Színházban magyarellenes tüntetésükkel megzavarták. 1940 őszén Pozsonyi Központi Színügyi Bizottság alakult a színjátszó csoportok közti együttműködés elősegítésére, a rendezők és a szereplők szakmai képzésére, színdarabokkal való ellátására. A fővárosi műkedvelő gárdákon kívül egy-egy alkalomra aktivizálódtak a főrévi, a pozsonypüspöki, a vereknyei, a zoboralji nyelvsziget, ill. egy-egy esetben a távolabbi, többségükben szlovák lakosságú települések (Lőcse, Késmárk, Igló, Zólyom) magyar műkedvelői is. Megvalósulatlan elképzelés maradt a legjobb műkedvelőkből verbuválandó együttes terve. – A műkedvelő színjátszók előadásaival – főleg a pozsonyiakéival – az Esti Újság, majd a Magyar Hírlap foglalkozott rendszeresen: a kevés számú színházi beszámoló közül kiemelkednek Szalatnai Rezső, Peéry Rezső, Szeredai Gruber Károly, Környei Elek írásai. Átfogó elemzést adott a műkedvelő színjátszásról Párkány Lajos és Kelembéri Sándor. – A magyarországi játékszín szervezeti-művelődéspolitikai kereteit az első bécsi döntést követően a visszacsatolt területekre is azonnal kiterjesztették. Kassa színházi vonatkozásban is visszanyerte történelmi szerepét, ám a közönség színházba járó kedve erősen megcsappant. A többi visszacsatolt várost és települést vidéki színigazgatók járták társulataikkal. E társulatok műsora csaknem egészében a budapesti színházak sikerdarabjaihoz igazodott. – A Mo.-hoz csatolt részeken különösen a háború első éveiben folyt élénk műkedvelői tevékenység. A Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület szerepét a visszacsatolt országrészeken – változatlan feladatokkal – az annak rövidítését (SZMKE) meghagyó Széchenyi Magyar Kultúregyesület vette át. Folytatódott a Magyar Vasárnap változatlan profilú kiadása is. Bár az egyesület központja Budapest volt, a vidékkel való elevenebb kapcsolattartás végett Dunaszerdahelyen, Galántán, Léván, Rozsnyón, Kassán és Sátoraljaújhelyen körzeti titkárságokat működtetett. Nagy vonzereje volt e tekintetben is a Gyöngyösbokréta-mozgalomnak. 1943-ban Bars és Hont vármegyében a műkedvelők 287 színielőadást és hatszáznál is több műsoros estet tartottak. Műsorukon operett népszínművet, népszínmű operettet követett, a színpadot ellepte az árvalányhaj, elárasztotta a faluromantika, csak éppen a mindennapi életet jellemző valóságos problémák hiányoztak onnan. Igaz, külön rendelet szabályozta, hogy a műkedvelő színpadok mit tűzhettek műsorukra, s mit nem. – Ir. Kelembéri Sándor: A szlovákiai magyar hivatásos színjátszás kiépítése. In: Magyar Album, IV. (1941); Párkány Lajos: A szlovákiai magyar műkedvelő színpadok munkája (In: A szlovákiai magyarság élete 1938–1942, 1942); Turzcel Lajos: Magyarok élete és kultúrája a Szlovák Államban (In: Turzcel Lajos: Vallomások és emlékezések, 1987); Tóth László: „tisztességes és hasznos mulatság” (In: Párhuzamok, kitérők, 1991); Tóth László: A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1998 (In: Tóth László: Köz – művelődés – történet, 2000).
KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
SzerzőTL - Tóth László
Rövid URL
ID379899
Módosítás dátuma2015. május 21.

színházi és drámairodalom 1945 után

Részletek

színházi és drámairodalom 1945 után
A Matesz előadása (Shakespeare: Coriolanus) − Szentpétery Aranka, Varga Szilvia, Kucman Eta, Ferenczy Anna, Dráfi Mátyás, Holocsy István (FI)

A második vh. vége után minden rendelkezés és megtorlás ellenére kibontakozott egyfajta értelmiségi és részben lakossági ellenállás is; néhány helyről (Csallóközcsütörtökből, Kolonból – itt még 1947-ből is, Gicéről, Rozsnyóról) magyar műkedvelő színi előadásokról, műsoros estekről is vannak adatok. – Bár a szlovák színházi élet rögtön a második vh. befejezésével megindult, a csehszlovákiai magyar hivatásos színészet engedélyezésére további öt évet kellett várni. Játékszíni vonatkozásban a Csemadok 1949. márc.-i megalakításával D-Szl.-ban újból megindult műkedvelő mozgalom lett a kiindulópont, s erre a bázisra támaszkodott az Állami Faluszínház 1950. aug. 1-vel Pozsonyban megalakult magyar tagozata, s az 1952. okt. 1-vel Komáromban létrejött az önálló Magyar Területi Színház (Matesz) is. Az Állami Faluszínház 1959-es felszámolásáig – amikor a magyar tagozat nagyobb részét átvette a Matesz – két magyar színház, ill. társulat járta D-Szl.-t; azt követően ismét csak egy. Így a komáromi színház Szl. legkiterjedtebb, Nagymegyertől Nagykaposig D-Szl. négy-ötszáz kilométeres sávját felölelő tájolási körzettel – közel száz játékhellyel – bírt. Az 1960-as évek jelentős érték-, szemlélet- és nemzedékváltást hoztak a színházba, amibe első, saját nevelésű, főiskolát végzett fiataljai megérkeztén kívül a társadalmi és közélet, valamint a szellemi légkör nyitottabbá válása is közrejátszott. A változás, a korszerűség, a kompromisszumokon való túllépés igényét fogalmazta meg a Vasárnap 1969-es színházi vitája (A korszerűség parancsa), amely egy új magyar színház alapításának gondolatát is fölvetette. Ez főleg Dobos László tárcanélküli miniszter és Beke Sándor rendező érdeméből a Kassai Thália Színház létrejöttével még ugyanabban az évben meg is valósult. A Tháliát önálló színháznak szánták, de csak mint a Matesz Kassára kihelyezett fiókintézménye: Thália Színpada működhetett. A társadalmi-politikai-közéleti környezet 1968 utáni megváltozása, az 1970-es évek husáki konszolidációja a csehszlovákiai magyar szellemi-művészeti életben is éreztette a hatását, ami az utóbbiban főleg a középszer térhódításában, a távlatos művészi programok hiányában nyilvánult meg. Kezdetben Beke Sándor kassai rendezései az izgalmasabbak, de az évtized közepe táján távoznia kellett mind a Tháliából, mind a csehszlovákiai magyar színházi életből. Az 1970-es évek második felétől a színház számos fiatalja végzett a budapesti színművészeti főiskolán, ahonnan azonban egyikük sem tért haza. Az 1980-as évek elején ismét Kassa a csehszlovákiai magyar színjátszás „központja” a Gágyor Péter rendező és Szigeti László dramaturg páros jóvoltából. Komáromban változatlanul megoldatlan maradt a színház elhelyezésének kérdése, hiszen miutén az 1970-es évek elején elbontották az ideiglenes székházat, a város négy-öt pontján szétszórtan elhelyezett Matesz az 1987-re elkészült új színházépületbe is csak albérlőként költözhetett be (azt a városi művelődési központ kapta meg). Ugyanakkor kezdeményezések történtek a Thália Színpad önállósítására is, ám ezek a rendszerváltásig – amelyhez mind a komáromi, mind a kassai színészek már a kezdet kezdetén csatlakoztak – nem hoztak eredményt. Mindkét kérdés 1989 nov.-ét követően oldódott meg. 1989. dec. 29-én a Matesz megszerezte a tulajdonjogot a színházépület fölött, s azt 1990. jan. 5-én már birtokba is vette. Az 1990. jan. 1-jei új színházi törvény a színházigazgatók pályázati úton való megválasztását írta elő: ezt márc.-ban Komáromba Beke Sándor nyerte el. Az intézmény jún. 1-jével a Komáromi Jókai Színház nevet vetette föl. A Thália önállóvá válása 1990. júl. 1-jén – Kassai Thália Színház néven –, Kolár Péter igazgatásával történt meg. Noha a két színház továbbra is megmaradt költségvetési intézménynek, meg kellett teremteniük az önállóbb gazdálkodás lehetőségeit és formáit. Dramaturgiai munkájuk megszabadult addigi kötöttségeitől; természetes részeivé váltak mind a szlovák(iai), mind a magyarországi színházi életnek. Megindulhatott köztük a vetélkedés a fiatal, jól képzett erőkért, akik már szabadon választhattak a szlovákiai és a magyarországi játékszíni lehetőségek között is. Ugyanakkor a két színháznak élvonalbeli szlovák és magyarországi művészeket sikerült megnyernie, hogy tehetségüket, tapasztalataikat, kapcsolataikat a komáromi és kassai színészet javára kamatoztassák. Mindeközben átalakult a szlovákiai magyar közönség társadalmi szerkezete, és megváltoztak színházba járási szokásai, a színházzal szembeni elvárásai, igényei is. A társulatépítés gondjaival kapcsolatos kérdésekre a rendszerváltás utáni két évtizedben felváltva hol Kassa, hol Komárom adott jobb válaszokat. Időközben Szl. 1993. jan. 1-jei önállósodása – az általános gazdasági romlás mellett – kormányzati szinten mind merészebb merényleteket hozott a magyar nyelv, ill. a magyar nyelvű oktatás és művelődés ellen. Radikálisan csökkent pl. a két színház állami támogatása. Lényeges változás volt, hogy a harmadik Mečiar-kormányzat, az ún. intendatúrák felállításával megszüntette a színházak s más kulturális intézmények jogalanyiságát (1996. júl. 1-jével a Komáromi Jókai Színházat a Duna Menti Kulturális Központhoz, a Kassai Thália Színházat pedig az Abaúji Kulturális Központhoz csatolták), amelyet már csak az 1998-as választások, ill. a Magyar Koalíció Pártja kormányra lépése után a Dzurinda-kabinet állított vissza 1999- ben. Megváltozott a komáromi színház tájoló jellege, mely bár továbbra is vállalt vendégelőadásokat, előadásai zömét a székhelyén tartotta. Kassa változatlanul tájol, hiszen a város fogyatkozó magyar közössége nem képes eltartani a Tháliát (újabb gond, hogy a színház felügyeleti szerve, a megyei önkormányzat csak a megyén belüli előadásaihoz nyújt támogatást, így más magyarlakta megyék játszóhelyeire csak nehezen tud eljutni). Mindemellett az ezredfordulóra – részben a komáromi színházon belüli nemzedékváltás, részben egyéb okok miatt új társulatok is alakultak (Teátrum Színházi Polgári Társulás; Szevasz Színház). – A Csemadok a második vh. utáni csehszlovákiai magyar műkedvelő színjátszásnak is a kezdeményezője lett. Az első évtized meghatározó műkedvelő személyiségei általában még a két vh. közti színházi hagyományok és ízlés, a realista-naturalista színjátszás neveltjei, megtestesítői. A kezdeti időszak nagyobb sikereit a komáromiak, a dunaszerdahelyiek, az érsekújváriak és a rozsnyóiak aratták. Az 1960-as évek egyértelmű színvonalbeli előrelépést, számbeli és műfaji gyarapodást hoztak. Hozzájárult ehhez az értelmiségi attitűdöknek a csehszlovákiai magyar társadalmon belüli megerősödése, az irodalmi színpadi (később: kisszínpadi) mozgalom létrejötte, valamint a műkedvelő színjátszócsoportok, kisszínpadok, ill. vers- és prózamondók 1964-től Komáromban megrendezett országos seregszemléje, a Jókai Napok. Felbukkannak a naturalisztikus színházeszménytől való eltávolodás első jelei, összetettebbé válik a színházi formanyelv, differenciálódik a közönségigény, rétegzettebb lesz a műsor. A hagyományos dramaturgiájú és a polgári színjátszás eszközeiből építkező színjátszó csoportok és az irodalmi színpadok – a játékszín két lehetséges útja – között ekkor kettényílt a tér (jó ideig külön kategóriának számított a kettő), s csupán két évtizedes különfejlődés után, az 1980-as évek derekára, végére ért újból úgy-ahogy egybe a két irány. Állandó jellegű műkedvelő társulat ez időben a Csallóközi Színház (Dunaszerdahely) és a Garamvölgyi Színház (Léván); fölzárkózik melléjük a pozsonyi Forrás és Déryné Színkör. Az irodalmi színpadok úttörői a rimaszombati Fáklya, a kassai Új Nemzedék, az ipolysági József Attila, a pozsonyi Forrás és József Attila Ifjúsági Klub, a lévai Juhász Gyula, a komáromi Petőfi és a búcsi Lant. Az 1970-es években magyarországi és szlovák fesztiválokon egyaránt elismert volt a dunaszerdahelyi Fókusz Diákszínpad és a kassai Szép Szó Irodalmi Színpad. A középiskolás színpadok közt megjelenik a komáromi gimnazistáké és a kassai iparistáké; erre az idő a marcelháziak, ill. Kiss Péntek József együtteseinek út- és formakeresései. A klasszikus dramaturgiájú és játékfelfogású műkedvelő együttesek sorából e két évtizedben kiválik a dunaszerdahelyiek, továbbá a komáromiak, a lévaiak, a vágkirályfaiak, a nagymegyeriek és a füleki Zsákszínház több előadása is. 1976-tól – Duna Menti Tavasz néven – önálló fesztivált kaptak Dunaszerdahelyen a gyermekszínjátszók és -bábjátszók, ill. az alapiskolás vers- és prózamondók. Az 1970-es évek sikertörténete volt a kassai Glóbusz Bábegyüttes, az 1980-as éveké a dunaszerdahelyi felnőtt bábcsoport. A rendszerváltással az alulról épülő struktúrák, az önszerveződések kerültek előtérbe, erőteljes szerkezeti változásokat hozva a műkedvelő színjátszó mozgalomba is (megteremtve annak szakmai érdekképviseleti szerveit: a Csehszlovákiai Magyar Amatőr Színjátszók Társasága, 1993 után a Pódium Színházi Társaság). E két évtized emlékezetes amatőr játékszíni eseményei a dunaszerdahelyi Fókusz, a füleki Apropó, ill. Zsákszínház, a losonci Kármán József Színház, a nagymegyeri Poloska, a lévai Bárka Színpad, a komáromi GIMISZ, az örsújfalusi ÉS?!, és a Kassai Gimisek Színházi Társulata, a királyhelmeci KÁOSZ, valamint a szenci Teátrum Diákszínpad és a nyitrai Nyitrai Magyar Egyetemisták Kínjátszó Köre előadásai. – 1948 után a drámaírás sem indult mélyebbről, mint a költészet és a széppróza, s az ugyanúgy a sematizmus jegyében történt: Egri Viktor plakát-darabjai jellemzik ezt az időt. Elsőként mégis ő, ill. Dávid Teréz jelentkezett említésre méltó színművekkel az 1950-es évek második felétől. Ezek klasszikus dramaturgiájú, romantikus vagy aktuális témákkal foglalkozó darabok voltak, melyek bár érzékeny színpadismeretről tanúskodtak, esztétikai szempontból komoly kívánnivalókat hagytak maguk után. A népszínművek és a könnyű komédiázás, ill. a színpadi olcsóságok útját járják Lovicsek Béla és Siposs Jenő műkedvelők körében népszerű színdarabjai. Az 1960–1970-es évek nem hoztak új nevet a drámairodalomba; az 1980-asokban viszont négyen is színpadot kaptak (Kmeczkó Mihály, Batta György, Mészáros László, Tóth László). Figyelemreméltók még ez időből Gágyor Péter színpadi művei. Mesejátékkal Siposs Jenőn kívül Batta György, Kmeczkó Mihály, Gyüre Lajos és Gágyor Péter jelentkezett. Némi lehetőséget nyújtott a színpadi és hangjátékszerzőknek a Pátria Rádió is. Serény s nem kis tudatosságú, a színpadi formákat és kifejező eszközöket megújítani kívánó dramaturgiai-szövegkönyvírói/drámaírói munka folyt a kisszínpadi mozgalomban (főleg Kulcsár Tibor, Gergely József, Galán Géza, Vas Ottó, Jarábik Gabriella, Gágyor Péter, Zalabai Zsigmond, Kmeczkó Mihály, Soóky László, Kiss Péntek József révén); ugyanez érvényes a gyermekszínjátszó csoportok rendezőire is. Sok esetben maguk írták színre viendő darabjaikat a bábcsoportok rendezői is (köztük elsősorban Gál Lívia és Marták Katalin bábjátékai). A rendszerváltás után a korábbinál is marginálisabb jelenség lett a szlovákiai magyar dráma. Egy-két – főleg Beke Sándor nevéhez köthető – kísérlet persze ekkor is született (a komáromi Mészáros László, Gál Sándor és Dobos László). Az 1989 utáni közel két évtized fontos színműírói eredményei Gágyor Péter drámái és mesejátékai, valamint N. Tóth Anikó, gyermekdarabjai. – A csehszlovákiai magyar színikritika, ill. színházi (szak)irodalom és színháztörténet-írás a színjátszáshoz hasonló mélységekből kapaszkodott fel lehetőségei többé-kevésbé elfogadható szintjére. Az 1950–1960-as években Gály Iván, Tóth Tibor és Monoszlóy Dezső írásai, valamint Tőzsér Árpád és Cselényi László színházi tudósításai emelkednek az átlag fölé; színészportréival, ismeretterjesztő írásaival Siposs Jenő tett jó szolgálatot a színház ügyének. Az 1970–1980-as években főleg Szilvássy József, Szigeti László, Gágyor Péter, Bodnár Gyula, Miklósi Péter, Neszméri Sándor, Tóth László és Soóky László kritikái, tanulmányai, valamint Kmeczkó Mihály elemzései révén kiszélesedett a csehszlovákiai magyar színikritika, színházi (szak)irodalom érdeklődése és műfaji spektruma. Fontos szerepet játszottak a (cseh)szlovákiai magyar színházi gondolkodás alakulásában az Irodalmi Szemle (1961, 1977, 198), az Új Ifjúság (1963) és az Új Szó (1969) színházi vitái, ankétjai, valamint a kisszínpadi mozgalommal kapcsolatos írások, eszmecserék. Szlovákiai, ill. összmagyar viszonylatban is elismertek az 1980-as évektől Dusza István, ill. a rendszerváltás utáni két évtizedben Hizsnyan Géza színházi írásai. Drámaelméleti tanulmányokat, drámaelemzéseket az utóbbi két évtizedben L. Erdélyi Margit közölt. – Ir. Szilvássy József: 20 éves a Magyar Területi Színház (Irodalmi Szemle, 1973/2.); Szilvássy József: A csehszlovákiai magyar amatőr színjátszómozgalom három évtizede (1983); Tóth László: „a lehetőségek hű mása”. In: Tóth László: Párhuzamok, kitérők (1991); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. 1945-től napjainkig (1998); Tóth László: A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1998. In: Tóth László: Köz – művelődés – történet (2000); Hizsnyan Géza: Színházak – színházi élet. In: Magyarok Szlovákiában. III. Kultúra 1989–2006 (2006); Dömötör Varga Emese: Jókai Napok 1989–2006. Generációváltás küszöbén.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
SzerzőTL - Tóth László
Rövid URL
ID379902
Módosítás dátuma2015. május 14.

színikritika, színházi irodalom – színjátszás

Részletek

Az első köztársaság első tíz évében egyetlen hivatásos magyar színtársulatot engedélyeztek, s ez a Pozsony és Kassa közötti térségben vándorolt. 1928-ban az egységes színikerületet nyugati és keleti részre osztották, s ennek megfelelően két társulatnak adtak koncessziót. Az ismertebb színigazgatók Faragó Ödön, Földes Dezső, Iván Sándor és Polgár Károly voltak. Kárpátalja magyarlakta területén egy társulat működött. A magyar színjátszás minőségi fejlődését az állami és járási szubvenciókból való kisemmizettségen kívül egyéb diszkriminatív intézkedések is akadályozták: a koncessziók kiutalásával kapcsolatos visszaélések, a színházi idény előnytelen megállapítása Pozsonyban és Kassán, a magyarországi színészek szerződtetésének tilalma vagy korlátozása, a hazai magyar színészképzés iránti kérelmek visszautasítása. ilyen körülmények között a kisebbségi társadalom önerejéből létrehozott Szlovenszkói Magyar Színpártoló Egyesület támogató igyekezete sem lehetett hatékonyabb, a társulatok állandó egzisztenciális nehézségekkel küzdöttek. A műkedvelő színjátszást városi viszonylatban a hagyományos kult. egyesületek, a szociáldemokrata munkásakadémiák és a kommunista munkásotthonok karolták fel, falusi viszonylatban pedig nagyon sikeresen az Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület. A hivatásos színtársulatoknak és a munkásakadémiák színjátszó csoportjainak műsorában többször szerepeltek hazai írók (Bihari Mihály, Lányi Menyhért, Merényi Gyula, Sándor Imre, Sebesi Ernő, Sziklay Ferenc, Vécsey Zoltán stb.) alkotásai, de kiemelkedő mű nem volt köztük. – A színjátszással elsősorban és hivatásszerűen a színházi lapok foglalkoztak, melyek Pozsonyban vagy Kassán jelentek meg a három hónapos színházi idény alatt, s többnyire rövid életűek voltak. Színvonalasabb közülük csak a Kassai Színházi Újság, a Színház és Mozi, a kassai Színház és a hosszabb életű Szlovenszkói Színházi Élet első két évfolyama volt. Ezek a lapok behatóan elemezték a kisebbségi színjátszás objektív és szubjektív akadályait, jó színészportrékat közöltek, ismertették az előadott darabokat. A többi lapban a szokásos műsorrovat mellett a legtöbb helyet a pletykarovat foglalta el. A színházi sajtó ismertebb, aktívabb szerkesztői, munkatársai: Fehér Jenő, Hollý Jenő, Gellért Jenő, Kázmér Ernő, Kultsár Miklós, Lányi Menyhért, Rehorovszky Jenő, Sebestyén József és Spielberger Leó. A színházi problémáknak a napilapok és jobb folyóiratok is figyelmet szenteltek. A Kassai Munkásba Mácza János és Fried Jenő írtak színikritikákat és cikkeket, a Kassai Naplóban Áldori Károly, Kultsár Miklós és Merényi Gyula voltak aktívak, a Magyar Írásban A magyar színészet problémái Szlovenszkón és Ruszinszkón címmel forrásértékű tanulmány jelent meg. A műkedvelő színjátszást elvi alapvetésű cikkekkel, műsoranyagokkal és gyakorlati instrukciókkal a Kassai Munkás, Az Út, a Csehszlovákiai Népszava támogatták, s ugyanezt tette a falusi hagyományos műkedvelő színjátszás viszonylatában az SZMKE komáromi központja és Magyar Vasárnap c. lapja. A népfrontos Magyar Fiatalok Szövetségének megalakulása után a Kéve vállalta a tagegyesületek színjátszó csoportjainak és énekkarainak műsoranyagokkal való ellátását. Megemlíthető még a rövid életű Műkedvelő c. lap. – A szlovák államban nem működött hivatásos magyar társulat, de Pozsonyban a Toldy Kör és más kult. vagy sportegyesületek (Keresztény Kultúr Kör, Kiskárpátok Turista Egyesület, VAS Sportklub, Polgári Torna Egylet) jóvoltából színvonalas műkedvelő színjátszás bontakozott ki. Erről akkor Rehorovszky Jenő Színházi Napok c. almanachja, az SZMKE szervezte vidéki műkedvelő színjátszásról pedig Párkány Lajos összefoglaló tanulmánya adott részletes tájékoztatást. – 1945 utáni hivatásos színjátszásunk a Szlovák Faluszínház magyar tagozatának (1950–1959) létrehozásával alapozódott meg, ezt követte 1952-ben a komáromi Magyar Területi Színház, majd 1969-ben a kassai Thália Színpad megalapítása. A műkedvelő színjátszás nagyarányú kibontakozása az 1949-ben megalakult Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége – Csemadok, s vele párhuzamosan a Népművelő Intézet nemzetiségi osztálya szervező és irányító munkájának volt köszönhető; jelentős mozgósító hatása volt néhány kimagasló helyi kezdeményezésnek (Párkány – Hofbauer József, Németh László, Sipka Béla, Kremmer László; Csata – Újváry László; Léva – Nagy László, később Zolczer Mihály, Csáky Pál; Rimaszombat – Drobka Géza; po.-i Déryné Színkör – Kulcsár Tibor, Lőrincz János, Miklósi Péter; Dunaszerdahely – Riedl Sándor; füleki ZsákszínházMázik István és ifj. Csák István stb.). – A színikritika, Színházi irodalom feléledése 1950-től, rendszeresebbé válása pedig 1958-tól, az Irodalmi Szemle megalakulásától datálható. A színházi bemutatókat azóta gyorsabb, néha vitákat is kiváltó visszhang követte, a színházi irodalomnak a A Hét, az Új Szó, az Irodalmi Szemle, s később a Kalligram is teret adott. A felgyorsult fejlődésben új lökőerőt jelentett a műkedvelő színjátszás differenciálódása, új formák (irodalmi színpad, bábjáték, gyermekszínjátszás) megjelenése, valamint a műkedvelő színjátszó versenyeknek a komáromi Jókai Napokon és más fórumokon való rendszeressé válása. Mindez változatosabbá és igényesebbé tette színházi kritikánkat és publicisztikánkat, s ez nemcsak a színjátszásra, rendezésre hatott termékenyítően, hanem a drámairodalom felélénkülését, új emberek (szerzők, rendezők), s újabb formák jelentkezését is kiváltotta. Ha ritkán is, de születtek drámaelméleti tanulmányok, s a színikritikában, publicisztikában (és az új színpadi formák meghonosításában) seregnyi ember tevékenykedett (Beke Sándor, Bodnár Gyula, Dávid Teréz, Dusza István, Egri Viktor, Gágyor Péter, Gáspár Tibor, Gyüre Lajos, Havasi Péter, Hizsnyan Géza; Horváth Lajos, Kiss Péntek József; Kiss József, Klimits Lajos, Kmeczkó Mihály, Kolár Péter, Konrád József, Mészáros László, Miklósi Péter, Pásztó András, Puntigán József, Siposs Jenő, Soóky László, Szigeti László, Szilvássy József, Szuchy M. Emil, Takáts Emőd, Tóth László, Vas Ottó, Zalabai Zsigmond stb.). A színjátszásnak és színházi irodalomnak ezt a sokszínűségét, folyamatos differenciálódását a kommunista kultúrpolitikát hatálytalanító 1989-es rendszerváltás tovább fokozta. Gyors változások főleg az amatőr színjátszásban mutatkoznak, ahol az egykori hagyományos formák teljesen háttérbe szorultak, a kísérletező csoportoknak országos szervezete alakult (Szlovákiai Magyar Amatőr Színjátszók Társasága, 1996-tól Pódium Színházi Társaság), s néhány csoport – köztük az 1988-ban létrejött losonci Kármán József Színház – versenyhelyzetbe került a szintén aktivizálódó hivatásos színtársulatokkal. – Sajnos, ezt a rendkívül élénk kibontakozást nemcsak a piacgazdálkodásra való áttérés gazdasági nehézségei fékezik, hanem 1993-tól a magyar kult. élet (színház, sajtó, könyvkiadás) költségvetési támogatásának drasztikus csökkentése is. – Ir. Kultsár Miklós: A szlovenszkói magyar színészet (Tűz, 1921/1–2); Antal Sándor: Nyílt levél a Színház ügyében Szlovenszkó teljhatalmú miniszteréhez (Nemzeti Kisebbségek, 1922/3); Faragó Ödön: Írások és emlékek (1933); Z.: A magyar színészet problémái Szlovenszkón és Ruszinszkón Magyar Írás, 1934/3); Háber Zoltán: A színjátszást így kezdjük (Az Út, 1934/10); Sziklay Ferenc: Kulturális szervezkedésünk története. In: Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938 (1938); Párkány Lajos: A szlovákiai magyar műkedvelő színpadok munkája. In: A szlovákiai magyarság élete 1938–1942 (1942); Botka Ferenc: Munkásszínjátszásunk hagyományaiból (Hét, 1960/23); Vita a csehszlovákiai magyar színjátszás és drámairodalom helyzetéről (Irodalmi Szemle, 1960/1); Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén (1967); Szilvássy József: 20 éves a Magyar Területi Színház (Irodalmi Szemle, 1973/2); Kováts Miklós: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában 1918–1938 (1974); Kmeczkó Mihály: Színházi kritikánkról kritikusan (Irodalmi Szemle, 1977/2); Mészáros László: Nyitott tétel (1977); Szilvássy József: Ne csak szép szavakkal… (Új Szó, 1982. okt. 15); Tóth László: A felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar hivatásos színjátszásról (Irodalmi Szemle, 1983/2); Dusza István: A mindennapok és a történelem dramaturgiája (Irodalmi Szemle, 1986/8); Klimits Lajos: Néhány megjegyzés a drámáról és színjátszásról (Irodalmi Szemle, 1987/8; uő: Fejezetek a színjátszás pszichológiájából (1976); Tóth László: Párhuzamok, kitérők (tan., 1991); Hizsnyan Géza: Rendkívüli deficit, s a színészmesterség Mohácsa (Kalligram, 1992/2–3); Dusza István: Nézőtéri Napló 1981–1990 (1992); Hizsnyan Géza: Jó rendező kerestetik (Kalligram, 1994/3); Paulovics János: Fejezetek a párkányi műkedvelő színjátszás történetéből (Párkányi Szemle, 1993); Hizsnyan Géza: Színházak – színházi élet. In: Csanda Gábor–Tóth Károly szerk.: Magyarok Szlovákiában III. Kultúra 1989–2006 (2006).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
FejezetEgyéb
SzerzőTL - Tóth László, TuL - Turczel Lajos
Rövid URL
ID379893
Módosítás dátuma2016. január 27.

Szlovák Köztársaság

Részletek

1939–1945 között és 1993- tól Szlovák Köztársaság. Szl. területe a történelmi Mo. északi részének atrianoni békeszerződés által az 1918-ban létrehozott Csehszlovák Köztársasághoz (→Csehszlovákia) való csatolásával alakult ki. ~ 1918-tól 1938-ig Csehszl. része, majd 1938 okt.-étől autonóm terület volt. Az önálló szlovák állam (az első Szlovák Köztársaság) létrehozása Csehszl. belső fejlődésének és a harmincas években egyre radikálisabbá váló szlovák szeparatista törekvéseknek, valamint a hitleri Németország szándékának köszönhető. A független Szlovák Köztársaság létrejöttét 1939. márc. 14-én kiáltotta ki a szlovák parlament. A magyarok által lakott déli területeit azelső bécsi döntés által elveszített ~ Európa egyik legkisebb állama volt (38 456 km2 és 2,6 millió lakos). Az 1939 júl.-ában elfogadott alkotmány szerint államformája köztársaság, élén a köztársasági elnökkel. A végrehajtó hatalom a kilenc tagú kormány, a törvényhozó hatalom pedig az egyre formálisabbá váló parlament kezében volt. A totalitárius, fasiszta jellegű állam ideológiája a szlovák nacionalizmusra, a rendiségre és a keresztény világnézetre épült. A hatalom az állampárt szerepét betöltő Hlinka Szlovák Néppártja (HSLS) kezében összpontosult, amely élén a vezérként tisztelt Jozef Tiso, a köztársaság elnöke állt. A HSLS-n kívül csupán az őshonos nemzetiségnek elismert németek és magyarok egy-egy pártja (Szlovenszkói Magyar Párt) fejthetett ki tevékenységet. A formális önállóság ellenére ~ a náci Németország csatlósállama volt, gazdasági, politikai és katonai lépéseit a háborús német hadigépezet érdekeinek rendelte alá. Tevékenyen vett részt Lengyelország és a Szovjetunió ellen viselt háborúban (1939. szept. 1-jén Németország mellett ~ is megtámadta Lengyelországot), s 1941 dec.-ében Nagy-Britanniának és az USA-nak is hadat üzent. A zsidókérdés megoldásában szintén a náci modellt követte, s faji alapú zsidótörvényt fogadott el. ~ból 1942 folyamán 58 ezer, majd az ország 1944-es német megszállása után további 13 ezer zsidót hurcoltak a náci haláltáborokba (→holokauszt). A demokrácia és az állampolgári jogok felszámolása ellenére a lakosság jelentős része pozitívan fogadta a szlovák államiság megteremtését, így az illegalitásba szorult ellenzék mozgástere sokáig viszonylag szűk volt. A polgári és kommunista ellenállás csupán 1943 végén fogott össze, aminek eredményeként 1944 aug.-ában kitört a szlovák nemzeti felkelésnek nevezett partizánháború. A Közép-Szl. hegyes-erdős területeire lokalizálható felkelést a szlovák hadsereg csupán német segítséggel tudta elfojtani. A második vh. vége után a Szlovák Köztársaság vezetői külföldre menekültek. Az önálló szlovák állam megszűnt létezni, s a Beneš által vezetett emigráció szándékai szerint és a győztes hatalmak döntése értelmében ~ 1992 végéig újból a felújított Csehszl. részévé vált. Noha az 1945-ben elfogadottkassai kormányprogram a szlovák alkotmányos szervek önállóságát irányozta elő, a prágai kormányzat a következő években azt fokozatosan felszámolta, s a kommunista fordulat után Csehszl. ismét centralizált államként működött. A cseh–szlovák ellentéteket és a szlovák szeparatista törekvéseket az 1968-asprágai tavasz átmeneti nyíltsága ismét a felszínre hozta. Az 1968. okt. 28-án elfogadott alkotmánytörvény Csehszl.-t ugyan szövetségi állammá nyilvánította, de a szlovák szervek továbbra is inkább csak formális szerepet kaptak. A szlovák emancipációs törekvések csupán a bársonyos forradalom után kerülhettek a felszínre, s Csehszl. szétválását követően ~ 1993. jan. 1-jétől ismét független állammá vált. A Szlovák Köztársaság területe 49 034 km2, lakosainak száma a 2011-es népszámlálás alapján 5 397 036 fő volt. Noha az alkotmány ~t nemzetállamként definiálja, a lakosság jelentős részét képezik a kisebbségek (kb. 15%). A békés szétválás ellenére ~nak számos nehézséggel kellett megküzdenie. Mivel a szövetségi állam intézményrendszerét és a külképviseleteket a cseh állam örökölte, ~ban ezeket ki kelleti. A gazdasági helyzet, a növekvő munkanélküliség és a demokratikus intézményrendszer kialakulatlansága permanens társadalmi elégedetlenséghez vezetett. Az 1992 és 1998 között Vladimír Mečiar vezetésével irányító kormánykoalíció számos, a demokráciát gyöngítő intézkedést hozott, amely következtében az ország fokozatosan elszigetelődött, és hátrányba került az európai uniós és NATO-csatlakozási tárgyalások során. Mivel a kormánynak a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt is a tagja volt, megromlott a többségi nemzet és a kisebbségek, főleg a szlovákiai magyarság közötti kapcsolat is. Az 1998-as választásokon az euroatlanti integrációt támogató és a demokratikus intézményrendszer megszilárdítását szorgalmazó politikai erők kerültek hatalomra. Az új kormánykoalíciónak a szlovákiai magyarok legjelentősebb politikai képviselete, aMagyar Koalíció Pártjais részévé vált, s ezáltal csökkentek a nemzetiségi feszültségek is. A 2002-ben újból választási győzelmet arató koalíciónak köszönhetően a Szlovák Köztársaság 2004-ben a NATO és az Európai Unió teljes jogú tagjává vált.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Történelem
SzerzőSA - Simon Attila
Rövid URL
ID379947
Módosítás dátuma2015. január 24.

Szlovák-karszt Nemzeti Park

Részletek

A szlovák–magyarállamhatár által kettészelt Gömör–Tornai-karszt, amely az Északnyugati-Kárpátok legnagyobb karsztvidéke, az É-i felében terül el. A legfiatalabb szlovákiai nemzeti park (2002-ben nyilvánították nemzeti parkká). Területe 34 611 ha, É–D-i kiterjedése 32 km, Ny–K irányban pedig 72 km. A nemzeti park több fennsíkból áll, amelyeket a Gömör–Szepesi-érchegységből érkező nagyobb vízfolyások (Murány, Csetnek, Sajó, Szár, Áji-patak, Bódva) alakítottak ki. Legjelentősebb fennsíkjai a Szilicei-fennsík, a Pelsőci-fennsík, a Felső-hegy, az Alsó-hegy, a Szádelői-fennsík és a Jászói-fennsík, amelyek mindegyike nagyon gazdag felszín alatti és felszíni karsztformákban (barlangok – közülük 1995-ben a Jászói-cseppkőbarlang NTE-t, a Gombaszögi-cseppkőbarlang NTE-t és a Domica-cseppkőbarlang NTE-t az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította, zsombolyok – legismertebbek a 180 méter mély Barázdálás, a 100 m mély Csengő-lyuk és a 68 méter mély Feneketlen Lednice, szurdokok – a leglátványosabb a Szádelői-völgy NTT, víznyelők, töbörök, karrok). A nemzeti park területén belül összesen 32 kisebb kiterjedésű védett természeti terület, valamint természeti emlék található.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
SzerzőLG - Lelkes Gábor
Rövid URL
ID379926
Módosítás dátuma2014. november 12.

Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága nívó díj

Részletek

Szakmai és művészeti szervezet (Pozsony, Hetény, Dunaszerdahely, Komárom, 1990). A Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának, ill. a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának jogutódja és tevékenységének folytatója. A szervezet célja a magyar nemzetiségi kisebbség professzionális képzőművészeti kultúrájának támogatása és művészeti hagyományainak megőrzése. Küldetése és célja főként a kortárs magyar képzőművészek művészetének terjesztése Szl. egész területén, valamint az össznemzeti magyar és nemzetközi képzőművészeti kultúrán belül. Tevékenysége főleg kiállítások rendezésére irányul, ezenkívül elméleti szimpóziumokat szervez és alkalmi kiadványokat ad ki. Tagja a Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságok Szövetségének, valamint a pozsonyi Slovenská výtvarná únia-nak (Szlovák Képzőművészeti Unió). 1993–1995-ben a hetényi Lilla Galéria társszervezője, 1995 után a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériával és más intézményekkel működik együtt. Tagságának száma 50 körüli. Megalapítója és szervezője az Illusztrált Könyv biennálénak Dunaszerdahelyen. 1996-ban évi nívódíjat alapított saját tagjai számára. Az új nevét (~) 2014-ben vette fel. – Vezető: Nagy János (1990); Lipcsey György (1995); Kopócs Tibor (1998); Dolán György (2009); Kopócs Tibor (2014).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Intézmények
TelepülésPozsony [Bratislava] / Hetény [Chotín] / Dunaszerdahely [Dunajská Streda] / Komárom [Komárno]
SzerzőKKK - Kubička Kucsera Klára
Rövid URL
ID379968
Módosítás dátuma2016. január 27.

Szlovákiai magyar ki kicsoda

Részletek

Életrajzgyűjtemény (Pozsony, AB-Art Kiadó, 2001). A Kárpát-medencében megjelent hasonló kiadványok szerkezetét követi. A kiadványban megtalálhatók a szlovákiai magyar közélet, kultúra és tudomány képviselőinek fontosabb adatai. Hasznos az intézmények, szervezetek adatainak közlése. – Főszerk. Balázs F. Attila. – Szerk. Ardamica Andrea és Ardamica Zorán.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
SzerzőTK - Tóth Károly
Rövid URL
ID511539
Módosítás dátuma2016. január 27.

szlovákiai magyar történetírás

Részletek

A történetírás évtizedeken keresztül a szlovákiai magyar tudományosság egyik legelhanyagoltabb területe volt, hiszen a rendszerváltás előtt intézményi háttérrel nem rendelkezett, magyar nyelvű egyetemi képzés hiányában pedig a szakemberképzés sem volt megoldott. A két vh. között a tudományos műhelyek hiányában csak a regionális jellegű művelődési szervezetek keretén belül folyt történetírói munka, amit elsősorban nem szakképzett történészek műveltek. A kevés szakképzett és a történetírást tudományos igénnyel művelő szakember közül is kiemelkedett Sas Andor, aki elsősorban gazdaság- és művelődéstörténeti munkákat publikált. A történettudomány diszciplínái közül jelentősebb eredményeket az egyház- és művelődéstörténet produkált. Haiczl Kálmán regionális témájú írásai mellett, a két háború közötti szlovákiai magyar katolikus mozgalmak történetét kutatta. A református püspök, Balogh Elemér, aki dolgozatai nagy részét még az államfordulat előtt jelentette meg, elsősorban a protestáns gályarabok történetét és a magyar-csehszlovák történeti kapcsolatokat dolgozta fel. Egyháztörténeti munkákat Kúr Géza, Pfeiffer Miklós és Czibor József jelentetett még meg. Művelődéstörténeti munkákat a magyar mellett németül is publikáló Benyovszky Károly, a műveinek nagy részét még az államfordulat megíró Kumlik Ede, az eperjesi kollégium és Sáros történetével foglalkozó Gömöry János publikált. Fontos részét képezte a korabeli szlovákiai magyar történetírásnak a hely- és várostörténet, amely témakörben többek között Alapy Gyula, Sziklay Ferenc, Jócsik Lajos, Ethey Gyula és Darkó István. Blanár Béla a jogtörténet, Wick Béla pedig a művészettörténet témakörében alkotott jelentőset, a korabeli magyar sportélet egyik irányítója, Révay István pedig a demográfia kiváló művelője volt. A második vh.-t követően a ~ még rosszabb helyzetbe került, mint korábban, hiszen immár nem csupán az intézményi háttér hiányzott, de az 1945 utáni években a szlovákiai magyarságot megfosztották értelmiségétől (lakosságcsere), a szocializmus viszonyai között pedig a szabad kutatómunka feltételei is hiányoztak. A rendszer ideológiai béklyóba zárta a történetírást, az egyedüli üdvözítő módszer a marxizmus, a legfontosabb téma pedig a munkásmozgalom története volt. A szlovákiai magyarok története viszont nem tartozott a megengedett témák közé, így ennek feldolgozásával elsősorban az emigrációban élő Halász Miklós és Ölvedi János foglalkoztak. Az ötvenes évek legfontosabb hazai alkotója a pozsonyi magyar tanszék akkori vezetője, Sas Andor volt, igaz A szlovákiai zsidók üldözése c. munkája csupán harminc évvel a halála után jelenhetett meg. A munkásmozgalmi témákat Roják Dezső, Csizmadia Dezső, Hamar Kálmán dolgozták fel. A hatvanas évek politikai és társadalmi erjedése a szlovákiai magyarok történet feldolgozásának az igényét is megszülte, ehhez azonban sem az intézményi, sem a személyi feltételek nem voltak adottak. 1968-ban egy önálló magyar tudományos intézményrendszer (Csehszlovákiai Magyar Tudományos Akadémia) kialakítása is felmerült, ám ez nem valósulhatott meg. Ennek híján a Csemadokon belül próbálták megteremteni a szakkutatások, közte a történetírás feltételeit. Az így létrehozott történelmi szakosztály, ill. a csupán a megalakulás stádiumáig eljutó Csehszlovákiai Magyar Történelmi Társulat azonban érdemi munkát nem tudott végezni. Noha a normalizáció időszaka sem kedvezett az önálló ~ kibontakozásának, ebben a korszakban több jelentős egyéni teljesítmény született. A szlovákiai magyarság két háború közötti történetének megismerésében kiemelkedő szerepe volt Turczel Lajosnak. Ő ugyan nem volt történész, de művelődéstörténeti jellegű munkái máig nélkülözhetetlen forrásai a korszakkal foglalkozó szaktudománynak. A magyar sportéletről szóló monográfiája pedig a mai napig az egyedüli kísérlet a téma feldolgozására. Szintén nem volt professzionálissz Janics Kálmán, ám A hontalanság évei című munkája úttörő jelentőségű a szlovákiai magyarok 1945 utáni sorsának kutatása szempontjából. Bár Gyönyör József könyvei jórészt a rendszerváltás után jelentek meg, genezisük 1989 ellőttre nyúlik vissza. Gyönyör munkái, elsősorban jog- és alkotmánytörténeti szempontból fontosak, de demográfiai vonatkozásai máig megkerülhetetlenek. Az orvostörténeti témákban Duka Zólyomi Norbert alkotott jelentőset, Pozsony helytörténetét pedig Fogarassy László kutatta. Igaz e témájú dolgozatai jórészt csak a rendszerváltás után jelenhettek meg. Püspöki Nagy Péter munkássága számos területen, a helytörténetben, a heraldikában és a középkori magyar történelem kutatásában is megkerülhetetlen. A rendszerváltás a ~ szempontjából is éles korszakhatárnak számít, hiszen a változások nem csupán a kutatás és publikálás szabadságát hozták el, hanem lehetővé tették az ehhez szükséges intézményrendszer kiépülését is. Ez elsősorban a Fórum Kisebbségkutató Intézetet és a Selye János Egyetemet jelenti, de fontos szerepet tölt(ött) be a honi történetírásban a Mercurius Társadalmtudományi Kutatócsoport, a Magyar Kultúra Múzeuma, a Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület és több dél-szlovákiai múzeum és levéltár is. A hazai folyóiratok közül történeti témájú tanulmányokat elsősorban a Fórum Társadalomtudományi Szemle, a Gömörország, az Irodalmi Szemle jelentetnek meg. A rendszerváltás után fellendülő ~ ugyan elsősorban a szlovákiai magyar kisebbség történetére fókuszál, de más témákban is jelentős alkotói vannak. A régészet szakterületén Trugly Sándor és Nevizánszky Gábor tevékenykedik, Püspöki Nagy Péter a középkori egyháztörténettel, Novák Veronika a történelmi segédtudományok és a Mátyusföld múltjával, Stresnák Gábor a nemesi családok kutatásával foglalkozik. A SZTA kutatói, Lengyel Tünde a koraújkori társadalomtörténet, Vörös László pedig a dualizmus nemzetiségi viszonyainak a kutatója. Az eperjesi egyetem oktatója, Kónya Péter a régió története mellett elsősorban a koraújkor történetét kutatja. Az első Csehszlovák Köztársaság időszakának politikatörténeti vonatkozásaival Popély Gyula és Simon Attila, gazdaságtörténetével Gaucsík István foglalkozik. A szlovákiai magyarok 1945 utáni üldöztetésének feltárásában Vadkerty Katalin végzett úttörő jelentőségű munkát, a kommunizmus időszakának kutatói közül pedig Popély Árpád és Kiss JózsefSzarka László a magyar–szlovák kapcsolattörténetet érintő dolgozatai mellett kutatásszervező tevékenysége által emelkedik ki. Molnár Imre elsősorban Esterházy János tevékenységének feltárásában szerzett elévülhetetlen érdemeket. Erősen jelen van a szlovákiai magyar történetírásban a helytörténetírás, amelynek a kiemelkedő alakjai közé a Gömörrel foglalkozó B. Kovács István, a Nógrádról több munkát megjelentető Puntigán József, a Hont térdségét kutató Csáky Károly, a nagymegyeri Varga László, a komáromi Mácza Mihály és Szénássy Zoltán és a galántai Pukkai László tartozik. A Csallóközi Kiskönyvtár sorozatának szerkesztésével példaértékű munkát végez Koncsol László. A művelődéstörténet terén Tóth László alkotott jelentőset.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Történelem / Egyéb
SzerzőSA - Simon Attila
Rövid URL
ID488504
Módosítás dátuma2016. január 21.

szlovákiai magyar weboldalak

Részletek

A múlt sz. kilencvenes éveiben az internet térhódításával egyre több szlovákiai magyar szervezet jelent meg a világhálón a honlapjával. Ma már szinte minden fontosabb szervezet, kulturális intézmény, önkormányzat stb. szolgáltat aktuális információkat önmagáról és kapcsolatrendszeréről. Napjainkban egyre több internetes portál is megjelent az egyes szervezetek, ill. kiadók, lapok szervezésében. A sajtó esetében az egyes nyomtatott sajtótermékek az önálló elektronikus változataikat is kialakították. Mások csak elektronikus változatban jelennek meg. Az elektronikus sajtó egyre inkább különválik a nyomtatott sajtótermékektől. Fontosabb portálok, amelyek a szlovákiai magyar honlapokról is tájékoztatnak: www.kerekasztal.org, www.bumm.sk, www.foruminst.sk, www.felvidek.ma, www.parameter.sk, www.adatbank.sk.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
SzerzőTK - Tóth Károly
Rövid URL
ID380004
Módosítás dátuma2014. december 16.

szlovákiai magyarok

Részletek

A Szlovák Köztársaság területén élő magyar közösség. A magyar népesség 1918 után, Mo. feldarabolásakor került az új állam, Csehszl.-hoz. 1938–1945 között döntő hányaduk visszakerült Mo.-hoz, majd 1945-től újra Csehszl., 1993-tól pedig Szl. területén él. A ~ népességi adatai 1918 után jelentősen megváltoztak, a közel 800 ezer magyarból a 2001-es népszámlálás szerint Szl.-ban már csak 520 528, a 2011-es népszámlálás szerint pedig 458 467 magyar nemzetiségű lakos élt, túlnyomó részt D-Szl. 17 járásában. Az elmúlt évtizedekben nevezték csehszlovákiai, szlovenszkói magyaroknak, újabban pedig a felvidéki magyarok kifejezés is használatos.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
SzerzőTK - Tóth Károly
Rövid URL
ID380007
Módosítás dátuma2015. május 8.

Talamon Alfonz-díj

Részletek

A díjat a Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) alapította Talamon Alfonz elhunytának tizedik évfordulóján, 2006-ban, a költői teljesítményekért járó Forbáth Imre-díj párjaként. Eleinte prózai életműért járt, 2010-től az előző év legjobbnak ítélt prózakötetéért. A jelöltek közül a nyertest az SZMÍT mindenkori választmánya szavazással állapítja meg. A díj átadására Diószegen kerül sor egy ünnepségen, a Talamon Alfonz emlékműsor keretében, melyet az SZMÍT Diószeg város önkormányzatával közösen szervez. A díjátadás előtt megkoszorúzzák Talamon Alfonz 2006-ban felavatott köztéri, életnagyságú bronzszobrát (Mag Gyula szobrászművész alkotása). 2017-ben a díjat az SZMÍT őszi írófesztiválján adják át. – Talamon-díjas szerzők és könyvek: Száraz Pál (2022, Holdfényben); Z. Németh István: Tejfehér köd (2021, novella); Hogya György: Daszvant árnya (2020); Bárczi Zsófia: Vidéki lyányok énekeskönyve (2019); Száz Pál: Fűje sarjad mezőknek. Phytolegendárium (2018); Veres István: Széchenyi (2017); Gazdag József: Egy futballfüggő naplójából (2016); Szalay Zoltán: Drága vendelinek (2015); Pénzes Tímea: Kavicsok (2014); Szászi Zoltán: Zimankó és a Város Szíve (2013); György Norbert: Átmeneti állapot (2012); Szalay Zoltán: A kormányzó könyvtára (2011); Hunčík Péter: Határeset (2010); N. Tóth Anikó (2009); Duba Gyula (2008); Kovács Magda (2007); Grendel Lajos (2006).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
SzerzőCsG - Csanda Gábor
Rövid URL
ID518436
Módosítás dátuma2022. november 22.

Thermal Corvinus termálfürdő

Részletek

Thermal Corvinus termálfürdő
A nagymegyeri termálfürdő bejárat (UZs)

A Nagymegyeren található Thermal Corvinus termálfürdő egy attraktív természeti környezetben, közel 100 hektáros erdőparkban fekszik. A fürdő 1974-ben nyílt meg s évente közel hatszázezer vendéget fogad (mindenekelőtt Szl.-ból, Csehországból és Lengyelországból), s ezzel Szl. egyik leglátogatottabb termálfürdője. A kilenc medencén kívül sok szolgáltatás, látványosság szolgálja a vendégek pihenését, feltöltődését (csúszdapark, röplabda-, lábtenisz- és focipálya). Az erdőpark árnyas lombjai közt húzódik meg Szl. leghosszabb mászópályája, a Tarzánia.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
SzerzőLG - Lelkes Gábor
Rövid URL
ID488478
Módosítás dátuma2015. január 24.

Thermalpark

Részletek

D-Szl. egyik legkedveltebb és leglátogatottabb üdülőközpontja a Thermalpark dunaszerdahelyi termálfürdő. A 18 hektáros területen összesen 10, ásványi anyagokkal dúsított, 24–40 °C-os gyógy- és termálvizes kül- és beltéri medence található (a gyógyvíz jó hatással van a mozgásszervi megbetegedésekre). A termálvíz 1600 méter mélyről tör fel, és hőmérséklete a felszínen eléri az 57 °C-ot. A vendégek száma évente meghaladja a 300 ezer főt, számukra a fürdési lehetőségeken kívül a szolgáltatások széles skálája áll rendelkezésre (különféle masszázsok, szaunák, sportpályák – röplabda, tenisz, asztalitenisz, strandfoci, minigolf, csúszdák). A fürdőben táborokat és egyéb, köztük zenés rendezvényeket is szerveznek.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
SzerzőLG - Lelkes Gábor
Rövid URL
ID372687
Módosítás dátuma2015. január 24.

Tokaji Borvidék

Részletek

A legnagyobb hírnévnek örvendő szlovákiai borvidék, a szőlő és borkultúrájáról világhírűvé vált Tokaj-hegyaljai borvidék Szl.-ra eső része (a Tokaj-hegyaljai borvidék döntő hányada Mo.-on terül el). A ~ területi kiterjedése vita tárgyát képezi Szl. és Mo. közt, mivel az 1908-as bortörvény alapján a Tokaj-hegyaljai borvidékhez a szlovák oldalon mindössze három község, Szőlőske, Szlovákújhely és Kistoronya tartozhatna (mintegy 172 hektárnyi szőlővel), azonban a második vh. után a csehszlovák kormány geológiai kísérletekre hivatkozva további községekkel összesen mintegy 900 hektárra bővítette a Tokaj-hegyaljai borvidék Szl.-ra eső területét. A szlovákiai borvidékeket meghatározó törvény jelenleg az alábbi községeket sorolja be a ~be: Kistoronya, Nagytoronya, Csörgő (Čerhov), Szlovákújhely, Szőlőske, Nagybári és Csarnahó. Napjainkban a termő szlovákiai tokaji szőlőterületek kiterjedése mintegy 375 ha. A szlovákiai ~ idegenforgalmi értékét nagyban növeli az a tény, hogy a borvidék magyarországi része (melynek kiterjedése közel 5246 ha) 2002-ben világörökségi rangot kapott, mint kultúrtáj, amely a szőlőtermelés és a borkultúra területén a hagyományos módszerek megőrzésével garantálja a tokaji bor egyediségét, kiváló minőségét.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
SzerzőLG - Lelkes Gábor
Rövid URL
ID380505
Módosítás dátuma2014. november 12.

Tőkési-ág Nemzeti Természetvédelmi Terület

Részletek

A Duna mente egyik legnagyobb természeti ékessége, mely a mezőgazdasággal terhelt DNy-Szl. egyik legérintetlenebb természeti oázisa jellegzetes ártéri fűz- és nyárfaerdőkkel, gazdag mocsári és vízi növényzettel, valamint állatvilággal. A rezervátum 306 hektáron terül el a Kis-Duna Tőkési-ága mentén (a természetvédelmi terület hossza közel 25 km, szélessége, beleszámítva a folyó parti növényzetet is, 25–70 m). A ~ a Kis-Duna mellékfolyója (s amelyet részben a vele párhuzamosan folyó Kis-Duna föld alatti vize táplál).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
SzerzőLG - Lelkes Gábor
Rövid URL
ID380511
Módosítás dátuma2014. november 12.

Tőketerebesi járás

Részletek

Tőketerebesi járás
A Tőketerebesi járás térképe (CsT)

Megközelítőleg a mai járás területén 1923-ban két járás jött létre: délkeleti felén, a Latorca és Bodrog folyóktól délre a Királyhelmeci, északira pedig a Gálszécsi járás. 1938–1945 közt a terület déli fele Mo.-hoz került. 1949-től 1960-ig a területen a Királyhelmeci, a Gálszécsi és a ~ok osztoztak, majd a Királyhelmeci és a Gálszécsi járások az 1960-ban végbement közigazgatási átszervezéskor megszűntek a ~ javára. Az akkori járás a mai járás területétől lényegesen különbözött: a Latorcától északra elterülő nagykaposi régió magyarlakta települései is hozzá tartoztak (ezen községek az 1996-os területi átszervezéskor a Szobráncot és térségét elvesztő Nagymihályi járáshoz kerültek). A terület 1960–1990 közt a Kelet-szlovákiai kerületbe, 1996-tól a Kassai kerületbe kapott besorolást. A járást nyugat felől az Eperjes–Tokaji-hegység, dél felől pedig részben a Zempléni-hegység és a Tisza folyó határolja, miközben legnagyobb részét a Kelet-szlovákiai-alföld tölti ki (azon belül pedig jelentős a Bodrogköz részesedése). A jan.-i középhőmérséklet –3,8 °C, a júl.-i 20,3 °C. A csapadék évi átlagos mennyisége 564 mm (a legtöbb csapadék jún.-ban – 76 mm, a legkevesebb pedig a téli hónapokban hull le – 26–39 mm). Területe 1074 km2. Népessége a 2011. évi népszámláláskor 106 072 fő volt, melyből a magyar nemzetiségű lakosok lélekszáma 28 145 fő volt. A népesség korösszetétele az országos átlagtól kedvezőbb (a 0–14 évesek részaránya 21%), amit az itt élő jelentős roma kisebbség magas természetes szaporulata magyaráz. A járáshoz 82 település tartozik, közülük négy városi jogállású – Tőketerebes (24 401), Királyhelmec (7698), Gálszécs (8236) és Tiszacsernyő (3885). A terület közlekedési fekvése kedvezőtlen. A ~ a gazdasági és szociális viszonyok terén Szl.-n belül az egyik legelmaradottabb térségnek számít, a gazdasági szerkezetváltás során nagyon kedvezőtlen munkaerő-piaci viszonyok alakultak ki (2013. júl. 31-én a munkanélküliségi ráta 23,41% volt, az átlagbérek pedig az országos mutatóktól mintegy 30%-kal voltak alacsonyabbak). A járásban kevés a jelentős gazdasági súllyal bíró vállalkozás, a határain túlra nyúló tevékenységi területtel mindenekelőtt az élelmiszeripar rendelkezik (cukor-, malom-, sütő-, tej- és konzervipar). Az agrártermékek feldolgozásán kívül még említésre méltó a gépipar és a bútoripar. A mezőgazdasági termelés természeti feltételei jók, számottevő a szőlőtermesztés (itt található a borászatáról világhírű Tokaji Borvidék). Az idegenforgalma mindenekelőtt a borturizmuson és a Latorca Tájvédelmi Körzet (ártéri erdők, morotvatavak) által nyújtott kitűnő rekreációs lehetőségeken alapul, azonban idegenforgalmi infrastruktúrájának hiányosságai miatt a terület valós látogatottsága messze elmarad a potenciális lehetőségeitől.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
SzerzőLG - Lelkes Gábor
Rövid URL
ID380517
Módosítás dátuma2014. december 16.

tudományos irodalom 1918–1945

Részletek

A kisebbségi szellemi élet leggyengébb, legszervezetlenebb területe volt, mivel a fejlődéséhez szükséges alapintézmények (egyetem, akadémiai intézet, országos magyar könyvtár, tud. folyóiratok, szakbibliográfiák) hiányoztak, s a kisebbségi kutatók általában nem részesültek állami támogatásban. Az 1931-ben létesített Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (közkeletű nevén: Masaryk Akadémia) jobb fejlődési perspektívával kecsegtetett, de politikai szempontok szerint választott vezetősége rossz gazdálkodással és tömeges tagfelvétellel néhány éven belül anyagi és erkölcsi csődbe juttatta a nagyra hivatott intézményt. Egyéb reményteljes kezdeményezések, mint pl. az 1936-ban jó szervezéssel induló Csehszlovákiai Magyar Kisebbségi Társaság, az anyagi ellátatlanság miatt nem lehettek életképesek. A nehéz körülmények között csak néhány humán jellegű tud. szak bontakozott ki, de szigorúbb minőségi és módszertani szempontból ezek produkciója is sok fogyatékosságot mutat. A zömmel amatőr kutatóknak nem volt következetes tud. módszerük, munkáik így gyakran a tudomány és a publicisztika keverékeként hatnak. A produktívabb szakágazatok és művelőik: A kisebbségtudomány: ezt az elnevezést a sajtóban, tudománytörténetben és kritikában azokra a művekre alkalmazták, amelyek a kisebbségi társadalom gazdasági, politikai, kulturális és jogi viszonyaival foglalkoztak. Zömmel szociológiai vagy szociológiát pótló munkákról van szó, de más szakárnyalatok (demográfia, statisztika, jogi irodalom stb.) is képviselve vannak bennük. Ebben a széles skálájú ágazatban volt a legerősebb a publicisztikának és az akkoriban népszerű szociográfiának a hatása, ami rontotta a létrejött művek tud. színvonalát, de forrásértékük így is megmaradt. A legjobb eredményt 3 tanulmánygyűjtemény jelenti: a 23 tanulmányt tartalmazó Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938 (Borsody István, 1938), mely a kisebbségi életnek szinte kisenciklopédiája, a 12 írásból álló Kisebbségi problémák (1937) és A szlovákiai magyarság élete 1938–1942 (1942), mely 13 írásban mutatja be a szlovák állam magyarságának helyzetét. – E gyűjtemények anyagából a Kalligram Könyv- és Lapkiadó által megjelentetett Vagyunk és leszünk c. kötet (összeállította s az utószót írta Fazekas József, 1993) ad válogatást. – A szociográfia először a szociográfiai vándorlásokat szervező sarlósokat vonzotta, de kutatásaikat ők nem dolgozták fel könyv formában. Mindössze 2-3 szociográfiai riport született (Balogh Edgár: Tíz nap Szegényországban, Prágai Magyar Hírlap, 1930 okt., 4 folytatás; uő: A galántai járás kistükre, Az Út, 1931/4.) és Jócsik Lajosnak a debreceni Sarló-gyűjteményben elhelyezett hagyatékából került elő néhány vándorlási napló. Egy másik ifjúsági mozgalmi csoport, a Magyar Munkaközösség szintén foglalkozott szociográfiával, de a megjelent 2 kiadványt nem a csoport tagjai, hanem írópatrónusaik írták (Jarnó József–Szerényi Ferdinánd: Bene község jelene és múltja, 1934). A legjelentősebb szociográfiai riportot, a kárpátaljai nyomort bemutató Az éhség legendáját 1932-ben Fábry Zoltán írta, de az akkor elkobzott mű csak két évtizeddel később, 1954-ben jelent meg a Megalkuvás nélkül c. antológiában. – A történetírás legképzettebb és legeredményesebb művelője a berlini egyetem történelmi tanszékén is tanult Sas Andor volt. Ethey Gyula a Vág- és Nyitra-völgy történetével foglalkozott, Haiczl Kálmán pedig vártörténeteket írt. Várostörténeti tanulmányokat a Pozsonnyal folyamatosan foglalkozó Sas Andor mellett többen írtak: Sziklay Ferenc Kassáról, Gömöry János Eperjesről, Szalatnai Rezső Lőcséről, Darkó István Losoncról és Jócsik Lajos Érsekújvárról. – Jócsik még 2 ilyen tanulmányt publikált (A szlovenszkói és ruszinszkói város kialakulása; A kisebbségi falutól a kisebbségi városig). A történetírásba sorolható Machnyik Andor Csallóköz c. könyve is. 3 olyan alkalmi történész akadt, akik történelmi távlatba és közép-európai kontextusba állítva tárgyalták a két vh. közti kisebbségi helyzetet (Surányi Géza–Váradi Aladár: Magyar múlt és jelen különös tekintettel a magyar kisebbség helyzetére a Csehszlovák Köztársaságban; Erdélyi Jenő: 1918–1928 – A magyarság az utódállamokban és Magyarországon); a kisebbségi sérelmeket teljesen elhanyagolták, a kritika ezért joggal marasztalta el őket. A további történészek közül még Alapy Gyula, Balogh Elemér, Hajnóczy R. József, Kemény Lajos, Kerekes György és Tichy Kálmán munkássága érdemel figyelmet. – Az egyháztörténetet kat. és ref. részről egyaránt sokan művelték: Haiczl Kálmán, Pfeiffer Miklós , Szabó Adorján Aladár, Wick BélaBalogh Edgár, Csomár Zoltán, Kúr Géza, Péter Mihály, Szőke István. Rajtuk kívül ref. részről említésre méltók: Czibor József (A deáki ref. egyházközség története, 1932), Haraszty Károly (Az ungi ref. egyházközség, 1931), Tárnok Gyula (Magyar reformátusok a csehszlovák kisebbségi sorsban, 1939). Ide sorolhatók továbbá a Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938 c. tanulmánygyűjteménynek a csehszl.-i magyar felekezeteket bemutató írásai (Noszkay Ödön: A magyar katolicizmus; Kövy Árpád: A reformátusok; Baráth László: Az evangélikusok). – A művelődéstörténetnek a kisebbségi sajtó kezdettől tág teret biztosított, amit sok amatőr kihasznált. Ismeretterjesztő színvonalú művek főleg a szlovák állam idején, a nyitrai Híd Kiadó és a pozsonyi Toldy Kör szervezésében születtek. A legszorgalmasabb szerzők (Dallos István, Mártonvölgyi László, Aith Fülöp) nyitraiak voltak. – A művészettörténet legaktívabb művelője Brogyányi Kálmán volt. Két, szlovákiai viszonylatban úttörő művet írt (Festőművészet Szlovenszkón, A fény művészete), képzőművészeti kritikáiból pedig kialakítható a szlovákiai fejlődés képe. Mellette még Nagy Barna és Wick Béla tevékenysége jelentős, s meglepően otthonos volt a képzőművészet kereteiben Szalatnai Rezső és Peéry Rezső is. Megjegyzendő, hogy ennek a szaknak a fejlődéséhez Szőnyi Endre kitűnő folyóirata, a Forum is hatékonyan hozzájárult. – Színháztörténettel színvonalasan Benczúr Vilmos és Benyovszky Károly foglalkozott; a korszak hivatásos és műkedvelő színjátszásáról is számos közlemény jelent meg (lásd Színikritika, színházi irodalom). – A néprajzkutatás és irodalom terén az első köztársaság idején olyan érdemes amatőr kutatók tevékenykedtek (Alapy Gyula, Khín Antal, Manga János, Thain János, Tichy Kálmán), akiknek oroszlánrészük volt a helyi múzeumok fejlesztésében, gyarapításában. – Könyv formában csak két kiadvány látott napvilágot (Alapy Gy.: A csallóközi halászat története; Jankó Zoltán: Csallóközi Múzeum). A szlovák állam idején Putz Éva írta a legkitűnőbb művet (A kolonyi lagzi, 1943, 1989). Az ő tanítómestere, Arany Albert László néprajzi könyvecskéjét (A szlovákiai magyarság néprajza, 1941) a Toldy Kör adta ki. – Az irodalomtudományban nem születtek kiemelkedő művek, s egyetlen elméleti jellegű könyv sem jelent meg. Sas Andor a történetírásra koncentrált, a tárgyalt korszakban csak egy jelentős irodalomtörténeti tanulmányt publikált (Riedl Szende kísérlete a cseh és magyar szellemiség között a Bach-korszak Prágájában). A csehszlovákiai magyar irodalom történeti feldolgozásával Zapf László próbálkozott először, de kézirata a második vh. idején elkallódott. Kemény G. Gábor kiadványa (még Kemény Gábor néven) 1940-ben jelent meg Budapesten (Így tűnt el egy gondolat – A felvidéki magyar irodalom története 1918–1938). Irodalomtörténeti jellegű kiadványok még Alapy Gyula, Fülöp Zsigmond, Hajnóczy R. József és Kálniczky Géza tollából jelentek meg. – A nyelvészetnek három jelentős művelője volt: Orbán János, Arany A. László és Danczi Willebald. Arany tevékenysége összmagyar viszonylatban is úttörő jellegű, s a szlovák nyelvészetben is megbecsült. – A pedagógiai irodalom művelői közül Krammer Jenő a legjelentősebb, mellette Szerényi Ferdinánd, Szalatnai Rezső és az eperjesi ev. kollégium történetét feldolgozó Gömöry János tartoznak az élvonalba. Említésre méltó még Czakó József, Lami József és Mónus Gyula. Az első köztársaságban 7 ped. lap létezett, közülük a Magyar Tanító 1921-től 1938-ig. – A filozófiai irodalom igényesebb szinten nem tudott kibontakozni. Az aktívabb publikálók közül az emigráns Szántó Hugó említhető. Kat. papok is írtak filozófiai tárgyú cikkeket, sőt könyveket (Bognár Cecil: A logika, Takách Menyhért: Mi a bölcselet?). – Az esztétikai irodalom ugyancsak szegényes volt, de népszerűsítő írások kezdettől megjelentek. A Forum folyóirat érezhetően felélénkítette a képzőművészeti kritikát. – A gyér természettudományos irodalomban szintén a népszerűsítő jelleg és a cikkforma dominált. Szántó Hugó – akinek 1918 előtt Budapesten a Galilei Kör füzetsorozatában jelent meg Az anyag szerkezete c. műve – nálunk akkor még szokatlan témákkal jelentkezett; pl. a nehézvízről értekezett, tanulmányt írt Einstein a láthatáron címmel (Tűz, 1923/1–3), s 1937-ben a pozsonyi rádió magyar adásában a televízió lényegét ismertette. Természettudományi tárgyú könyveket csak Péchi Gusztáv nagyölvedi plébános írt: A relativitás elméletének likvidálása, 1924 (németül: Innsbruck, 1923). – Ir. Vájlok Sándor: A kisebbségi magyarság kulturális helyzete (Új Élet, 1935/9); uő: A magyar kultúra perifériáján (Magyar Írás, 1936/8); uő: A magyar közművelődés helyzete a visszatért Felvidéken. In: Csatár István–Ölvedi János szerk.: A visszatért Felvidék adattára I–II (1939); Vass László: A kiművelt emberfő hiánya (Magyar Nap, 1938. febr. 20.); Narancsik Imre: A felvidéki magyar tudományosság két évtizede. In: Hangel László szerk.: Mit élt át a Felvidék? (é.n.); Liszka József: A szlovákiai magyar nemzetiség etnográfiai és folklorisztikai bibliográfiája a 19. sz. elejétől 1986 végéig (1988); uő: Magyar néprajzi kutatás Szlovákiában 1918–1938 (1990); Turczel Lajos: A csehszlovákiai magyar tudományos élet alakulása a két háború között (In: Visszatekintések…, 1995); Tóth Károly–Végh László szerk.: Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (2007).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
FejezetEgyéb
SzerzőTuL - Turczel Lajos
Rövid URL
ID380733
Módosítás dátuma2016. január 27.

tudományos irodalom 1945 után

Részletek

Az intézményes megoldás felvetésére először az 1968-as események adtak lehetőséget. A Csemadok 1968. márc. 12-i állásfoglalásában szerepel egy nemzetiségi tud. kutatóintézet terve (önállóan vagy a Szlovák Tudományos Akadémia (SZTA) részeként). 1968-ban a Szlovákiai Írószövetség Magyar Szekciójának vezetősége is felvetette az Országos Magyar Tudományos Intézet létrehozásának gondolatát, s szorgalmazta, hogy a mutációként megjelenő Természet és Társadalom c. folyóirat váljon a tud. élet fórumává. – A témát felvetette az Irodalmi Szemle kerekasztal-tanácskozása is (A magyar értelmiség helyzete és fejlődésének távlatai, 1968/3–4), melyen egyebek között elhangzott a szociológiai kutatás megindításának javaslata. Hasonló gondolat felvetése a konszolidációs években politikai provokációnak számított. A 80-as évek végén az SZTA Elnöksége létrehozta ugyan a Nemzetiségi Kutatás Bizottságát (és elnökségét), a Kassán felállított részleg (az SZTA Társadalomtudományi Intézete 35 kutatóval) azonban nem számolt magyar kutatókkal, s az 1976-tól az állami költségvetésből finanszírozott kutatások főleg elméleti-történeti jellegűek voltak. A tud. élet támogatására hozta létre 1980-ban a Madách Könyv- és Lapkiadó az Új Mindenes Gyűjtemény c. sorozatot. A tud. dolgozatok később a Regio (1990) c. budapesti kisebbségi szemlében jelennek meg. – Az Új Mindenes Gyűjtemény szerkesztőbizottsága által szervezett ankét eredményeként átfogó tervezetet fogalmazott meg (1988–1989) egy kívánatos tudományos intézmény létrehozására (Új Mindenes Gyűjtemény, 1990). A Szlovákiai Írószövetség Magyar Szekciója 1989 febr.-ban fogadta el a nemzetiségi kérdés intézményes megoldását sürgető állásfoglalását (Kultúra, átalakítás, demokratizálás, Irodalmi Szemle, 1990/1), mely egyebek között felvetette egy kutatórészleg létesítésének gondolatát a Comenus Egyetem BTK-jának magyar tanszékén. E részleget (4–1 fő) 1992 tavaszán létrehozták, a kutatómunka azonban szervezési hiányosságok miatt nem indult meg; s az állományt 1993 végén beolvasztották a tanszék állományába. – Intézményes keretek között kutatómunkát végeznek a pozsonyi BTK magyar tanszékén, a nyitrai hungarológiai tanszéken és a prágai Károly Egyetem hungarológiai műhelyében. 1989 után több tudományos műhely és intézet is alakult. A Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport (1992) történeti és nyelvészeti kutatásokkal foglalkozott, a Fórum Kisebbségkutató Intézet (1996) kőintézményként a magyarságkutatás és a nemzeti örökség megőrzésének egyik fontos bázisává vált, a Gramma Nyelvi Iroda (2001) pedig nyelvészeti kutatásokkal foglalkozik felkarolva és összefogva a jelentős nyelvészeket. – A társadalomtudományok területén az alábbi kutatók értek el jelentősebb eredményeket: a nyelvtudomány képviselői közül Sima Ferenc, Jakab István, Zeman László, Telekiné Nagy Ilona, Sándor AnnaLanstyák István és Szabómihály Gizella. Az irodalomtudomány úttörő képviselői Turczel Lajos, Csanda Sándor, Rákos Péter, őket követte Szeberényi Zoltán, Fónod Zoltán, Alabán Ferenc, Révész Bertalan , Tőzsér Árpád, Koncsol László. A hungarológia területén Rudolf Chmel, Richard Pražák, Pašiaková, Jaroslava, Juraj Furdík és Garaj Lajos működtek. Az irodalomelméletben és stilisztikában Rákos Péter, Zeman László, Zalabai Zsigmond és Zsilka Tibor, a drámaelméletben L. Erdélyi Margit alkotott figyelemre méltót. A néprajzkutatók közül Ág Tibor, Mórocz Károly, B. Kovács IstvánLiszka József és L. Juhász Ilona ért el jelentős eredményeket. – A történettudományi művek közül elsőként azokat a döbbenetes erejű dokumentumokat említjük, melyeket Fábry Zoltán, Szalatnai Rezső és Peéry Rezső tett közzé (még az események idején) a csehszlovákiai magyarság 1945 utáni helyzetéről. A kisebbségi történettudomány később periférikus helyzetbe került, a pártállami ideológia lehetetlenné tette, hogy erről az időszakról értékelő-elemző művek jelenjenek meg. A hagyományfeltárás jobbára a munkásmozgalmi múlt feltárására szűkült. Az első értékes tudományos munka Sas Andor posztumusz kötete, A koronázó város (1973) volt. Blaskovics József a turkológia területén végzett sikeres kutatásokat. – A nemzetiségi kérdést Janics Kálmán vetette fel kendőzetlenül (1979), kötete azonban idehaza 1989-ig nem jelenhetett meg. A történettudomány művelői közül a későbbiekben Gyönyör József, Püspöki Nagy Péter, Popély Gyula, Fogarassy LászlóKiss József, Popély Gyula, Popély Árpád és Simon Attila publikálta eredményeit. A szociológiai kutatásokat Kardos István kezdeményezte 1968-ban, az ő tevékenységét azonban a politikai hatalom megakadályozta. Végh László szociológiai vizsgálatai a kultúra és a műveltség, Bauer Editéi az életmód kérdéseire összpontosultak, Gyurgyík László demográfiai, Lampl Zsuzsanna pedig identitás- és életmódvizsgálatokkal foglalkozott újszerű megközelítésekkel. Filozófiatörténettel Mészáros András, jogfilozófiával Öllös László, régészeti problémákkal Balassa GézaTrugly Sándor és B. Kovács István pedagógiai kérdésekkel Perhács János, Tankó László, Mózsi Ferenc és Kulacs Dezső, művészettörténettel Kubička Kucsera Klára, Farkas Veronika és Haltenberger Szabó Kinga, színháztörténettel Kováts Miklós és Tóth László foglalkozott, ill. foglalkozik. Közgazdasági kutatásokat Mihály Géza végzett. A teológia és az egyháztörténet területén Csémy Lajos László, Szabó Antal, Kúr Géza és Molnár János alkotott figyelemre méltót. A zenetudomány művelői közül Duka Zólyomi Emese és Vajda Géza tevékenysége ismert. A műépítészek és építészek közül Jankovich Imre, Kissling Barna és Gály Roman munkásságát említjük. – A természettudományok területéről sem bibliográfia, sem számottevő felmérés nem készült (még a publicisztika szintjén sem). A matematika művelőjeként ismertük Znám István-t, akinek több mint 50 dolgozata (szám- és gráfelmélet) jelent meg nemzetközi folyóiratokban. Takács Szilveszter és László Béla munkássága ugyancsak a matematikához kötődik. Az asztrofizikában Mészáros Attila, a magfizikában Tölgyessy György és Duka Zólyomi Árpád, a biofizikában Both Bálint, a kibernetikában Hulkó Gábor ért el kiváló eredményeket. Bauer Győző a gyógyszerkutatásban tűnt ki, ő az egyetlen magyar, aki levelező tagja az SZTA-nak. Az orvostudományokat Kovács László, Bauer FerencKiss László, Pálházy Béla és Žernovický Ferenc, a biológiát ifj. Rácz Olivér orvos, a pszichológiát Csémy László és Szabó Iván műveli. Kevesen tudják, hogy az élelmiszerkutatóként ismert Andrej Bučko is magyar származásúnak mondja magát. Szőcs Ferenc a kémiai, Hosszúréty Zoltán a műszaki, Csuka Gyula agrárgenetikus a mezőgazdasági tudományok doktora. Pomichal Richárd a környezetvédelem kérdéseit kutatja. Tudományos kutatásairól ismert még Tirinda Péter, Agócs Zoltán és Vincze Károly Kálmán is. – A társadalomtudományi eredmények fóruma évtizedeken keresztül a Madách Könyv- és Lapkiadóra korlátozódott részben az Irodalmi Szemlén, részben pedig az Új Mindenes Gyűjteményen keresztül. 1989 után sokat változott a helyzet, 1999-ben negyedéves periodicitással megjelent a Fórum Társadalomtudományi Szemle, majd az Eruditio – Educatio c. folyóirat. A könyvkiadás területén pedig szinte az összes fontosabb könyvkiadó vagy kiadással is foglalkozó intézmény megjelentetett tudományos munkákat, így a Fórum Kisebbségkutató Intézet, a Kalligram Könyv- és Lapkiadó, a Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó, a Méry Ratio, Nap Kiadó, Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó, Plectrum Kiadó, VámbéryTud ományos Társaság, és hasonlóan fontos a regionális kiadók, önkormányzatok hasonló publikációs tevékenysége. A természettudományok területén a kutatók elsősorban szlovák vagy nemzetközi szaklapokban jelentetik meg az eredményeiket. A tudományos publikációk tekintetében fontosak a magyarországi lehetőségek is. – Ir. Koncsol László: Szellemi és kritikai életünk kérdései (Irodalmi Szemle, 1968/8); Tervezet a csehszlovákiai magyar tudományos élet intézményi rendszerének kialakítására (Új Mindenes Gyűjtemény 9., 1990); Für Lajos: Kisebbség és tudomány (1989); Egyed Albert–Tarnóczy Mariann: Tervek és tények. A szlovákiai magyar kisebbségi tudományosság kérdései (MTA kutatásértékelés) (1989); Simon Attila szerk.: A határon túli magyar tudományos könyvkiadás (2005).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
FejezetEgyéb
SzerzőFZ - Fónod Zoltán, TK - Tóth Károly
Rövid URL
ID380736
Módosítás dátuma2015. május 13.

Turczel Lajos-díj

Részletek

A Turczel Lajos-díjat a Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) hozta létre 2008-ban, egy évvel Turczel Lajos halála után, kiemelkedő tudományos és ismeretterjesztő munkásságért. A díj odaítéléséről az SZMÍT Tudományos és Ismeretterjesztő Irodalom Szekciója vezetőségének javaslatára a mindenkori választmány dönt. Átadására Ipolyszalkán, Turczel Lajos szülőfalujában kerül sor egy konferencia keretében. A díjátadást és a konferenciát megelőzően megkoszorúzzák Turczel Lajos sírját. 2016-ban a díjat Pozsonyban adták át a Forbáth-díjjal együtt. – A díj Turczel Lajost ábrázoló emlékplakettből, díszoklevélből és pénzjutalomból áll. A pénzjutalmat Ipolyszalka önkormányzata adja. – Turczel-díjas szerzők: Lampl Zsuzsanna (2022); Tóth László (2021); L. Juhász Ilona (2020); Simon Attila (2019); Liszka József (2018), Mészáros András (2017), H. Nagy Péter (2016), Kiss László (2015), Chrenka Edit (2014), Zeman László (2013), Szeberényi Zoltán (2012), Kubička Kucsera Klára (2011), Koncsol László (2010), Vadkerty Katalin (2009).

 

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
SzerzőCsG - Csanda Gábor
Rövid URL
ID518434
Módosítás dátuma2022. november 21.

Vadas

Részletek

A párkányi Vadas termálfürdőt több mint félmillió látogató keresi fel évente, elsősorban a nyári idényben. 39,7 °C-os termálvize 130 m mélységből tör fel. A nyolc medencével rendelkező termálfürdő a közel 25 ha területével az ország egyik legnagyobb fürdőkomplexuma. A fürdő egyedülálló különlegessége a tengeröböl alakú, óriási hullámmedence – a 3800 m2-en elterülő „Lagúna”. A termálfürdő a napi 12 500 fős befogadóképességével és magas színvonalú szolgáltatásaival ideális lehetőségeket nyújt a víz és a nap szerelmeseinek.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
SzerzőLG - Lelkes Gábor
Rövid URL
ID378243
Módosítás dátuma2015. január 24.

vágkirályfai-víztározó

Részletek

A Vág folyó egyik legnagyobb víztározója (12 km hosszú és 2 km széles), amely a Vágsellye melletti Vágkirályfa község szomszédságában épült fel. A víztározó a nyári hónapok során közkedvelt célpont a vízi sportok kedvelői körében.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
SzerzőLG - Lelkes Gábor
Rövid URL
ID380937
Módosítás dátuma2014. november 12.

Vágsellyei járás

Részletek

Vágsellyei járás
A Vágsellyei járás térképe (CsT)

A járás elődjének tekinthető, 1923-ban megalakult ~ a mai járás területével hasonló nagyságú volt, csupán É-i határa tért el a mostanitól. 1938 és 1945 között Vágsellye és a tőle D-re eső területek Mo.-hoz tartoztak. 1949 és 1960 között a járás mai területével szinte teljesen megegyező területe volt a járásnak, csupán az északi Köpösd (Hájske) község tartozott Szeredhez. 1960-ban a ~ megszűnt, Mocsonok és Királyi községek kivételével az összes települést a Galántai járáshoz csatolták (az említetteket pedig a Nyitrai járáshoz). A terület 1960 és 1990 között a Nyugat-szlovákiai kerületbe volt besorolva. A ~ az 1996-os területi átszervezést követően jött létre ismét, és a Nyitrai kerületbe sorolták. A járás a Kisalföld középső részén terül el, a Dunamenti-dombvidék határán (ÉK-i részére nyúlik be a dombság). A jan.-i középhőmérséklete –2,2 °C, a júl.-i 20,6 °C. A csapadék évi átlagos mennyisége 568 mm (a legtöbb csapadék júl.-ban – 64 mm, a legkevesebb jan.-ban hull le – 35–40 mm). Területe 355,9 km2. Népessége a 2011. évi népszámláláskor 53 286 fő volt, melyből a magyar nemzetiségű lakosok száma 16 717 fő volt. A népesség korösszetétele kedvezőtlenebb az országos átlagnál, de a szlovák–magyar határmentén található járások közt viszonylag kedvező értékkel rendelkezik. Népességét az életkor alapján kettősség jellemzi: a 80-as években tetőző betelepülés miatt rendkívül kedvező demográfiai képet mutat Vágsellye a vidéki községekkel ellentétben. A települések száma 13, melyek közt egy város található: Vágsellye (23 554). A ~ közlekedési fekvése kedvező. A gazdasági élet és az ipari termelés a járási székhelyre összpontosul, ezért ott a munkanélküliségi és bérezési mutatók magasan kedvezőbbek a vidéki települések azonos mutatóitól. A munkanélküliségi ráta az országostól 2,11%-kal alacsonyabb (2013. júl. 31-én 11,88%), míg a bérek az országos átlagtól mintegy 15%-kal alacsonyabbak. A ~ gazdaságában a legmeghatározóbb elem a földgáz-feldolgozással foglalkozó Duslo vegyipari vállalat (több mint 2000 dolgozót foglalkoztat), melynek termelési profiljához a különféle szilárd és cseppfolyós műtrágyák, gumiipari, ill. vulkanizációs alapanyagok és termékek gyártása tartozik (a termékek több mint 80%-a kivitelre kerül). A női munkaerő foglalkoztatásából a legnagyobb mértékben a textilipar veszi ki részét. A mezőgazdasági termelés természeti feltételei is jók, mezőgazdasági művelés alatt a járás területének 83,5%-a áll, a szántók aránya 78,46%, ami országos összehasonlításban az egyik legmagasabb érték. Az idegenforgalmi vonzerőben meghatározó szereppel bír a Vág folyó, a vágkirályfai vízerőmű részét képző vágkirályfai-víztározó, valamint a Deákiban található termálfürdő (a 67 °C-os ásványi anyagokban gazdag termálvíz a reuma és egyéb mozgássérülési betegségek kezelésére alkalmas).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
SzerzőLG - Lelkes Gábor
Rövid URL
ID380949
Módosítás dátuma2014. december 30.

Vinceerdői termálfürdő

Részletek

A Diószeg mellett található termálfürdő közel 16 ha kiterjedésű, a termálvízforrásból feltörő víz hőmérséklete 62 °C. A termálfürdőhöz tartozik egy 40 000 m2 kiterjedésű tó is, amely kitűnő horgászati és csónakázási lehetőséget kínál.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
SzerzőLG - Lelkes Gábor
Rövid URL
ID381360
Módosítás dátuma2014. november 12.

1 2 3 4
115 találat