Pozsony [Bratislava] /település/

hivatalos megnevezés: Bratislava, magyar megnevezés: Pozsony (település), kód: [582000], járás: Pozsony város [101-105], kerület: Pozsonyi kerület [1]

Város és kerületi székhely, Szlovákia fővárosa a Duna két partján fekszik, a Kis-Kárpátok D-i előterében, a szlovák–osztrák–magyar hármashatár közelében. L: [1921] – 93 189, ebből 25 837 (27,7%) német, 25 282 (27,1%) szlovák, 20 731 (22,2%) magyar, 11 756 (12,6%) cseh, 3758 (4,0%) zsidó; [2011] – 411 228, ebből 373 571 (90,8%) szlovák, 14 119 (3,4%) magyar, 6228 (1,5%) cseh és morva, 1201 (0,3%) ruszin és ukrán, 963 (0,2%) német, 649 (0,2%) horvát, 370 (0,1%) roma, 197 (0,1%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 371 450 (90,3%) szlovák, 15 307 (3,7%) magyar, 6523 (1,6%) cseh, 1234 (0,3%) ruszin és ukrán, 1160 (0,3%) német, 742 (0,2%) horvát, 187 (0,1%) roma, 72 (0,02%) jiddis. V: [2011] – 214 341 r. k., 21 744 ev., 3736 gör. kat., 1863 gör. kel., 1828 ref., 1413 jehovista, 1046 metodista, 753 testvéregyházbeli, 597 izr., 572 baptista. – Egykor Brezalauspurcnak nevezett vára (innen ered a város német Pressburg és történelmi szlovák Prešporok megnevezése) a 9. sz. végén Braszláv pannóniai szláv fejedelem birtoka, majd a magyar államalapítást követően, már ~ néven, vármegyeszékhely volt. Az 1291-ben városi címet, majd 1405-ben szabad királyi városi rangot kapott. ~ba a 13. sz. elején német, főleg bajor telepesek érkeztek, ami a 20. sz.-ig meghatározta etnikai arculatát. Hunyadi Mátyás 1467-ben itt alapította meg Mo. harmadik egyetemét, az Academia Istropolitanát. A török hódoltság idején, 1536-tól Mo. fővárosa és legfontosabb állami intézményeinek székhelye lett. 1848-ig itt tartották a magyar országgyűléseket, 1563–1830 között a pozsonyi Szt. Márton-dómban koronázták a magyar királyokat, s 1552–1784 között a várban őrizték a Szent Koronát. 1782-ben 33 ezer lakosával Mo. legnépesebb városa volt, politikai jelentősége azonban azt követően, hogy 1783-ban ismét Buda lett a központi hivatalok székhelye, csökkenni kezdett. A várost Béccsel (1848) és Pesttel (1850) összekötő vasút megépítésének eredményeként a 19–20. sz. fordulójára Mo. második legnagyobb ipari központja lett, s az iparosodással együtt járó magyar és szlovák beköltözés hatására elveszítette korábbi egyöntetű német jellegét. A Csehszl. megalakulása után Szl. fővárosává kinevezett város nemzetiségi összetétele a szlovákok és csehek tömeges beköltözése következtében tovább változott: amíg a szlovákok aránya 1910 és 1930 között 14,9%-ról 26,5%-ra, a cseheké pedig 1,6%-ról 20,3%-ra nőtt, addig a németeké 41,9%-ról 26,5%-ra, a magyaroké 40,5%-ról 15,2%-ra csökkent. A második vh. alatti és utáni évek végül teljes egészében átalakították a város etnikai jellegét: cseh lakosait a szlovák hatóságok már 1939-ben kiutasították, az összlakosság 12%-át kitevő zsidó népességét koncentrációs táborokba deportálták, 1945 után pedig csaknem teljes német lakosságát, valamint magyar lakosságának nagy részét kitelepítették Németországba, ill. Mo.-ra. – Az 1876-ban törvényhatósági jogú várossá lett ~ 1922-ig Pozsony vármegye, 1923–28 és 1940–45 között a Pozsonyi zsupa, 1949–60 között a Pozsonyi kerület, 1960–90 között a Nyugat-szlovákiai kerület székhelye volt; 1996 óta ismét kerületi székhely. – Szl. fővárosaként az ország legfontosabb politikai, közigazgatási, kulturális, oktatási és tudományos intézményeinek székhelye, 2008 óta egyúttal r. k. érseki és gör. kat. püspöki székhely. Itt található a köztársasági elnöki palota, a parlament, a kormányhivatal, az egyes minisztériumok és a legfelsőbb bíróság. Az 1912-ben alapított, a csehszlovák hatóságok által azonban felszámolt magyar Erzsébet Tudományegyetem helyett 1919-ben jött létre a szlovák Comenius (Komenský) Egyetem. A Szlovák Műszaki Egyetemet 1937-ben (1991-ig főiskola), a Közgazdaság-tudományi Egyetemet 1940-ben (1992-ig főiskola), a Szín- és Zeneművészeti Főiskolát, valamint a Képzőművészeti Főiskolát 1949-ben, a Szlovák Tudományos Akadémiát 1953-ban hozták létre. Kulturális intézményei közül a Szlovák Nemzeti Színházat 1920-ban, a Hviezdoslav Színházat 1955-ben, a Bábszínházat 1957-ben, a Szlovák Filharmón-ban, a Városi Múzeumot 1868- ban, a Szlovák Nemzeti Múzeumot 1940-ben, a Szlovák Nemzeti Galériát 1951-ben, a Pozsonyi Galériát 1959-ben alapították. – Közúti és vasúti csomópont, dunai hajókikötővel, nemzetközi repülőtérrel; vasúti, közúti és folyami határátkelő Ausztria és Mo. felé. A szlovák gazdasági élet központja, iparát a vegy- és gépipari nagyüzemek uralják. Legjelentősebb vegyipari létesítményei a Slovnaft kőolaj-finomító, az Istrochem műanyag- és műtrágyagyár, valamint a Gumon gumigyár, a gépipart többek között a Volkswagen autógyára képviseli. A vegy- és gépipar mellett jelentékeny elektrotechnikai, építőanyag-, élelmiszer-, textil-, üveg-, fafeldolgozó és nyomdaiparral rendelkezik. – Vára és történelmi belvárosa védett műemlékegyüttes. A vár egy Árpád-kori kővár helyén a 15. sz.-ban épült, 1635-ben négy saroktoronnyal erősítették meg, majd 1761–68 között barokk palotává alakították át; az 1811-ben leégett várkastélyt 1953–68 között építették újjá. A Mihály-kapu a 14. sz. elején épült, a 14–15. sz.-ban emelt gótikus stílusú Szt. Márton székesegyházat 1854–77 között restaurálták. A ferencesek temploma és kolostora a 13. sz. végén, a klarisszák temploma és kolostora ugyancsak a 13. sz. végén, a Szt. Katalin-kápolna 1311-ben épült egyaránt gótikus stílusban. Az eredetileg gótikus 14–15. sz.-i Óvárosházát előbb reneszánsz és barokk, majd 1912-ben neoreneszánsz és neogótikus stílusban építették át. A Roland-kút 1572-ben, a jezsuiták temploma 1636–38-ban, az Orsolya-apácák késő reneszánsz temploma és kolostora 1659–79 között, a korai barokk gör. kel. (Szt. Miklós-) templom 1661-ben épült. Az érseki palotát a 17. sz.-ban késő reneszánsz stílusban emelték, majd 1761–65 között barokkosították. A kapucinusok temploma és kolostora 1708–17 között, a trinitáriusok barokk temploma 1717– 25-ben, az irgalmasok barokk temploma és kolostora 1723–28-ban, a Notre Dame-kolostor és kistemplom 1750–54 között, a barokk Szentháromság-templom 1738-ban, az egykori Vármegyeháza a 18. sz. első felében, a barokk Szt. Erzsébet-templom 1739–45 között, a barokk Grassalkovich-palota (jelenleg a köztársasági elnök székhelye) 1760 körül épült. Az egykori Királyi Kamara barokk-klasszicista épületét, amelyben a 19. sz. első felében a magyar országgyűlés ülésezett, 1753–56 között emelték. ev. (ún. német) nagytemploma 1774–76-ban, ev. (ún. magyar és szlovák) kistemploma 1778-ban, a Prímás-palota 1778–81 között egyaránt klasszicista, r. k. (Szt. László) ispotálytemploma 1830-ban empire, gör. kat. temploma 1859-ben neogótikus, ún. virágvölgyi r. k. temploma 1885–88-ban neoromán, a Szt. Erzsébet- (ún. Kék) templom 1909–13 között szecessziós, ref. temploma 1913-ban neoromán stílusban épült. Egyetlen megmaradt zsinagógáját 1924-ben, ún. új ev. templomát 1929–31 között, r. k. (Bosco Szt. János-) templomát 1937–39-ben, r. k. kálváriatemplomát 1943–48 között emelték. Az országgyűlésekre a városba érkező főúri családok által építtetett barokk paloták közül legjelentősebbek a Jeszenák- (1730), az Esterházy- (1743), a Pálffy- (1747), a Balassa- (1754–62), a Mirbach- (1768–70), a Csáky- (1775) és a Wittmann-Pauli-palota (1776). A Szlovák Nemzeti Színház eklektikus stílusú, s 1919-ig a Városi Színháznak helyet adó épülete 1886-ban épült. Mária Teréziának az egykori koronázódomb helyén 1896-ban emelt lovas szobrát (Fadrusz János alkotását) a csehszlovák hatóságok 1921-ben lerombolták. Ugyancsak 1921-ben távolították el a város központjából Petőfi Sándor 1911-ben emelt márványszobrát (Radnai Béla alkotását), amelyet 1956-ban előbb a pozsonyligetfalui parkban, majd 2003- ban a ~i Medikus-kertben állítottak fel újra. – ~ fővárosként nemcsak a szlovák, hanem a kisebbségi magyar politikai, társadalmi és kulturális élet központja, s a szlovákiai magyarság számos intézményének székhelye. 1919-ben itt alakult meg az Országos Keresztényszocialista Párt, 1990-ben a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés Politikai Mozgalom. 1930-tól ~ban volt a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség, 1931-től a Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga székhelye, s 1945-ös felszámolásáig itt működött az 1874-ben alapított Toldy Kör, az 1931-ben megalakult Bartók Béla Dalegyesület, valamint a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság(Masaryk Akadémia) is. A második vh. után ~ban alakult meg a Csemadok (1949), a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó (1953–55), az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes (1957), a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes (1969), valamint a Madách Könyv- és Lapkiadó (1969), az 1989-es rendszerváltást követően pedig a Kalligram Könyv- és Lapkiadó, az AB-ART Könyvkiadó, a székhelyét később Dunaszerdahelyre áttevő Nap Kiadó, a Csehszlovákiai Magyar Írók Társasága, a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság és a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága. A Szlovák Nemzeti Múzeum önálló részlegeként 2002-ben ~ban hozták létre a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumát. Legjelentősebb magyar nyelvű lapjai a két vh. között A Reggel (1921–33), A Nap (1927–32), a Magyar Újság (1933–38), a Híradó (1919–37), az Új Hírek (1937–41) és az Esti Újság (1935–41) c. napilapok, a Munkásújság (1919–26), a Csehszlovákiai Népszava (1929–38), a Népakarat (1919–25), a Magyar Néplap (1927–36) és a Népújság (1923– 27) c. hetilapok, a Színház (1930–36), a Szlovenszkói Magyar Tanügy (1925– 33), a Sport Revü (1919–22) és a Képes Sportlap (1930–35) c. szaklapok, a Magyar Minerva (1930–39) c. irodalmi és Az Út (1931–36) c. kultúrpolitikai folyóirat, a Masaryk Akadémia Magyar Figyelő (1933–35) c. folyóirata, valamint az Új Szív (1919–45) c. r. k. hitbuzgalmi hetilap voltak. 1941–44 között itt jelent meg a Szlovenszkói Magyar Párt Magyar Hírlap c. napilapja és Magyar Néplap c. hetilapja. A kommunista pártállam idején – a járási lapok kivételével – ~ban jelent meg valamennyi szlovákiai magyar újság: itt indult útjára többek között az Új Szó (1948), a Szabad Földműves (1950) c. mezőgazdasági hetilap, a Szakszervezeti Közlöny (1950) c. szakszervezeti hetilap, a Pionírok Lapja (1950; 1968-tól a Tábortűz), az Új Ifjúság (1952) és a Kis Építő (1952) c. gyermek-, ill. ifjúsági lapok, a Csemadok Fáklya (1951–56) c. havi- és A Hét (1956) c. hetilapja, a Dolgozó Nő (1952) c. nőmagazin, a Csehszlovákiai Sport (1953–69) c. sportlap, a Népművelés (1954) c. havilap, a Szocialista Nevelés  (1956) c. oktatási szaklap és az Irodalmi Szemle (1958) c. irodalmi folyóirat. A rendszerváltást követően itt jelentek meg, ill. jelennek meg részben ma is a Nap, az Ifi, a Remény, a Szabad Újság, a Tücsök, az Új Nő, a Jó Gazda, a Kalligram, a , a Vasárnap és az Itthon c. lapok. – Magyar tanítási nyelvű középiskoláit Csehszl. megalakulását követően, az Orsolya-rendi apácák tanítóképző intézete kivételével, mind felszámolták. A két vh. között szlovák reálgimnáziuma, szlovák reáliskolája, német ev. líceuma, szlovák tanítóképző intézete és szlovák kereskedelmi akadémiája mellett működött magyar tagozat. A szlovák reálgimnázium magyar tagozatát 1927-ben önálló magyar reálgimnáziummá szervezték, 1945-ben azonban valamennyi oktatási intézményében beszüntették a magyar nyelvű oktatást. 1950–59 között magyar tanítási nyelvű pedagógiai gimnáziuma működött. Magyar tanítási nyelvű gimnáziuma 1956-ban jött létre, vegyipari szakközépiskolájában 1966-tól, építészeti szakmunkásképző intézetében 1975-től az 1990-es évekig magyar osztályok is nyíltak. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával és gimnáziummal rendelkezett. – 1944-ben közigazgatásilag ~hoz csatolták Károlyfalut (Karlova Ves), 1946-ban Dévényt (Devín), Főrévet, Lamacsot (Lamač), Pozsonyhidegkútot (Dúbravka), Pozsonyligetfalut, Pozsonyszőlőst (Vajnory) és Récsét, 1972-ben Dévényújfvínska Nová Ves), Dunacsúnt, Horvátjárfalut, Oroszvárt, Pozsonybesztercét (Záhorská Bystrica), Pozsonypüspökit és Vereknyét. – Ir. Ortvay Tivadar: Pozsony város utcái és terei (1905); Holčík, Štefan: Pozsonyi koronázási ünnepségek 1563–1830 (1988); Gyurcsík Iván – Jégh Izabella – Papp Zsuzsanna (szerk.): Pozsony-Preßburg-Bratislava (1994); Jankovics Marcell: Húsz esztendő Pozsonyban (2000); Keszeli Ferenc: Pozsony… Anno (2004); Czoch Gábor – Kocsis Aranka – Tóth Árpád (szerk.): Fejezetek Pozsony történetéből magyar és szlovák szemmel (2005).

Települési adatok 1880 és 2011 között

A népesség számának változása

A magyar és szlovák népesség számának és arányának változása

Közigazgatási változás

Népszámlálások