Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1924. április 9.

Korláth Endre kárpátaljai képviselő első parlamenti beszédében tiltakozott az ellen, hogy „a kormány a békeszerződésben vállalt kötelezettségeivel és az alkotmánytörvénnyel ellentétben nem a szojm egybehívását tekintette elsőrendű feladatának”. Követelte „a podkarpatszka ruszi kormányzat” azonnali lecserélését. Hozzátette: „A választásokból azt a tanulságot kell levonni, hogy a kormányzatot és a közigazgatást át kell adni az őslakosoknak.” A saint-germaini szerződésben biztosított jogok megadásáért emelt szót Gagatko Andrij is. Kurtyák Iván az adóterhek leszállítása, az elbocsátott tisztviselők újbóli alkalmazása mellett foglalt állást, követelte a ruszin–szlovák határkérdés rendezését „az amerikai ruszinok kívánságai értelmében”.

Hibát talált?

Üzenőfal