Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1942. július

A földművelésügyi minisztérium rendelkezése a tiszántúli gazdasági kerülethez osztotta be Bereg, Szabolcs és Ugocsa vármegyéket (székhely: Debrecen), a kárpátaljai gazdasági kerülethez Ung vármegyét és a kormányzóság területét (Ungvár). – Az Ungváron elhelyezett erdélyi menekülteket miniszteri rendeletre a somlószőlősi táborba vitték. – Az illetékes minisztérium elfogadta a dobronyiak kérelmét, miszerint továbbra is Ung vármegyéhez kívánnak tartozni. – Ignácz Rózsa író, műfordító Rahó és Kőrösmező népszokásait tanulmányozta.

Hibát talált?

Üzenőfal