Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1944. április 27.

A Kárpáti Magyar Hírlap írta az ungvári zsidók kitelepítéséről: „A mai napon a rendszeres munkálat véget ért.” A város polgármestere és rendőrkapitánysága falragaszokon szólította fel a bujkáló zsidókat a jelentkezésre. A zsidó táborok látogatása tilos. – Az ungvári és munkácsi zsidótáborokat felkereste Endre László belügyi államtitkár. Megay László ungvári polgármester kérte a zsidók „gyors eltávolítását”. Az államtitkár Beregszászban is járt. – Uo.: „Polgármesteri rendelkezés alapján az összes ungvári könyvtárak a zsidó és angolszász írók (vagy ilyen szellemű) könyveit a városi könyvtárba záros határidőn belül beszolgáltatni kötelesek. Vonatkozik ez a rendelkezés a könyvkereskedésekre, dohány- és újságárus boltokra is.” – Uo.: „Északkelet-felföldünk több falujából jött értesítés, hogy a határvidéki rendőrkapitányság zsidók megszöktetési kísérlete, zsidók bújtatása vagy államtulajdont képező zsidó vagyonok rejtegetése miatt többeket internáltatott.”

Hibát talált?

Üzenőfal