Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1922. augusztus 13.

Homicsko Vladimir, a Pravoszláv Komité világi elnöke nyilatkozott a Ruszinszkói Magyar Hírlapnak: a pravoszláv mozgalom célja Ruszinszkóban „a nemzeti és népegyház itteni megteremtése”. A mozgalom élén áll „a Komité, mely három egyházi és négy világi tagból áll”. „Egyházunknak ideiglenesen megválasztott püspöke Doszifej szerb püspök, aki egyelőre lelkiekben intézkedik.” Jelenleg Máramarosban van 80 hitközség és néhány Szlovenszkó területén (Zemplén, Sáros, Szepes megyékben). A papnövendékek Szerbiában és az Egyesült Államokban tanulnak.

Hibát talált?

Üzenőfal