képzőművészeti élet

A két vh. közötti Szl.-ban egy nagyon erős generáció képviselői éltek és alkottak; jelentős részük Budapesten és külföldi akadémiákon szerezte képesítését. Több társaságot és egyesületet létesítettek. Pozsonyban folytatta munkáját az 1884-ben alakult Kunstverein, majd ennek keretein belül 1931-től a Szlovenszkói Úttörő Művészek Szövetsége (SZUM). Flaché Gyula festőművész kezdeményezésére 1921-ben Besztercebányán megalakult a kisebbségi Szlovenszkói Képzőművészek Egyesülete. Komáromban 1923-ban alakult meg a Jókai Egyesület Színművészeti Osztálya, fő szervezője Harmos Károly volt. Az 1931-ben megalakult Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság művészeti osztályának munkájában a következő képzőművészek vettek részt: Angyal Géza, Brogyányi Kálmán, Erdélyi Béla, dr. Fleischmann Arthur, Gwerk Ödön, Halász-Hradil Elemér, Harmos Károly, Hermélyi Viktor, Jánoska Tivadar, Kőszeghy Elemér, Nagy Márton, Prohászka Tallós István, Reichental Ferenc, Schubert Gyula, Szőnyi Endre, Stern Ármin, Szalatnai Artúr, Tichy Kálmán, Weinwurm Frigyes. Az osztály rendkívül aktív vezetője Brogyányi Kálmán volt. A Társaság mellett képtár alakult. 1934-ben két képzőművészeti díjat (Murmann József, Weiner (Král) Imre) és két ösztöndíjat (Staudt Mihály, Nemes Endre) ítéltek oda. Az 1935-ben Pozsonyban rendezett kiállítás két díját Prohászka István és Lőrincz Gyula kapta meg. Kassán egyrészt a Kazinczy Társaság 1923-ban alakult művészeti osztálya, másrészt Krón Jenő szabadiskolája körül csoportosultak a kelet-szlovákiai művészek. A kassai művészeti élet számára erős impulzust jelentett a Tanácsköztársaság bukása után ideiglenesen ide települt magyar avantgárd művészek (Kernstock Károly, Perlrott-Csaba Vilmos, Berényi Róbert, Bortnyik Sándor, Krón Jenő és mások) jelenléte. A város saját erős művészegyéniségei közé tartozott Jaszusch Antal, Bauer Szilárd, Koloman Sokol, Feld Lajos, Jakoby Gyula és mások. – A Sarló mozgalommal együttműködő képzőművészek 30-as évekbeli aktivitása szorosan összefüggött a publicisztikai és más médiumokkal (plakátművészet, tipográfia, montázs). Az 1931-ben a Sarló kongresszusán a politikai rajzot, a színkonstrukciót, a szociofotót, a montázst és a kollektív tipográfiát jelölték meg munkacsoportjaik programjaként; hangadóik Lőrincz Gyula, Prohászka István, Brogyányi Kálmán, Csáder László és Nemesszeghy Jenő voltak. Részt vettek Az Út folyóirat munkájában is. – Szőnyi Endre építész egyik legjelentősebb tette a Forum c. építészeti és képzőművészeti havilap megindítása volt. A képzőművészeti élet eseményeiről más magyar médiumokban (Prágai Magyar Hírlap, A Nap, Magyar Nap, Az Út, a rádió magyar adása stb.) is jelentek meg írások, értesítések, polémiák. A képzőművészeti témájú könyvek kiadása viszont rendkívül szerény volt. Brogyányi Kálmán, Kőszeghy Elemér, Weyde-Leweke Gizella kötetei sem minden esetben magyarul, hanem, a nagyobb publicitás és eladhatóság kedvéért, németül jelentek meg. Jelentősebb kiállítási katalógusok sem léteztek, a legjobb esetben a művek jegyzéke volt kinyomtatva. – Az első Szlovák Köztársaság idején Pozsony volt az egyetlen művészeti központ, s a Kunstverein művészegylet a művészek egyetlen szervezete. A pozsonyi Madách Könyvesházban létrejött a Madách Képszalon. A Toldy Kör kiadásában jeles művészek reprodukcióival jelent meg a Szlovákiai Magyarok Képes Naptára. A Zobor vidéki Menyhén nyári művésztelepet hoztak létre. – 1945 máj.-ában az új állam megszüntette a Kunstverein egyesületet, s a kisebbségi képzőművészek önálló szervezettsége egészen 1989 nov.-éig tilos volt. A Csemadok csak az amatőr képzőművészeti csoportosulásokkal foglalkozott. A szlovákiai magyar képzőművészek főleg az állami, „hivatalos” képzőművészeti életben tudtak érvényesülni. Így lett Érdemes Barta Gyula, Löffler Béla, Jakoby Gyula,Szabó Gyula, Nemzeti Művész Lőrincz Gyula. Az első önálló mozgás a 60-as években kezdődött, a pozsonyi és prágai főiskolákon végzett első fiatalok indulásakor. A fiatal művészek 1961-es vándorkiállításán, Ekecsen és Gombaszögön mutatkozott be Nagy János, Nagy József, Eckerdt Sándor, Bacskai Béla és Kubička Kucsera Klára. A dél-szlovákiai múzeumok közül a Duna Menti Múzeumban Szuchy Emil és Farkas Veronika, a losonci Nógrádi Galériában Haltenberger Szabó Kinga rendeznek kiállításokat kétnyelvű katalógusokkal. – A Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága 1989. dec. 19-én Pozsonyban tartotta alakuló közgyűlését. Jelenlegi székhelye Dunaszerdahely. – Ir. Katalóg výstavy Jednoty výtvarných umelcov Slovenska (1922); Brogyányi Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón (1931); Fünfzig Jahre Pressburger Kunstverein 1884–1934 (1934); Fülöp Zsigmond: A Jókai Egyesület huszonöt éve (1937); Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (1973); Turczel Lajos: Tanulmányok és emlékezések (1987); Albertini Béla: A Sarló szociofotós vonulata (1993); Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága Második Tagsági Kiállítása, katalógus (1995); Hushegyi Gábor: Kortárs és jelenkori magyar képzőművészek. In: Csanda Gábor–Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III., Kultúra 1989–2006 (2006).