1919. április 16-án
a román hadsereg (a párizsi békekonferencián 1919. február 26-án megállapított, a nagyhatalmak által 1919. március 17-én jóváhagyott demarkációs vonal teljes hosszában), 1919. április 23-án a csehszlovák hadsereg megkezdte a régió elfoglalását. Román megszállás alá jutott a területnek körülbelül 65 százaléka a MáramarosszigetTécsőHusztBeregszászCsap vonalon. Husztra 1919. április 19-én, Királyházára és Nagyszőlősre 1919. április 2021-én, Beregszászba (Tiszaújlak felől) 1919. április 27-én, Munkácsra 1919. április 28-án vonultak be. A román időszak beregszászi sajtóorgánuma az Új Élet című lap volt Papp László szerkesztésében. 1919. július 23-án Beregszászban a román katonaságot felváltotta a csehszlovák. A csehszlovák hadsereg vette birtokába az Ungvári, a Nagybereznai, a Perecsenyi járást, a Munkácsi járás egy részét, egyetlen várost, Ungvárt, 1919. május 3-án foglalták el Csapot (a régiónak mintegy 35 százaléka). 1919. július 25-én a Vörös Hadsereg bombázta Csapot, mire a csehszlovák hadsereg megszállta a 1919. július 1-jei pozsonyi fegyverszüneti szerződésben kijelölt felvidéki semleges zónát. (1919. június 7-én G. B. Clemenceau, Franciaország miniszterelnöke, a párizsi békekonferencia elnöke jegyzékben követelte a budapesti Forradalmi Kormányzótanácstól a csehszlovák hadsereg elleni hadműveletek azonnali beszüntetését, a demarkációs vonalra történő visszavonulást. 1919. június 13-án az újabb Clemenceau-jegyzék kijelölte Magyarország új határait, amelyek északon és keleten megegyeznek a későbbi trianoni határokkal. Az ígéret szerint ha a magyar katonaság visszavonul e vonal mögé, a román csapatokat kivonják a Tiszántúlról. Ez nem történik meg.)
Hibát talált?
Üzenőfal