magyar sajtó 1918–1945

Az államfordulatot követő első években Szl.-ban az addigi magyar sajtó nagyobb részét, főleg a magyarosításban részt vett lapokat megszüntették, de 1921–1922-től az új lapok alapítása már nagyobb nehézségek nélkül történt. 7–8 év elteltével a polgári demokráciákra jellemző differenciált sajtóstruktúra a kisebbségi társadalomban is kialakult. 1918 és 1938 között – a kárpátaljai magyar sajtót is beleszámítva – csaknem 700 volt a regisztrált lapok száma. Nagyobb részük az anyagi ellátatlanság és a szakértelem hiánya miatt rövid életű volt, s a magasabb színvonalú tudományos szaklapok nemcsak a természettudomány, hanem a humán tudományszakok viszonylatában is mindvégig hiányoztak. A hatóságok a kisebbségi sajtót diszkriminatív módon cenzúrázták, s gyakori volt az elkobzás és lapbetiltás. Az első köztársaság és az első Szlovák Köztársaság jelentősebb magyar lapjai a továbbiakban jellegük szerinti csoportosításban szerepelnek. – Az 1918 és 1938 közötti sajtó egyik alapvető rétegét a politikai lapok alkották. A napilapok száma meghaladta a húszat, s a 20-as évek első felében előfordult, hogy egyszerre 7–8 is megjelent. A magyar lakosság pártpolitikai megoszlásának megfelelően jöttek létre: a) a szövetkezett ellenzéki pártok (Országos Keresztényszocialista Párt, Magyar Nemzeti Párt) napilapjai: Esti Újság (Kassa), Híradó, Prágai Magyar Hírlap, Új Hírek; b) a kommunista lapok: Kassai Munkás, Munkás, Magyar Nap; c) kormánypárti (aktivista) lapok: A Reggel, Magyar Ujság (1933–1938), Nap, Déli Hírlap, Magyar Hírlap (Kassa), Szabadság, Prágai Szemle; d) független napilapok: Magyar Ujság (1919–1928), Kassai Hírlap, Kassai Napló, Kassai Újság, Esti Újság (Pozsony 1935–1938). A politikai hetilapok közül országos jellegű volt az ellenzéki Barázda, a Magyar Néplap, A Nép, a Népakarat; a csehszlovák agrárpárti Népújság, a Földműves, a Köztársasági Magyar Földműves, a Magyarság. Több, tájhoz vagy városhoz és környékéhez kötődő hetilap is megjelent. – Katolikus, református és zsidó lapok is megjelentek, pl. Ifjúságunk, Katholikus Lelkipásztor, Református Élet, Zsidó Hírlap stb. – Az ifjúsági lapok és az egyetemista mozgalmak lapjai: Egyetemes Úton, Forrás, A Jövő, Jövőnk, Kéve, Magyar Diákszemle, Új Élet, Vetés. Középiskolás- és cserkészlapok: Indulás, Juventus, A Mi Lapunk, Szülőföldünk, Tábortűz, Turul. Gyermeklapok: Az Én Lapom, Gyermek Világ, Jó barátom, Szivárvány. Kommunista ifjúsági lapok: Dolgozó Fiatalság, Harc, Ifjú Előre, Az Ifjú Gárda, Ifjú Harcos, Kommunista Ifjúság. Ezenkívül voltak magyar nyelvű, gazdasággal foglalkozó lapok, érdekvédelmi lapok (Magyar Tanító, Magyar Tanügy), irodalmi lapok (Irodalmi Szemle, Képes Hét, Tátra, Tűz, Új Auróra stb.), a képzőművészeti és színházi élettel foglalkozó lapok, tudományos és tudományos ismeretterjesztő lapok, vicclapok, sportújságok valamint többnyelvű kiadványok. – Az első Szlovák Köztársaságban (1939–1944) a magyar nyelvű sajtó erősen megfogyatkozott; ennek oka egyrészt és főleg a magyar lakosság számának 70 ezer alá esése, másrészt a sajtószabadság megszüntetése és az irányított sajtórendszer bevezetése volt. 1939 márc.-ától kezdve csak – a viszonossági elv alapján állandó zaklatásoknak és átmeneti beszüntetéseknek kitett – két napilap jelent meg: az Esti Újság és az Új Hírek. Ezeket aztán 1941 dec.-ében megszüntették, s valamivel konszolidáltabb körülmények között egy új napilap (Magyar Hírlap) és egy felújított hetilap (Magyar Néplap) lépett a helyükbe. Létezett még 1940-től egy szabálytalan időközökben megjelenő, s 10 számot megért almanachszerű folyóirat, a Dallos Sándor alapította Magyar Album. 1944 végén Esterházy János beszüntette a Magyar Hírlapot és a Magyar Néplapot. – Ir. Szvatkó Pál: A sajtó. In: Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938 (1938); Somos Elemér:A szlovákiai magyar s: A szlovákiai magyarság élete 1938–1942 (1942); Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén (1967); Turczel Lajos: Hiányzó fejezetek (1982); Turczel Lajos: Visszatekintések… (1995); Mária Kipsová a kolektív: Bibliografia slovenských a inorečových novín a časopisov z rokov 1919–1938 (1968); Szénássy Árpád: A komáromi hírlapírás kétszáz éves története 1789–1989 (1994).