prágai tavasz

Az 1967 végétől 1968 őszéig terjedő időszak megnevezése Csehszl. történelmében. A ~ időszakában – az 1968 jan.-jában a CSKP KB főtitkárává választott szlovák kommunista, Alexander Dubček vezetésével – megkezdődött a társadalom átfogó demokratizálása: megszüntették a cenzúrát, lépések történtek a korábbi jogtalanságok felszámolására és az emberi és polgári jogok újbóli megerősítésére. Ezzel egy időben a csehek és szlovákok közötti viszony újratárgyalása, valamint a szlovákiai magyarok kérdése is napirendre került. A ~ időszakában a szlovákiai magyar kisebbség képviseletét a hatvanas években az ifjúsági mozgalmakban szocializálódó reformszellemiségű fiatalokkal kiegészült Csemadok vállalta fel. A Csemadok KB által 1968. márc. 15-én közzétett állásfoglalás egy korlátozott kisebbségi kulturális önigazgatás megvalósításának programját tartalmazta. A Csemadok tervezete a nemzetek és nemzetiségek teljes egyenjogúságából kiindulva kollektív kisebbségi jogok megadását, a magyaroknak a közigazgatásban és az államhatalomban való arányos részvételét, a járások átszervezését, autonóm magyar iskolahálózat és nemzetiségi miniszteri tárca létrehozását javasolta. Bár a Matica Slovenská hevesen tiltakozott a kisebbségi jogok bővítése ellen, s a szlovák sajtóban is nacionalista színezetű kampány bontakozott ki a magyar követelésekkel szemben, a csehszlovák pártvezetés kedvezően fogadta a javaslatokat, és beépítette azokat programjába. Az új federációs alkotmánytörvény megalkotására létrehozott kormánybizottság mellett pedig egy nemzetiségi albizottság is létrejött. Az albizottság, amelyben a magyar kisebbséget Dobos László és Szabó Rezső képviselte, feladata a nemzetiségi alkotmánytörvény kidolgozása volt. Eközben a magyar lakosság körében is megindult a demokratizálás folyamata. A Csemadok élére a reformpárti Dobos Lászlót választották, s több érdekvédelmi-szakmai társulás alakult: így a Néprajzi Társaság, a Szociológiai-Szociográfiai Társaság, a Magyar Ifjúsági Szövetség és javaslat született egy az SZTA mellett működő kisebbségi tudományos kutatóműhely létrehozására is. A Varsói Szerződés tagállamainak 1968. aug. 21-én Csehszl.-t megszálló katonái és tankjai azonban nemcsak a demokratizálás eredményeit, a dubčeki reformista pártvezetést, hanem a kisebbségi kérdés megoldásának lehetőségét is eltiporták. A magyar kisebbség a cseh és szlovák közvéleményhez hasonlóan döbbenten és ellenségesen fogadta az országot megszálló idegen katonákat. Ezen még az sem változtatott, hogy D-Szl. bizonyos részeire a Magyar Néphadsereg egységei vonultak be. A Csemadok és más magyar szervezetek tiltakoztak a katonai intervenció ellen, s nyugalomra szólították fel a lakosságot. Bár aug. 21-e után azonnal megkezdődött a ~ vívmányainak a felszámolása, a csehszlovák parlament 1968. okt. 28-án még elfogadta a federációról szóló alkotmánytörvényt és az 1968. évi 144. számú nemzetiségi törvényt. Az utóbbiból azonban a nemzeti kisebbségek önigazgatását és egyenjogúságát biztosító részek már kimaradtak. Az új államjogi rendezés kapcsán 1969 elején a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányában létrehozták a nemzetiségi ügyekkel foglalkozó tárca nélküli miniszteri posztot, amelybe Dobos Lászlót nevezték ki, s miniszterhelyettesi tisztségben további három magyar is a kormány tagjává vált. A kormány mellett pedig megalakult a Nemzetiségi Tanács, de a kibontakozó normalizációs folyamat (normalizáció) hamarosan semmissé tette a ~ nemzetiségi eredményeit is. – Ir. Szabó Rezső: A Csemadok és a Prágai Tavasz (2004); Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság (2008)