Lexikonok - A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Néprajz

Ipoly mente

Ipoly mente
Ipoly mente − az Ipoly folyó Ipolyságnál (SzL)

Néprajzi tájegység. A Palócföld legnyugatibb tájegysége. Az egykori Hont és Nógrád megye területe, amely a szlovák–magyar nyelvhatár és a magyar–szlovák országhatár között húzódik (mivel az Ipoly hosszú szakaszon határfolyó, szlovákiai szempontból csak az Ipoly jobb partját sorolhatjuk ide). A hosszú, keskeny sávot lakó magyar nemzetiségű (az Ipoly alsó folyása mentén találunk néhány 18. sz.-i telepítésű, mára elmagyarosodott szlovák falut is), r. k. felekezetű lakossága elsősorban földműveléssel és állattartással, részint szőlőtermesztéssel foglalkozott. Az Ipolyság környékén lakókat egyes források huntyiaknak is nevezik, amivel talán a palócoktól való különállóságukat hangsúlyozzák. Elsősorban Hontra jellemzőek az irtványokon kialakult szórványtelepülések. Építkezésében karakterisztikusak a fából, vályogból, téglából kialakított tornácok. Néhány Losonc környéki falu (Kalonda, Rapp, Terbeléd stb.) az 1870-es 80-as években zöldségtermesztésre szakosodott. Főleg paradicsomot, káposztát, uborkát, hagymát termesztettek és terményeiket elsősorban az északi megyékben (Liptó, Turóc) értékesítették. Manga János és Csáky Károly kutatásai révén jól ismert a térség szokásvilága, aminek egyik karakterisztikus mozzanata a kiszehajtás. Az Ipoly alsó folyása mentén elterülő Helemba farsangi maskarázása lassan idegenforgalmi látványossággá válik. A szőlőtermesztésre szakosodott Ipoly menti falvak népe körében virágzik Szent Orbánnak, a szőlősgazdák patrónusának kultusza. – Ir. Botík, Ján (szerk.): Hont. Tradície ľudovej kultúry (1988); Csáky Károly: Honti barangolások (1985); Csáky Károly: Néprajzi-honismereti írások az Ipoly mentéről (2000).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Néprajz
SzerzőLJ - Liszka József
Rövid URL
ID374451
Módosítás dátuma2014. december 1.

Hibát talált?

Üzenőfal