Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1944. április 9.

Az Őslakó írta: „Munkácsra csak külön engedéllyel lehet utazni a legújabb belügyminiszteri rendelet szerint. Aki Munkácsra akar utazni, indokolt esetben illetékes elöljáróságoknál vagy a rendőrkapitányságnál terjesztheti elő kérelmét”. – Uo.: „Kormányrendelet alapján sárga csillagos zsidók nem hagyhatják el lakhelyüket s nem utazhatnak”. – Uo.: „Ungvár polgármesterének rendeletére a zsidókézen levő ipari és kereskedelmi nyílt árusítási üzleteket e hét elején hatósági közegek lezárták és lepecsételték. […] Munkácson még nem hoztak hasonló rendszabályokat.” – Uo.: Mit nem szabad a zsidóknak? Keresztény háztartási alkalmazottat tartani, sárga csillag nélkül mutatkozni, 11 óra előtt a piacon vásárolni, rémhírt terjeszteni. Mit nem szabad a többi polgárnak? Könnyelműen venni a légoltalmi rendelkezéseket, „ellenséges országok” rádióállomásait hallgatni, „valótlan híreket” meghallgatni és továbbadni.

Hibát talált?

Üzenőfal