könyvkiadás 1945 után

A kisebbségi magyarság 1945–1948-as jogfosztottsága után 1949 elején a Tájékoztatási és Művelődési Megbízotti Hivatal utasítására a Tatran Rt. kiadott egy magyar nyelvű könyvet (Klement Gottwald: 1948 febr.-ja), mely a csehszlovák kormány és az alkotmányozó nemzetgyűlés fontosabb dokumentumait tartalmazta. Magyar nyelvű brosúrákat, politikai kiadványokat más szlovák kiadók (Práca, Pravda) is megjelentettek. – Az intézményes magyar könyvkiadás megoldásával először a Pravda Kiadóvállalat próbálkozott: Magyar Könyvtár (1949–1952). A Magyar Könyvtár együttműködött magyarországi kiadókkal, megelőzve ezzel a közös könyvkiadási egyezmény intézményét. Kb. 75–80, főleg politikai művet jelentetett meg. Értékes kezdeményezése volt a Magyar Könyvbarátok Körének (1950) megszervezése. Az első könyvklubnak 1952-ben 15 ezer tagja volt. – 1953-ban létrejött a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó. Ez formálisan a Csemadok KB-hoz tartozott, ám tevékenységében önálló volt. Indulása évében 47 művet jelentetett meg. 1956-ban beolvasztották a Szlovák Szépirodalmi Könyvkiadóba (a későbbi Tatranba). A kiadó magyar szerkesztősége a Tatran 1947–1967-es bibliográfiája szerint 128 magyar, 111 szlovák és 148 cseh művet gondozott. – 1967 jan.-jában megalakult a Tatran Magyar Üzeme, mely gazdaságilag a Tatranhoz kötődött, programját tekintve azonban közvetlenül a Kiadói Főigazgatóság irányítása alatt állt. A Magyar Üzem az önálló könyvkiadó előzménye volt. – A Madách Könyv- és Lapkiadó 1969. jan. 1-jén alakult meg, a Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségének határozata alapján. Kiadói programjának tervszerű bővítése lehetővé tette, hogy a szépirodalmi művek mellett a tudományos és ismeretterjesztő irodalom, a gyermek- és ifjúsági irodalom, a néprajzi és képzőművészeti kiadványok is megjelenjenek. 1977-ben a kiadó megindította a 20 kötetre tervezett Csehszlovákiai Magyar Írók sorozatot, melybe a kisebbségi magyar irodalom legjobb alkotásait sorolta be. Gondozta a Magyar Könyvbarátok Köre (1950) sorozatát, melyben kedvezményes áron kisebbségi, egyetemes magyar és világirodalmi művek jelentek meg. Ugyancsak könyvklubként alakult meg 1965-ben a Versbarátok Köre, melynek sorozatában a kortárs és klasszikus magyar irodalom, valamint a világirodalom kiemelkedő alkotásai kaptak helyet. – A magyarországi Diákkönyvtár sorozat 1980-ig a közös könyvkiadás keretében jutott el Szl.-ba, 1981-tól a könyvterjesztő vette át. Ezt a sorozatot egészítette ki az Iskolások Könyvtára, melyben cseh és szlovák, majd kisebbségi írók alkotásai jelentek meg. – Az Első Osztályosok Ajándék Könyve sorozat 1978-ban indult a kisebbségi gyermekirodalom programszerű támogatása céljából. Az 1981-ben indult Főnix Füzetek sorozat a fiatal, pályakezdő írók számára biztosította a megjelenés feltételeit. – A fordításirodalom népszerűsítésére 1977-ben indult a Madách–Európa Kiskönyvtár sorozat, melyben kis terjedelmű alkotások kaptak helyet. A 80-as évek elején indított cseh Irodalom Könyvtára és Szlovák Irodalom Könyvtára sorozatok kényszerű programváltás miatt akadtak el. – Az 1981-ben indított Új Mindenes Gyűjtemény sorozatban, majd a hozzákötődő Új Mindenes Gyűjtemény Könyvtára sorozatban társadalomtudományi, néprajzi stb. jellegű tanulmányok jelentek meg. – A Madách Kiadó kiadványai 90–95%-át a közös könyvkiadási egyezmény keretében a magyarországi könyvpiacra szállította, s évente 150–180 címet hozott be Mo.-ról 350–450 ezer összpéldányszámban. A magyarországi kiadványok kereskedelmi úton is eljutottak Szl.-ba. A Madách Könyv- és Lapkiadó 1994. márc. 30-én feloszlott. – A politikai, szakszervezeti, pedagógiai, mezőgazdasági és egészségügyi irodalmat más kiadók adták ki: a politikai irodalmat 1948 és 1980 között a Pravda, a Práca, a Tatran stb., 1953–1958 a Szlovákiai Politikai Könyvkiadó, majd ennek az Obzor Kiadóval való egyesülése után az Epocha (1968). 1970-től a Pravda Könyvkiadó magyar szerkesztősége gondozta a fontosabb politikai műveket és célkiadványokat. A Pravda magyar szerkesztősége évente 7–10 könyvet jelentetett meg, esetenként almi jellegűt is. A szakszervezeti mozgalom kiadója, a Práca 1949-től adott ki magyar nyelvű könyveket, esetenként a budapesti Táncsics Kiadóval közös kiadásban. Az ifjúsági szövetség kiadója, a Smena a szervezeti élettel kapcsolatos magyar kiadványokat s a gyermek- és ifjúsági folyóiratokat (Kis Építő, Tábortűz, Új Ifjúság) gondozta. A Szlovák Pedagógiai Kiadó tankönyveket és módszertani segédanyagokat ad ki. A kiadó magyarországi tankönyveket is hozott be, főleg a szakiskolák számára. A kiadót 1996-ban privatizálták, 2003-ban összevonták a Mladé letá Kiadóval. A magyar szerkesztőség a kiadóban önálló szerkesztőségként működik, és magyar tanítási nyelvű alapiskolák, középiskolák és speciális iskolák számára egyaránt ad ki tankönyveket. Eredeti tankönyveket ezenkívül még a Terratankönyvkiadó ad ki. – Mezőgazdasági kiadó 1949-ben Oráč néven jött létre. Magyar szerkesztősége 1950. jan. 1-jén alakult meg, s egy ideig az Állami Mezőgazdasági Könyvkiadó keretében működött. 1955. júl. 1-jén létrejött az önálló Szlovák Mezőgazdasági Könyvkiadó (1969. jan. 1-jétől Príroda), melynek magyar szerkesztősége 1970-től főként a magyar szakmunkásképzők és szakközépiskolák számára adott ki tankönyveket. – Az 1989-es rendszerváltást követően új kiadók alakultak. Az újonnan szerveződöttek közül némelyik tiszavirág-életűnek bizonyult, az ezredfordulóra azonban néhány kiadó fontos kultúra- és értékközvetítővé vált: Kalligram Könyv- és Lapkiadó, Lilium Aurum Könyvkiadó, AB-ART Könyvkiadó, Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó, Nap Kiadó, Fórum Kisebbségkutató Intézet, Plectrum Kiadó, Méry Ratio. Magyar könyveket társaságok, önkormányzatok és nyomdák is jelentetnek meg. A megjelent kiadványok nagyobb része esetében még 2007-ben sem állítható, hogy minőségi irodalom, vagy szakmailag átgondolt kiadói koncepció eredménye volna. – Ir. Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén (1967); Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (1973); Kollin Ferenc: A Prager Könyvkiadó története (1977); Magyar könyvkiadás Csehszlovákiában. In: Fónod Zoltán: Tegnapi önismeret, (1986); Turczel Lajos: Portrék és fejlődésképek (1977).