Gömör 1.

Néprajzi tájegység. Az egykori Gömör-Kishont vármegye területe, amely mára mind a magyar, mind a szlovák köznyelvben (Gemer) egyszersmind tájegységjelző. Ismert még a nem túl régről datált, de nagyobb múltat sejtető Gömörország kifejezés is, amely ugyanezt a térséget jelöli. A Palócföld központi területeként szokás számon tartani. Kultúráját az erdőgazdálkodáson (az ebből adódó kézművességen), pásztorkodáson, bányászaton, valamint a folyóvölgyekben a földművelésen alapuló megélhetési formák jellemzik. Hegyes-dombos, erdőkkel borított területein fontos kiegészítő foglalkozásnak számított az erdei gyümölcsök, gombák gyűjtögetése és a vadfogás. A térséget messze földön híressé tette gömöri fazekassága, amely szórványosan egészen a 20. sz. végéig fönnmaradt. A vidék népi kultúráján erősen érződik a szlovákokkal, németekkel és a ruszinokkal való több évszázados együttélés, valamint az Alfölddel való kereskedelmi és munkakapcsolatok hatása. Folklórjából külön említést érdemel a gömöri Mátyás-hagyomány. Számos regionális jelentőségű búcsújáró hely mellett (mint amilyen a rudnai Magdolna-forrás, továbbá a rozsnyói, krasznahorkai, barkai, várhosszúréti, körtvélyesi stb. búcsújáróhelyek, valamint az Egyházasbást és Vecseklő között található Básti-hegyen lévő búcsújáróhely) a gömöri r. k. magyarok legkedveltebb zarándokhelye a mátraverebélyi Szentkút volt. Ide életében legalább egyszer minden gömöri katolikus elzarándokolt. Maga a nagytáj rendkívül tagolt, mind társadalmi (egykori jobbágy-, ill. kisnemesi falvak), mind felekezeti (római katolikusok, reformátusok, evangélikusok), mind természetföldrajzi szempontból: szinte ahány völgy, annyi kis kulturális tájegység. Ily módon ~ magyarok lakta térsége több tucatnyi mikrorégióra bontható (a legjellegzetesebbek a Csermosnya-völgy, Rima-völgy, Túróc-völgy, Vály-völgy, Medvesalja), mindamellett a kutatás, Paládi-Kovács Attila tagolását átvéve, magyar szempontból ma öt régióját különbözteti meg: 1. Bányavidék (központi városai Rozsnyó és Pelsőc, s ide sorolandóak a Sajó-völgy, a Csetneki-völgy és a Csermosnya-völgy magyar települései); 2. Karsztvidék és Száraz-völgy (gyakorlatilag Gömör keleti peremvidéke a Szilicei-fennsíkkal); 3. Folyóvölgyi lapály (Gömör déli része, a Sajó, a Rima-völgy és a Balog völgyével); 4. „Agyagövezet”, fazekasfalvak (a Rimaszombat–Nagybalog–Deresk–Pelsőc vonallal jelzett nyelvhatár mentén található, a fehér agyagot nyújtó „agyagövezet”, amelynek fontosabb fazekastelepülései többek között a túróc-völgyi Lévárt és Deresk, valamint a Murány-völgyi Lice, Gice és Melléte); 5. Délnyugati erdővidék (a Rima völgyétől délnyugatra elterülő dombvidék, amely az Erdőhátra és a Medvesaljára tagolódik; összefoglalóan Barkóság; ide tartozik továbbá néhány település a Füleki-medencéből). – Ir. B. Kovács István: Gömörország. Tények és képek az egykori Gömör-Kishont vármegyéről (1997).