Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1939. március 31.

A magyar–szlovák kormánytárgyalások utolsó napja a végleges határok megállapításáról. Még 40 községet és körülbelül 45 ezer lakost csatoltak Kárpátaljához, így annak területe 11 500 km2, lakossága megközelítőleg 600 000 fő. Április 1-jén a Kárpáti Magyar Hírlap így írt erről: megszakadtak a magyar–szlovák tárgyalások, ezért „Kelet-Szlovenszkón honvédeink újabb térfoglalásokat eszközöltek s miután a Ruszinföld és Szlovenszkó határai nincsenek megállapítva, szükségessé váltak bizonyos csapatmozdulatok, melyek a lehetetlen határok újabb kiigazítását célozzák”. – A Kárpáti Magyar Hírlap írta: Rómából értesítés érkezett Ungvárra, hogy „a pápa ismét egyesítette a régi munkácsi egyházmegyét és az Ungváron székelő munkácsi püspök jurisdictióját a bécsi döntés előtt érvényben volt helyzetnek megfelelően, kiterjesztette egész Kárpátaljára”. – Csehszlovákia március 15-i megszállására válaszul Nagy-Britannia garantálta Lengyelország határait.

Hibát talált?

Üzenőfal